Az aranysárkány

Rossz nap

Itt a következő rész! Remélem tetszeni fog, puszi!😘😘

A lányok a mosdóban kérdőn néztek rám. Olyan ideges voltam, mint eddig talán még soha.
- Ezek azt hitték, hogy egy tanárral kavarok!- fakadtam ki idegesen.
- Ez komoly?- forgatta a szemét Anne.
- Szegénykém- ölelt át az egyik kezével Letti.
- Ne foglalkozz velük - bíztatott Emma.
Szegények próbáltak lenyugtatni, de nem igazán jött össze. Csak azzal tudtak volna megnyugtatni, ha hagyták volna, hogy felgyújtsam az egész iskolát, de persze ezt én sem akartam.
Azt kívántam, bárcsak megverhetnék valakit, hogy ne legyek ilyen ideges egész nap. Ám mivel semmi pusztító jellegű tevékenységet nem szabadott tennem, ezért az ingerültségem nem csillapodott túl sokat.
Ekkor pedig a tükörbe néztem. Nem ért nagy meglepetésként, hogy szinte lángolt a szemem. Így mutatta ki az erőm a dühömet, de ez nem izgatott annyira. Ugyanis a sárkány minta a fejemen ébren volt, ami azt jelentette, hogy anyám nincs a medálban.
- Hol van anya?- tettem fel a kérdést hangosan.
- Miért, nincs nálad?- kérdezte Emma úgy, mintha csak egy tárgy lenne.
- Ne már, Emm! Te még nem figyelted meg, hogy ha ébren van a képen a sárkány, akkor nincs bent, ha alszik akkor bent van? - kérdezte Anne.
- Nehogy veszekedni kezdjetek!- szóltam rájuk, mielőtt őket gyújtom fel.
- Nyugi. Biztos nincs baja - mosolygott rám Letti bíztatóan.- Hol találkoztál vele utoljára?
- Mikor apámnak bemutattam és emberré változott.
- Mármint rendesen?- kérdezte Emma.
- Igen. Hús-vér emberré. Életnagyságúvá.
- Ez vicces... Te elhagytad a saját anyádat?- tette csípőre a kezét Emma.
- Annyira nem vicces. És elvonták a figyelmemet!
- Akkor kérdezd meg apádat - tanácsolta Anne. Bólintottam, majd elindultam a tesiterem felé.
Apa pont ott volt, ahol számítottam rá: a szertárban. Bekopogtam, majd beléptem.
- Szia- mosolyog rám.
- Szia. Hol van anya?- kérdeztem idegesen.
- Hát... Tudod- vakarta meg a tarkóját. - Szerintem még alszik.
- Nálad van?- kérdeztem. Mikor bólintott nagyot sóhajtottam.
- Már azt hittem baja esett - mondtam megkönnyebbülve.
- Nem, dehogy! Bocsánat, hogy nem szóltunk.
- Nem, nem! Semmi baj!- mosolyodtam el.- Viszont mennem kell, mert mindjárt becsöngetnek.
- Rendben menj csak- bólintott kedvesen, mire sarkon fordultam és kimentem. Az osztályban kíváncsi pillantások fogadtak, de csak a három barátnőmmel törődtem.
- Na?- kérdezte Letti idegesen.
- Apunál aludt.
- De romcsi- ironizált Anne.
- Hagyd már- bökte oldalba Emma, mire az előbbi felnevetett.
- Jó, de gondolhatott volna rá, hogy a lánya égre-földre keresi - mondja Anne.
- Olyan régen látta apát - szabadkoztam, bár nem tudtam, miért védem.- Persze, hogy nem velem foglalkozik!
- De azért szólhatott volna, hogy ne keresd- mondta Anne, akit jobban felháborított az ügy, mint engem.
Becsengettek, szóval nem válaszoltam, hanem leültem a helyemre. Andrew felemelte a fejét, de úgy döntöttem, nem akarok vele beszélni, mert igazán hihetett volna nekem.
- Jól vagy?- kérdezte, amikor elkaptam a tekintetemet.
- Pompásan- morogtam.
- Ja. Hallom - nevetett fel.- Bocsánat, hogy nem hittem neked.
- Nem tudom felfogni, hogy hihettél a pletykáknak!- néztem dühösen a szemébe.
- Hé, minden arra utalt! Eszembe nem jutott volna, hogy ő az apád!?
- És te ilyeneket néznél ki belőlem? Hát köszi- csattantam fel, majd a saját technikáját alkalmazva elhallgattattam: elterültem a padon és becsuktam a szememet.
