Az aranysárkány

Katherin, te kis...

Amint a címből is látszik, Kathee újra bekavar. Talán a legizgalmasabb és legfordulatosabb rész ez... Persze lehet, hogy nem... De döntsétek el ti! Jó olvasást😘

Reggel nem csak fizikailag, hanem lelkileg is kimerülten keltem fel. Azt reméltem, majd az alvás megnyugtat... Mint a mesékben: a főhős megálmodja, mit kell tennie. Ehhez képest egy óráig forgolódtam, mire végre elaludtam és nem álmodtam semmit. Ráadásul mivel félálomban voltam, ezért még fáradt is maradtam.
A fejemre tűztem egy masnit, pont olyat mint HelloKittyé. Sulis egyenpóló, mint mindig, de most egy fekete szoknyanadrágot vettem fel hozzá: nagy fodros szoknya, összevarrva egy hosszú cicanadrággal. A hajamat két copfba fontam, majd elhelyeztem rajta a hajpántot. Igazából már fölösleges hordanom, hiszem anyám emberré változva úgy él, mint bárki más, de megnyugtat. És igazából meglepően jól áll.
- Minden rendben, Kicsim?- nézett fel a szobámba Christa. Ó, ha tudná.
- Persze- bólogattam meggyőzően.
- Mostanában olyan furcsán viselkedsz... Történt valami?- tapogatózott, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom.

,,A titok nem mindig jó tanácsadó..."

Visszhangzott bennem a jóslat egyik sora. De motoszkált bennem valami rossz előérzet... Nem hiszem, hogy Nina rá értette...
Minden olyan jó volt, amíg Nina közbe nem lépett! Miért csinálta, ha tudta, hogy ez lesz?
Ilyen gondolatok futottak végig az agyamon...
- Kamaszodom- mondtam végül, majd meggyőzően elvigyorodtam és leszaladtam a konyhába.
Christa elvitt a suliig, hogy ne késsek el, mert a lassúságomnak köszönhetően pont lekéstem volna a buszt.
Anne a kapuban állt. Szőrme kabátjának kapucnija a fejébe volt húzva, de én egyből felismertem.
- Mizujs, Annie?- néztem rá kedvesen. Anne felemelte a fejét és a szemembe nézett.
- Miért szürke a szemed?- kérdezte ijedten.
- Mert kialudt bennem a parázs- néztem a földre. Az igazság nagyon fájt... Lehet, hogy az erőm is meggyengült?
- Akkor nem mondom meg, miért vártalak.
- Azért mondd csak- csillant fel a kíváncsiság a szememben.
- De nem jó...
- Csak mondd!
- Balhé van- mutatott a bejárat felé.
- Itt meg hideg, szóval menjünk be, majd útközben kifejted- karoltam bele Anne-be, majd berángattam az épületbe.
- Katherin valamin nagyon röhögcsél a többi libával, de csak annyit értettem, hogy te vagy a téma- mondta, miközben felmentünk a lépcsőn a másodikra. Milyen pletykát tudhat rólam Katherin? Csak remélni mertem, hogy nem jött rá a sárkányos dologra, mert hogy nem erről szólt a titkos rész a jóslatban, az tuti!
Beléptünk a terembe, mire Katherin és a barátnői felém fordultak és összenevettek.
- Mi van?- vontam össze a szemöldökömet.
- Ó, csak le ne tagadd- sipongta Kamille.
- Mit?- kérdeztem ingerülten. Ekkor Andy sétált el mellettem. Intett nekem, majd a helyünkre ment. Kamille felvisított.
- Úú, ez mi volt?- hirtelen rossz előérzetem támadt.
- Ne reménykedj- mosolygott rám gonoszul Katherin.- Fatime egy pancser! Dobta HelloKitty miatt.
A szívem kihagyott egy ütemet! Andrew felé kaptam a fejem, aki ugyan olyan döbbenten nézett rám, mint én rá.
- Te mi a francról beszélsz?- ráncolta a szemöldökét Andy. A kérdést Katherinnek szegezte.
- Nem is tudom, talán erről?- tartotta előre a telefonját, ahol hirtelen megjelent az osztálytermünk... Katherin felvette a csókunkat!
Sokkot kaptam és az alig pár másodperces videó nekem fél órának tűnt. Elképzeltem, hogy felgyújtom Katherint. Szerencsére ez igazából nem történt meg.
- A cuki kis fanlányt lekapta a legjobb barátja, aki viszont szerelmes belé, igazi dráma- nevetgélt Katherin, mire felmordultam.
- Fogd be- rivallt rá Andy, miközben fenyegetően elé lépett.
- Fáj az igazság, Nyuszifül?- vigyorgott az arcába Kathee.
- Fogd be a szád, te kígyó- kiabáltam, de még visszafogtam magam.
- Juuj, most vérig sértettél!- visongta, majd elém lépett.
A bőröm felforrósodott. Az egyik felem örült, hogy az erőm működik, a másik pedig Katherint féltette a máglya haláltól.
- Ennek mi értelme van?- terelte magára a figyelmet Andy. Ha tudná, hogy megmentette Katherin életét...
- De cuki, hogy védi- visongta Kathee.- Megütni nem fogsz?- kuncogott fel.
- Nem olyan családból származom- vicsorgott rá Andy.- Nem bántok lányokat.
-Ó, te kis szent fiúcska. Milyen érzés, hogy még így is kidobott?- mosolygott idegesítően.
- Fejezd be- szóltam rá idegesen.
- De hát olyan jó nézni, ahogy az érzelemmentes Andrew fülig elpirul- kacagott gonoszul. Andy arca tényleg a bíbor vörös árnyalata felé kezdett menni.
- Elég már- kiabáltam Katheere.
- Azt hittem dobtad?- vigyorgott rám. Meg akartam ütni, de Andrew elsietett köztünk. Katherin megragadta a csuklóját.- Itt hagytad a szere...
- Kuss legyen! Elegem van! Belőled, meg a csitri barátnőidből is! Hagyjatok engem békén- üvöltötte el magát Andy.

Megfagyott a vér az ereimben. Mintha szíven szúrt volna valaki. Köpni, nyelni nem tudtam, mert felismertem valamit, amire más nem jöhetett rá, csak én!
Andy kiment a teremből. Utána siettem.
- Andy, várj- még éppen utolértem. A lépcső fordulónál állt meg.- Jól vagy?
- Nem- nyögte ki ingerülten.
- Miért csináltad ezt velem?- kérdeztem, mire kikerekedett a szeme.
- Mit? Mondd mit csináltam még?!- hüledezett, szegény nem kifejezetten értette, miről beszélek.
- Miért nem mondtad el?- kérdeztem lágyan.
- Mit?- kiabált még mindig.
- Hogy te vagy Ő. Hogy te vagy HelloKitty- a mondat végét már suttogva mondtam, Andy pedig ledermedt.
- Én... Mi... Ezt honnan veszed?- dadogta.
- Elszóltad magad- válaszoltam.- ,,Hagyjatok engem békén"- Andy lesütötte a szemét.
- Francba- morogta.
- Miért nem mondtad el?
- De hát anyukád... Azt mondta, nem lehet- célzott arra, amit anya az első harc után mondott.
- Tudom. De a jóslatom megmondta: ,,A titok nem mindig jó tanácsadó"- idéztem az egyetlen sort, amire emlékeztem a jóslatból.
- Na persze... Az a kis csitri tehet mindenről- a hangja teljesen megváltozott. Feltűnt, hogy előtte kicsit berekesztette a hangját, hogy ne legyen olyan, mint HelloKittynek. De már nem volt recés a hangja, pedig ideges volt.
- Nina nincs többé. Soha többet nem kell őt látnod. Ahogy nekem sem és senkinek. Biztosan oka volt arra, hogy ezt tette, de ő már a múlté- néztem mélyen a szemébe. Minél jobban megfigyeltem Andyt annál inkább megláttam benne HelloKittyt. Hogy miért volt bunkó, faragatlan, magánakvaló? Hogy elrejtse az álarc mögött megbújó kedves, segítőkész, bátor HelloKittyt.
- Csak tudnám, miért tette! Nem lennék ilyen ideges- húzta végig a kezét az arcán, mintha le akarná róla húzni a rossz energiát... Ezt de szépen fogalmaztam...
- Ne foglalkozz vele! Ne azt nézd, hogy mi történt, hanem azt, hogy mi fog történni! ,,Mindennek nézd a jó oldalát!"- tört fel belőlem egy részlet a jóslatomból.- Jaj, ez benne volt- csaptam a homlokomra, majd megdörzsöltem a homlokomat, mert csípett az ütés helye. Andynek megrándult az egyik szemöldöke, majd széles mosolyra húzta a száját.
- Azért vigyázz, nehogy agyrázkódást kapj- majd rám kacsintott. Éreztem, ahogy fülig elpirulok. Ez a kacsintás HelloKitty stílusában és hozzá Andy arca... Teljesen más volt. Ez a Masnis Cica lényegesen kevésbé tűnt távolinak, mint a másik. Vagyis képletesen szólva.
- Humorzsák- sütöttem le a szemem, hogy ne lássa, hogy vörös vagyok.- De, állj...- akadtam meg egy pillanatra.- Te tudtad?
- Hogy te vagy a Társam?- bólintottam.- Igen. Kicsivel azután jöttem rá, hogy felgyújtottad a szemeteskukát az osztályban.
- De honnan tudtad, hogy én vagyok? Lehetett volna más is! Lehettem volna az is, aki eloltotta- próbálkoztam.
- De Letti nem a rajongóm- mosolygott kedvesen.
- És honnan tudtad, hogy a Tűz- sárkánylány az?
- Onnan, hogy első alkalommal megálltam az ablak mellett távozás után- mosolygott pimaszul. Hát persze! Az első küldetés után visongva meséltem anyukámnak, hogy mennyire boldog vagyok, meg hogy mennyire cuki. De én biztos voltam abban, hogy ő már elment... Hupsz...
- