Az aranysárkány

Beszélgetés extrákkal

Sziasztok! Itt az új rész! Már most szólok, hogy a kövi részt max. szerdára tudom hozni, de nagyon sietek, ígérem!😘 Jó olvasást!❤

Délután a gondolataimba merülve mentem haza. Andynek dolga volt, bár azt nem kérdeztem meg tőle, hogy mi, szóval a lényeg, hogy egyedül mentem haza. A lányok azt mondták, később átjönnek, hogy tudjanak ők is az újdonságokról, amiket majd Buster mond nekem.
Amikor hazaértem azonban meglepetés várt. A nappaliban ment a tévé. Gyorsan levettem a kabátomat és bementem. Christa a kanapén ült. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott.
- Szia Mimi!
- Hát te?- kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Ma hamarabb elengedtek és úgy gondoltam, nem megyek el ebédelni a többiekkel, hanem haza jövök, mert nagyon régen beszélgettünk már- mondta kedvesen. Ajaj, ebből baj lesz... Hiszen nem sokára beállít hozzám egy félsárkány!
Ezekkel a gondolatokkal kellett először megküzdenem. Aztán azzal, hogy szólnom kéne nekik, hogy akció lefújva, mert ha valaki idejön, akkor Christa kérdezősködni kezd és ha ő kíváncsi, akkor a titoknak annyi.
- Remek, csak előtte még elmegyek mosdóba- vetettem be a legegyszerűbb módszert.
- Rendben. Majd a szobádban találkozunk- bólintott vidáman és kikapcsolta a tévét.
Felszaladtam a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, majd elképzeltem, ahogyan tüzes felirat lángol fel a sárkánylányok és Buster előtt. A felirat az volt, hogy ,,Ne gyertek! Akció lefújva!". Csak remélni mertem, hogy mindenkihez eljut az infó. Ahogy azt is, hogy Busternél ugyan úgy működik, mint a lányoknál.
- Menj- suttogtam nagyon halkan. Egy piros parázsdarab röppent ki a kezemből, majd köddé is vált. Az üzenet elküldve. Csak jusson is el a címzettekhez, gondoltam. Lehúztam a WC-t, hogy meg legyen az álcám, majd bementem a szobámba.
- Itt vagyok- mosolyogtam vidáman Christára, aki az ágyamon ült.- Miről fogunk beszélgetni?
- Hát, arra gondoltam, hogy mesélsz valamit a mindennapjaidról. Már régen nem beszéltünk öt percnél többet. Biztos van valami újdonság- mondta, majd maga mellé mutatott. Ó, ha tudná mennyi minden történt! És nekem ezt úgy kellett elmondani, hogy kihagyjam a lényeget: a sárkányságot, anyámat, HelloKittyt, hogy vele járok, hogy a legjobb barátaim is sárkányok lettek, hogy megismertem az apámat... Mindent!
- Van, persze- mosolyogtam a lehető legtermészetesebben.- Emlékszel, volt az a lány, akivel nem jöttem ki jól. Anne, tudod!
- Igen.
- Most ő is a barátom. Meg van egy új lány. Emmának hívják és a suli testvériskolájából, a Travelből jött át hozzánk. Ő is a barátnőm.
- Na, ennek örülök! És mi lett a fanklubbal? Régen láttam Erikát, Amyt és Kathee-t.
- Hát...- igazítottam meg a hajpántomat-... A klubb feloszlott. Összevesztünk és Kathee nagyon gonosz lett- jól van na, nem találtam más jelzőt rá, ami nem egy cifra káromkodás lett volna!
- Juj- szomorodott el Christa.- És Violet?
- Ő még mindig a legjobb barátnőm- mosolyogtam megnyugtatás képpen, ezúttal őszintén, bár az agyam még mindig azon pörgött, hogy az emlegetett személyek ne jelenjenek meg pár percen belül.
- Akkor megnyugodtam, mert őt nagyon szeretem és nem örültem volna, ha vele is rosszban lennél.
- Nem, dehogy- nevettem fel.- Letti soha nem tudna bántani olyat, akit szeret!
Ekkor a rémálmom valóra vált: megszólalt a kapucsengő. Mivel mind a kettőnek ugyan olyan hangja van, mármint a kapu és az ajtó csengőnknek, nem tudhattam, melyik érkezett meg az ötből.
Christa már tápászkodott fel. Ajaj...
- Maradj csak, majd lerázom- kacsintottam rá a lehető legtermészetesebben, mire visszaült én pedig leszaladtam. Magamra kaptam a kabátomat, hogy ne fagyjak meg, majd feltéptem az ajtót.
