Az aranysárkány

Mire jó a kémia?!

... Körmölés közben folyamatosan kapkodtam a tekintetemet a csoportok között, hátha látok valakin valami gyanúsat.
- Vége- szólt a felügyelő tanár.
- Minek van vége? Még van húsz perc- tiltakozott az egyik számomra ismeretlen srác.
- Nem annak, nektek- állt fel a tanár. Na ja. Rá nem néztem. Átváltozott. Gondolhattam volna.
- Futás!- kiáltottam, mire mindenki kiszaladt. A nagy sokk miatt nem is vették észre, hogy én és Letti bent maradtunk.
Átváltozás után rátámadtunk. A baj csak az volt, hogy a mi kis sötét lovagunk egy sokszáz szakos, középkorú, ám annál fürgébb tanárnő volt. Mindig úgy ugrott, hogy az én tűzgolyóim és Letti buborékai semlegesítsék egymást. Kellemetlen. Ekkor megérkezett HelloKitty is, aki pár pillanatra ködbe burkolta a szemfüles tanárnőt.
- Mi a szitu, hölgyek?- kérdezte mosolyogva.
- Találtunk egy nőt, aki ivott a fiatalság forrásából- nevetett fel Letti.
- Na ja, kicsit túlbuzgó a néni. Van valakinél egy... Egy üveg... Egy hordó nyugtató?- a Masnis Cica felnevetett.
- Sajnos nincs- ekkor oszlani kezdett a köd.
- Azt hiszitek vicces? Mert nem az- mondta monoton hangon. Majd futva megindult felénk, ám útközben hasra esett.
Csodálkozva néztük a szegény, páncélos nénit, ahogy nehezen feltápászkodik, majd lépni akar, de újra elvágódik. Már kezdtem megsajnálni és megragatam Letti csuklóját, nehogy oda menjen segíteni az ellenségünknek. Ekkor azonban HelloKitty felhívta valamire a figyelmünket.
- Azok mik?- a földön apró kőzúzalékok hevertek. Azaz pici törött kövek.
- Hogy kerültek oda?- kérdeztem.
- Vigyázz- hallottam egy kiáltást, mire ösztönösen leguggoltam. A fejem fölött egy árny suhant át. A hátam mögött nagy csattanás: a páncélos alak és a megmentőm a földön hevertek. Majd az árny alak felállt. Barna ruhája volt, melynek mellrésze ágakat formált, az alja pedig hullámos volt. A kesztyűje és a csizmája is barna volt, ez utóbbi tetején szintén ágminta díszelgett. A haja elegáns gesztenye barna apró copfban lógott közepesen magasra kötve. Szintén szárnyakkal, furcsa fülekkel és farokkal rendelkezett. Egyértelmű volt, hogy ő a föld- sárkánylány. A kérdés csak az volt, ki ő és egyáltalán honnan szerzett hatalmat?
- Ki vagy te?- kérdezte most Letti.
- A föld- sárkánylány. Nem látszik?- kérdezte semleges hangon.
- De. Csak mi nem ismerünk... És elméletileg én adom a képességet...- válaszoltam gyanakvóan.
- Ezek szerint nem- mondta HelloKitty vidáman, miközben megakadályozta, hogy a sötét lovag nekünk rontson.
Előhívtam az aranysárkányt.
- Ez meg ki?- vontam kérdőre.
- Nyugalom. Én bíztam meg!
- Nem úgy volt, hogy az én dolgom?- kérdeztem idegesen.
- De igen, csakhogy nem lett volna időd beszélgetni vele. Mivel másik iskolába jár és életedben kétszer láttad, nem valószínű, hogy rájöttél volna, hogy ő az.
- De legalább szólhattál volna! Így...
- Így sikerült megmentenie az életedet.
- Jogos- bólintottam megadóan- köszi- néztem a föld- sárkánylányra.
- Nincs mit.
- A többit majd később tisztázzuk- mosolygott az anyám, majd visszaszállt a medálba.
- Ki vagy te?- kérdeztem a barna színű új lánytól.
- Te tényleg ilyen hülye vagy?- húzta a száját.
- Mármint a valóságban!?
- Az nem titok?
- Nem. Csak HelloKitty előtt titok, mert ő nem sárkány- magyarázta Letti.
- Oké. Majd elmondom... Talán- húzta félmosolyra a száját.
- Ne zavartassátok magatokat! Jól elvagyunk- kiabálta Masnis Cica. Továbbra is a lovaggal próbált küzdeni, aki több helyen is megvágta őt. Most mit mondjak, neki az is jól állt.
- De jó lesz ezzel a fogyival dolgozni- húzta a száját a föld, majd köveket dobott a sötét lovag lábai alá, aki elvesztette az egyensúlyát és hanyat esett. HelloKitty ráfogta a kardját, ezzel sarokba szorítva őt. A lovag ismét teleportált.
- Szerintem egyszerűbb lenne a kutatással várni pár napot- fordult felém a föld- sárkánylány.
- Mivel?