Egész óra alatt azon agyaltam, hogy ez a nap már csak akkor lehetett volna rosszabb, ha anyának is baja esett volna, de kiderült, hogy tévedtem. Mikor a lányokkal a MEM-be indultunk, valaki megérintette a vállamat. Megfordultam és Bred állt mögöttem.
- Most már tényleg nem lehet rosszabb ez a nap- csaptam a homlokomra fáradtan.
- Uuu, hát neked is szia- nevetett fel. Utálom, hogy semmit nem vesz célzásnak!
- Nem akarok veled beszélni- majd indultam volna a lányok után, akik nem vették észre, hogy eltűntem mögülük.
- De én igen- mondta, majd mellém lépett és sarokba szorított, hogy ne mehessek el.
- Hagyj békén- mondom a szemébe.
- Képzeld- hagyta figyelmen kívül, amit mondtam neki.- Én nem hittem el a többieknek, hogy tetszene neked Mr. Gerhard! És nekem lett igazam. Tényleg ő az apád?- kíváncsiskodott, mire elakadt a lélegzetem.
- Honnan... Kitől tudod?- pontosítottam az eredeti kérdést.
- Kathee mondta. Nagyon kedves lány, és odáig van értem, de nyugi, a közeledbe sem ér- kacsintott rám, amitől majdnem elhánytam magam.
- Kopj már le, te ál-Macska!
- Uuu... Ez fájt. Vigyázz a csípős nyelvedre.
- Takarodj már innen- kiáltottam rá, de még mindig nem hallgatott rám.
- Mi az? Azt hittem szeretsz engem- a ,,szeretsz" szónál leköpte az arcomat, amitől már tényleg felfordult a gyomrom.
- Rosszul hitted- majd meglöktem a vállát, hátha odébb megy, de nem bírtam ellökni.
- Hé, ha nem akarsz összejönni magával HelloKittyvel, akkor ő nem biztos, hogy megőrzi a kis titkodat!- nézett rám gonosz mosolyt terítve szét az arcán.
- Egy, te nem vagy HelloKitty. Kettő, mi a fenéről beszélsz? - úgy próbáltam tenni, mintha nem izgatna a dolog, pedig a térdem is beleremegett a gondolatra, hogy ez a hülye tud valamit, amit nem kéne.
- Ugyan semmiről, Társam- mondta, majd kacsintott egyet. Beleolvadtam a falba, mert olyan fehér lettem, hogy azt hittem, elájulok. Honnan tudja, hogy Társamnak hív Masnis Cica? És honnan a francból tudja, hogy én vagyok a tűz- sárkánylány? A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben.
Akkor zökkentem ki, amikor Bred megragadta az arcomat és erőszakkal meg akart csókolni. Mi a franc?! Megpróbáltam eltolni magamtól, de erősebbnek bizonyult, mint én. Mielőtt sikerült volna, amit kitervelt, hirtelen feljajdult. Valaki kitekerte a szabad kezét és elhúzta előlem a HelloKitty utánzót.
Andy szorosan a föld felé fordította az erőszakoskodó fiú arcát, majd azt mondta:
- Ha még egyszer megtudom, hogy erőszakoskodsz egy lánnyal, akkor ODA fogom csapni a fejedet, világos? - célzott a padlón lévő csempére. A folyosó másik vége felé lökte Bredet és azt mondta neki:- Takarodj!- Ez után rám nézett. Végig mért, nem esett-e bajom, majd megkérdezte- Jól vagy?
- Nem- motyogtam, majd a földre néztem. Bred tudta a titkomat és ez nagyon bosszantott. És nagyon piszkálta az orromat, hogy tényleg tudott olyanokat, amiket csak HelloKitty tudhatott! A MEM-be szaladtam a többiekhez, akik kérdőn néztek rám.
- Mi tartott eddig?- nézett rám kérdőn Anne, de amikor meglátta az ijedt, halálsápadt fejemet, már meg is feledkezett az előbbi kérdéséről- Mi baj van?
- Lehet, hogy mégis Bred HelloKitty...- motyogtam erőtlenül, majd lerogytam a sarokba.
- Mi?- kérdezték a lányok döbbenten.
- Tudja, hogy ki vagyok!- fakadtam ki.- Sőt! Azt mondta nekem: Társam! Meg hogy elmondja a titkomat!
- Nyugi! Szerintem valamit félre érthettél- próbált nyugtatni Emma, miközben reális érveket keresgélt.
- Nem! Pont ez a bajom! Biztos, hogy nem értettem félre! Tud rólunk! És tudja a becenevemet!
- Kérdezd meg HelloKittyt!- tanácsolta Anne. Ez nem is bizonyult olyan használhatatlan ötletnek.