Az aranysárkány

Keserű valóság

Sziasztok! Íme az új rész... Én várnék a helyetekben, ameddig jön a következő, de a ti döntésetek...😉❤

Andrew és én együtt indultunk el hazafelé. Nagyon örültem a legjobb barátnőm örömének, de elképesztően féltem, hogy mi lesz az aranysárkánnyal. Vajon meg tudjuk menteni? És bűntudatom volt, hogy miközben keresnem kéne, a barátommal megyek a nevelőanyámhoz, hogy bemutassam neki. Mint egy teljesen átlagos lány... Na az nem vagyok...
- Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Andy mosolyogva, mire kizökkentem a gondolatmenetemből.
- Semmi, csak...- kezdtem volna hazudni, de meggondoltam magam.- Ígérd meg, hogy sietünk!
- Rendben- bólintott vidáman, mégis volt benne valami ijedt is. Elmosolyodtam. Andy egy hős, mégis ideges, hogy találkozik az anyukámmal! Ez olyan aranyos, még akkor is, ha nem is az igazi anyámmal találkozik, hisz ő már ismeri. Bekanyarodtunk az utcánkba, ahonnan már lehetett látni a házunkat. Andy nagyot nyelt mellettem, amin majdnem hangosan felnevettem.
- Csak nem félsz?- mosolyogtam rá gúnyosan.
- Hát...- motyogta.- Csak egy kicsit.
Mikor odaértünk, a kulcsomért nyúltam, de az nem volt a helyén.
- Hol a kulcsom?- nyúltam a zsebembe, ahol szintén nem volt semmi. Ekkor jutott eszembe, hogy reggel annyira siettem, hogy a pulton hagytam a kulccsomóm!- Á! Bent van- morogtam.
- Na és? A nevelőanyád otthon van, nem?- kérdezte Andy.
- De, csak utálja a csengő hangját. Mássz át a kerítésen, majd kopogunk- mondtam neki, majd belekapaszkodtam a rácsba.
- Biztos, hogy jó ötlet ez?- bizonytalankodott.
- Persze- mosolyogtam immáron a túloldalról.
- Te tudod- vont vállat, majd bejött utánam.
Az ajtó elé álltunk és bekopogtam. Megszorítottam Andy kezét, hogy megnyugodjon és a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog. Christa kifejezéstelen arccal nyitott ajtót. Andy minden izma egyszerre rándult meg, majd hátra rántott.
- Vissza- motyogta nekem, mire döbbenten néztem rá.
- Mi a fene bajod van?- csattantam fel. Andy mérgesen nézett Christa szemébe.
- Caroline...

