Az aranysárkány

Vita- barátok

... Ekkor hatalmas fénnyaláb tört föl Anne körül. A sötét lovaggá alakult lány nem látszott. Csak egy hatalmas fénycsóva. Alulról felfelé megindult egy apró szél kör és mikor elérte azt a magasságot, amit Anne testmagassága már nem, hirtelen minden eltűnt. Mármint nem láttunk semmit, mert egy erős széllökés odébb tolt minket. Mikor kinyitottam a szemem már nem a lovag állt előttem, hanem a szél- , avagy levegő- sárkánylány.
- Sikerült- kiáltottam el magam és a magasba repültem örömömben!
- Mi?- kérdezte Anne, akit most jobban is megfigyeltem. Szintén szárnyakkal, sárkány fülekkel és farokkal rendelkezett. A ruhája fehér volt, ahogy a haja is. A rucija mell résznél hullámzott egyet és bal oldalon a nyakáig felért. Mint a nád, amit fúj a szél. A csizmáján és a kesztyűjén is ez a motívum volt. A szoknyáját egy fűszoknyához tudnám hasonlítani, csak fehérben.
- Te vagy a szél elem- mondta Letti. Bár szerintem inkább a maga tudtára akarta adni, mintsem Anne-ére, de az lényegtelen.
- Csúcs... Tehát ezekkel a ratyikkal fogok együtt dolgozni?- fintorgott. Egy őszinte mosoly terült el az arcomon. Hát igen. Hogy is nem jöttem rá?! Hiszen olyan egyértelmű: Anne a legbunkóbb ember az egész világon, aki még a kedves megnyilvánulásait is úgy állítja be, mintha nem az lenne.
- Ratyik?- csattant fel Emma.
- Nyugi- mosolyogtam rá.- az ő ereje az udvariatlanság.
- Ne már! Sokan vagytok még?- nyafogta HelloKitty.
- Már csak az aranysárkány. Miért?- vontam kérdőre.
- Mert már nincs több becenév a tarsolyomban - felnevettünk.
- Nekem nem kell idióta becenév egy idiótától- forgatta a szemét Anne.
- Hé, kisanyám, ha én kaptam, te is kapsz- bökött felé Emma.
- Tudom már!- vigyorodott el Masnis Cica.- Te leszel Citrom.
- Miért pont citrom?! - kérdeztem.
- Mert olyan savanyú- húzta félmosolyra a száját.
- Azt hittem, mert megkeserítem az életeteket- gúnyolódott Anne.
- De a citrom nem keserű, hanem savanyú- oltotta le Emma.
- Köszi, okostojás- mosolygott gúnyosan a fehér ruhás.
- Igazán nincs mit- vont vállat az előbbi, ügyet sem vetve a sértésre.
- Veszekedjetek csak tovább, de nekem mennem kell- mosolyodott el HelloKitty. Elköszönt, majd a szokásos módon ledobott egy füstbombát és elfutott.
- Ez tényleg elhiszi, hogy mi elhisszük, hogy eltűnt- mormogta az orra alá Anne.
- Nem hiszem- mosolyodott el Letti.
- Irány a MEM- fogtam meg Anne csuklóját aki meglepetten követett a lányokkal együtt. Amikor bekanyarodtunk a MEM ajtaja elé, akkor a fehér sárkánylány megtorpant.
- Biztos, hogy nem- kapta ki a csuklóját a szorításomból.
- Nyugi. Az áspis kígyónk téged nem bánt- mosolygott gonoszul Emma.- A te nyelved élesebb- egy hajszál híjja volt, hogy nem röhögtem el magam. Kinyitottam az ajtót, majd Emma és Letti belökték rajta a szél- sárkánylányt.
- Mostmár nem mindegy?- kérdeztem tőle nevetve, mikor ki akart szökni. - Már úgyis bent vagy!
- Jó, mit akarsz- fonta össze a karjait.
- Hogy rám figyelj, Anne- belefolytottam a szót.
- Honnan tudod, hogy...?
- Hosszú sztori...
- Van időm- nézett rám számonkérően.
- De nekem nincs! Én választom ki a sárkánylányokat...
- Miért is?- kérte számon.
- Mert az anyám ezzel bízott meg- azzal benyomtam a medálomon a mintát, mire az aranysárkány kirepült belőle. Anne nagyon megdöbbent.
- Hűha, legközelebb szólj, hogy robban- elmosolyodtam, majd az anyámra néztem.
- Anya, bemutatom neked Anne Morgant, a szél- sárkánylányt.