- A kutatással a szél után. Hiszen egy idő után az összes ember eltűnik. Könnyebb lesz választani- vigyorgott gonoszul. Nagyon furcsán néztünk rá.- Csak vicceltem, marhák- forgatta a szemét unottan.
- Tudod, ez komoly dolog. Ilyenekkel nem jó viccelődni- mosolygott szerényen Letti.
- Tudom. Azért csináltam- bólintott elégedetten.
- Te tényleg kiismerhetetlen vagy!- nevettem fel kínosan, ekkor HelloKitty mellém ugrott, és ijedten feltartotta a kardját. Hatalmas kard csattanást hallottam a hátam mögül. Engem komolyan hátba támadtak?!
A kedves kis lovagunk nem tűnt el teljesen. Nem köszönt el, tényleg! Szóval éppen engem akart volna megölni, amikor Masnis Cica megmentett.
Bárhogy próbálkoztunk, új erőre kapott. Egyszerűen nem tudtuk megsebezni. Esélytelen volt! Ekkor azonban a föld- sárkánylánynak támadt egy ötlete. Erre onnan jöttünk rá, hogy hangosan beszívta a levegőt és úgy csapkodott a kezével, mint aki mindjárt megfullad.
- Háá! Van egy ötletem!- a táblához rohant. Félre hajtotta a mellette lévő képet, amire a szekrények pótkulcsai voltak felakasztva, majd a terem hátuljába rohant a boxokhoz. Kinyitotta az egyik boxot, amiből én rögtön rájöttem, ki ő. Pontosan tudta, hol a pótkulcs, hogy melyik szekrényt melyik példány nyitja és egyenesen a saját szekrényéhez ment. Emma Jackson szekrényéhez. Kivette belőle az üvegcsét és a kezembe nyomta.
- Benzin van benne- nézett mélyen a szemembe, remélve, hogy megértem a célzását. Persze! Ezerszer hallottam már benzinkúti tűzeseteknél lévő robbanásról. Bólintottam. Arra inkább nem kérdeztem rá, miért volt benzin a szekrényében. Miközben ők elterelték a sötét lovag figyelmét, én a háta mögé rejtőztem. Amikor stabilnak találtam a cél felületet, a karomat kinyújtva a jobb vállának csaptam az üvegcsét, majd a kézfejemre fújtam. Apró robbanás. A sötét lovag felordított a fájdalomtól. Nagy seb tátongott a vállán.
- Még találkozunk- majd teleportált, ezúttal azonban nem ideiglenesen.
- Ez aztán nem volt semmi- dícsért meg HelloKitty.
- Köszi- mosolyogtam zavartan.- A föld- sárkánylány ötlete volt!
- Neki is kell becenév- nézett rá, majd rám.
- Becenév?- vonta fel a szemöldökét Emma.
- Persze- mondtam-, nekünk is van. Ő Masnis Cica- mutattam Kittyre-, ő pedig Mosószer.
- Ő pedig a Társam- karolta át a vállam HelloKitty, amitől kb. olyan színű lett az arcom, mint a ruhám.
- Engem tudjátok, hogy hívjatok? Úgy, hogy Gyere ide. Csak poén, nyugi- ezt is viccnek szánta... Meg kell tanítanunk ironizálni, mert pocsékul megy neki.
- Akkor?- kérdezte Letti.
- Vegyész?- kérdezte HelloKitty.
- Nekem nyolc- vont vállat mosolyogva Emma.
- Remek. Ezzel is megvolnánk. Akkor léptem, hölgyeim- lépett odébb, majd a szokásos elköszönés után (két ujjal, a mutatóval és a középsővel tiszteleg, majd lazán ,,felénk dobja") ledobta a füstbombáját és kimászott az ablakon.
- Üdv a csapatban, Emma- mosolyogtam rá, mire kicsit elakadt a szava.
- Te... Honnan...?
- Szekrény. Kulcs. Stílus- magyaráztam meg röviden.
- Remek. És hogy kell leszedni ezt- mutatott végig a testén, azaz a ruháján és az egész sárkány szerkón. Csukott szemmel csettintettem. A lányok követték a példámat. Láttam Emma szemében, hogy meglepődött, hogy mi vagyunk, ám nem mondott rá semmit.
Viszont meglepett, hogy eszében sem volt vissza menni a kis klikkjéhez.
- Nem mész vissza Lilahoz?- kérdeztem, miközben kimentünk a teremből, ami előtt meglepően egy kíváncsi lélek sem volt.
- Minek? Hogy kioktasson? Esetleg, hogy parancsolgasson? Vagy hogy lecsesszen a tanácsom miatt, aztán felhasználja saját ötletének? Egy frászt! Már egy éve próbálok lelépni tőle, de eddig nem ment. Utálom őt. Utálom az iskolát. Utálom az embereket!- rázta a fejét idegesen.
- És mi lenne, ha sulit váltanál?- kérdezte Letti.
- Lehet olyat?- kérdezte döbbenten.
- Hé, te olyan okos vagy és ezt nem tudod? Simán lehet. Ráadásul a Travel Gimi és a Rózsavölgyi Gimi testvér sulik. Bármikor át tudsz jelentkezni!
- Elgondolkodtató!