Sokkos állapotban álltam az ajtóm előtt. Kapkodtam a fejemet Andy és Christa között.
- Te miről beszélsz?- kérdeztem HelloKittyt.
- Mondtam: felismerem. Ő Carol- mondta határozottan. Christa semleges arca megrándult, majd fokozatosan mosolyra húzódott.
- Kösz, Cicamica. De úgy tudtam, hogy te leszel az- mondta ördögien vigyorogva.
- Tehát tényleg te vagy az?- léptem ijedten hátrébb.
- Még szép! De nem voltál túl őszinte- mondta gúnyosan.
- Hogy lehettem volna? És jól is tettem, hogy nem mondtam semmit.
- Nem, nem tetted jól- nevetett gonoszul.- Ha megmondtad volna, akkor megölhettelek volna minden baj nélkül, álmodban.
- És itt az utolsó szó a lényeg: álmodban! Azt hiszed ilyen könnyű velem?- nagyon mérges voltam, és így még szépen fejeztem ki magam.
Carol hirtelen a földhöz vágott valamit, ami kicsit olyan volt, mint Andy füstbombája, de nem tudtam jól megfigyelni. Egy különös helyre kerültünk. Beton falak vettek körbe egy nagy, kör alakú arénát.
- Mi történt?- hallottam meg Letti hangját a hátam mögül.
- Mit keresünk itt?- mérgelődött Anne.
- Engem- integetett gúnyosan Christa.
- Christa? Te mit csinálsz itt?- kérdezte Letti ártatlanul.
- Felteszem a koronát a művemre- mondta vidáman, majd a magasba ugrott.- Hé, aranysárkány! Változtass át!- kiáltotta, mire fekete fény zárta körbe a testét. A lányok mellém értek tudtam, hogy Buster nincs köztük. Meg sem lepődtem, mikor nem láttam őt. Ez nem az ő csatája. Ő csak segített. Ezért nem került be a burokba. Ez alatt értettem meg a jóslatomat.
A titok nem mindig jó tanácsadó, azaz néha el kell árulnunk az igazságot, mégha meg is tiltják. Ez HelloKittyre volt igaz. Anyám mondta, hogy titkoljuk el a kilétünket egymás elől.
Kit a szíved kér, az oda való. Ez Andy. Ezzel alapból nem volt problémám.
Lehet, hogy ott van, de mégsem látod, de a szívedben ott van a látomásod. Ez is érthető, mert Werdan, vagy ki segítségével sikerült előhívnom a sárkány énembe bújt jóslatot.
És itt a lényeg: ne bízz abban, kiben szíved még hinne. Ez volt Christa. Az eszem már elzárkózott tőle, de a szívem még mindig hozzá húzott, hiszen ő nevelt fel. Csak épp nem az volt, akinek mondta magát.
Mert messzire kell a sorsnak vinnie. Minden megváltozott azóta, hogy sárkány lettem. Erről már folytattam gondolatmenetet és most nem akartam sírni, ezért átugrottam.
De figyelj, nézd a jobb oldalát, mert csak így nyerheted meg a csatát! Csak ennek nem értettem, mi lehet a jobb oldala.
- Légy átkozott- morogtam Carolnak, aki felnevetett.
- Ez olyan nevetségesen hangzik a saját lányom szájából!
- Nem vagyok a lányod! Felneveltél, de nem vagy az anyám- kiabáltam idegesen. Carol minden arcizma megfeszült.
- Mindent érted csináltam. Jobb életet akartam neked- nézett rám szomorúan.
- El ne hidd- csattant fel HelloKitty.
- Nem én! Hiszen már előttem is meg volt az összeesküvés elméleted, csak kellett neked egy alibi, hogy elhitesd, nem vagy sárkány. De nem tudtál arról, hogy ki vagyok, illetve hogy a medál összekötött anyámmal.
- Fatme- morogta idegesen Carol.
- Pontosan- mondtam.
- Na és? Egy félsárkány nem tehet ellenem semmit- vicsorgott rám.
- De nincs egyedül- tette a vállamra a kezét Andy.
- És sose lesz- lépett előre a másik oldalamon Letti, akit határozottan követett Anne és Emma. Átváltoztak.
- Te jössz- mondta Andy még mindig átlagos emberként.
- Én vagyok a tűz-sárkánylány! Aranysárkány ereje: változtass át engem!- kiáltottam, majd átváltoztam.
- Változz át, Andy- néztem rá, mire elmosolyodott és bólintott. Végighúzta az övén az ujjait, mire fehér fénnyaláb tört elő körülötte. Már félig macskaként állt mellettem.
- És most mit tervezel? Megölsz?- kérdeztem ingerülten Caroltól.
- Természetesen. De csak szépen lassan, sorjában. Előbb lélekben, hogy szenvedj, aztán testben- válaszolta rezzenéstelenül, közben mosolyogva.
- Ez beteg- jegyezte meg Anne.
- Nem bánthatod, mert erősebb nálad- lépett elém Andy.
- A Csodálatos és Legendás HelloKitty- nevetett fel Christa.- Utálom, mikor egyszerű földi emberkék beleszólnak a dolgaimba- fintorgott a srácra.- Miből gondolod, hogy erősebb nálam?- nevetett gonoszul. Egyre jobban kezdett idegesíteni a nevetése.
- Mert tudja használni az aranysárkányok erejét- mondta elégedetten HelloKitty.
- Most biztosan nem, mert kint hagyta a medált- nevetett fel. A nyakamhoz nyúltam. A medál nem volt a helyén.- Ne keresd. Kint van a kertben. Biztos helyen- gúnyolt. Olyan ijesztő volt így látni a kedves és jóakaró Christát.
- Csak nem féltél, hogy azzal veszítenél?- vette át a stílusát Andy.
- Kezdesz idegesíteni- forgatta a szemét Carol.- A kardodat is elhagytad- gonoszkodott. HelloKitty a kardja helyére nyúlt, de semmi nem volt ott.- És mind emellett az utamban álsz. Befejezetlen életpályával. Ne akadékoskodj nekem itt... Cica- mondta vigyorogva, majd egy fekete golyó lőtt ki HelloKitty irányába és olyan hirtelen repült felé, hogy nem tudott reagálni, hasba vágta. A fiú azonnal visszaváltozott és guggoló támaszba rogyott össze. A hasából vér csöppent a földre.
- ANDY!