- Örvendek- mosolygott anyukám. Természetesen mindent elmesélt neki az elejétől kezdve. A monológ közben összenéztem Lettivel, aki ugyan arra gondolhatott, mint én (azaz arra, hogy mi már ezt kívülről fújjuk), mivel egyszerre kezdtünk el kuncogni.
- Mi a nevetés tárgya?- kérdezte anyukám kedvesen.
- Semmi, nem érdekes- legyintettem a kezemmel, majd elfojtottam a nevetésem.
Mikor az aranysárkány befejezte a mondandóját, végre ismét tudtunk érvényesülni. Anyukám visszament a medálomba, Anne pedig faggatni kezdett minket.
- És most én is megtudhatom, hogy ti kik vagytok, vagy esetleg találjam ki, vagy menjek a fenébe...?
- Inkább az utóbbi- mosolyodtam el gúnyosan. Lehúnytam a szememet és visszaváltoztam. Anne a döbbenettől hátrébb lépett egyet.
- Te? Komoly?- fintorgott.
- Bocs, jobbra nem futja- morogta Emma.
- Nyugalom, nem gonoszságból, csak gondoltam, ha már társaság, legalább legyen jó!- vont vállat Anne.- Így már ki tudom következtetni, hogy ti kik vagytok- forgatta a szemét. A lányok és Anne is visszaváltoztak.
- Engedj ki- hallottam a hangot a fejemből. Csak tudnám, akkor minek ment vissza!? Megnyomtam a medálomat... Ismét.
- Mi a baj?- kérdeztem anyukámtól.
- Rengeteg baj van!- hadarta idegesen.- Például az, hogy nincs meg!
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- Nem mi, ki! Az aranysárkány! Azt hittem, hogy tudom, hol van! Én úgy éreztem, mintha a patak mellett lenne, itt nem messze, de tévedtem. Nincs ott.
- Ezt honnan tudod?- kérdezte Emma.
- Mert fel kellett volna, hogy erősödjön az életereje, de egyáltalán nem változott. Ez azt jelenti, hogy ott vették el az erejét, de nincs ott.
- És ez nem jelent jót, igaz?- kérdeztem a legrosszabtól tartva.
- Hát nem... Így nem tudjátok felébreszteni az erejét! Azt sem tudjuk hol van!
- Nyugi anya! Megtaláljuk- mosolyogtam.
- Én is ezt remélem- mondta keserűen, majd vissza ment a fejdíszbe.
- És most?- kérdezte Letti.
- Most várunk- válaszoltam- folytatjuk, amit eddig csináltunk, hátha kiderül valami róla.
- És mi lesz, ha késő lesz?- kérdezte Emma.
- Baj.
Kimentünk a MEM- ből és az osztálytermünk felé igyekeztünk, mikor valaki megkocogtatta a vállamat.
Mögöttem a HelloKitty imitátor bájgúnár állt egy gusztustalan vigyort nyomva a képére.
- Hallottam, imádsz...
- Téged nem, max HelloKittyt- fintorogtam.
- De én vagyok az- nevetett fel.
- Egy pillanatra sem. Csak szeretnéd! Te csak magadnak tudsz segíteni, másoknak nem. Kopj le- mondtam dacosan. Felnevetett:
- Ugyan, te csak a második vagy- vigyorgott gonoszul- mindenki tudja, csodálom, hogy te nem, hogy HelloKitty, azaz én, a Tűz- sárkánylányt szeretem- majd vállatvonva rám kacsintott.
- Mi?- döbbentem meg.
- Hé, Bred, takarodj el innen, amíg szépen mondom- lépett mellém Anne.
- Nem mindegy neked, hol vagyok?- nevette ki Bred.
- Bárhol, de ne itt- majd megragadta a csuklómat és elrángatott onnan. Bementünk a terembe.
- Anne...
- Mondd- nézett rám neutrálisan.
- Köszi- mosolyodtam el.
- Mit? Nem veled voltam kedves- mosolyodott el ő is.- Vele voltam bunkó.
Nem tudtam nem elnevetni magam! Ahogy leültem Andrew mellé egy dologra tudtam csak gondolni: igen, Anne volt a lehető legjobb választás a szél- sárkánylány szerepére.

Fontos dolgot kell mondanom: Az aranysárkány első része véget ért! Ugyan itt fogom majd folytatni nem sokára, ígérem, de kicsit utol kell, hogy érjem magam. De pár hét múlva tuti el fogom kezdeni kirakni a második részt. Addig is sziasztok!😘