Egy kapucnis alak állt az ajtó előtt. Hátra hőköltem és felsikítottam. Az alak lelökte hátra a kapucniát.
- Bred? Te mi a francot keresel itt?- förmedtem rá. Hallottam Christa lépteit a lépcsőn.- Nem kérek parfümmintát, sajnálom dolgunk van- mondtam emelt hangon, majd készültem rácsapni az orrára az ajtót, de Bred berakta a lábát a küszöb elé.
- Mit csinálsz, Mimi!? - szólt rám dühösen a nevelőanyám. Kénytelen voltam visszanyitni az ajtót.
- Elnézést az előbbiért- mondta kedvesen Brednek.- Segíthetek valamiben?
- Köszönöm. Jó estét. Mimi évfolyamtársa vagyok, a nevem Brendon Buster Hopkins - egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Értem- bólintott Christa.- És miért akarta rádcsukni a lányom az ajtót?
- Azt nem mondtam, hogy imád, csak hogy évfolyamtársam- húzta félmosolyra a száját. Az arca teljesen olyan volt, mint Busteré. Semmi kétség nem volt bennem... Hacsak az nem, hogy HelloKittynek is behazudta már magát.
- És miért jöttél?- kérdezgette tovább Bredet.
- Mert megígérte, hogy áthozza a tételeit az irodalom dolgozathoz. A tanár ugyanis megkérte, hogy korrepetáljon. Ő pedig nem jött.
- A francba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem- csaptam a homlokomra. Nem is írunk irodalomból. A tanár is beteg, így pedig nehéz!
- Jaj, ne haragudj, én tartottam fel. Menj csak, Mimi- mondta kedvesen. Fintorogtam egyet a hatás kedvéért, hogy meglegyen a magyarázat, miért akartam kicsukni a srácot. Felszaladtam a füzetemért, az alibim miatt, majd vissza siettem, belebújtam a cipőmbe és kimentem Bredhez.
- Jó tanulást- csukta be mögöttünk az ajtót Christa.
- Ezt te komolyan gondoltad?- csattantam fel.
- Menjünk el- morgott rám, mire rájöttem, hogy nem a kertben kéne leszidnom.
Elmentünk a parkba. A nagy fűzfa alá mentünk, amerre viszonylag kevesen járnak. Leültünk a fűbe, majd ránéztem.
- Szóval: Ezt te komolyan gondoltad?- ismételtem meg a kérdést, amit a házunk előtt tettem fel neki.
- Hé, fontos volt- ráncolta a szemöldökét.- Életben akarsz maradni, vagy nem?
- Akkor most úgy vagy Buster, mint ahogy HelloKitty is, vagy tényleg te vagy az?- kértem számon. Bred felnevetett.
- Igen, tényleg én vagyok az. HelloKitty egy jó álca volt nekem. Így senki nem gyanította, ha eltűntem, vagy ha furán viselkedtem.
- És miért kéne hinnem neked?- vontam fel a szemöldökömet.
- Mert nincs más esélyed- mosolyodott el. Hát nem nyugodtam meg. Mivel nem reagáltam, Bred felállt.
- Éjsárkányok ereje, változtass át engem- kiáltotta, mire átváltozott. Na jó, a szemenek azért illik hinnem, de akkor is furcsáltam. Kénytelen voltam megállapítani, hogy Nina átváltozása jóval bénább, mint Bredé.
- De hogy tudtál meg rólunk ennyi mindent?- kérdeztem az immáron páncélban mellettem álló Bredtől... Vagyis Bustertől... Mindegy.
- Én jobban tudok kémkedni, mint te- mondta semlegesen. Tehát akkor is követett, mikor először beszélgettem Andyvel. A baj csak az volt, hogy hirtelen tök más jutott az eszembe.
- Banyek!- hála nekem, Buster tényleg tudja, hogy Letti szerelmes belé.
- Mi van?- röhögött fel Bred.- Várj, kitalálom!- huppant le velem szemben.- Letti, igaz?- kérdezte és a barátnőm nevének kiejtése közben hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Ez nem az, amire gondolsz!- vágtam rá rögtön. Talán túl gyorsan. Bred arcáról lefagyott a vigyor.
- Nem?- rántotta fel a fél szemöldökét.
- Öhm...- elgondolkodtam. Nem szúrom el még egyszer.- Mit érzel Letti iránt?
Bred lesütötte a szemét.
- Nem tudom- nézett a szemembe. Őszinte volt, az biztos.- Fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta. Én... Színész vagyok. Csak saját személyiség nélkül. Nem tudok érzelmeket gyártani, csak eljátszani. Nem tudom, hogy mit érzek iránta.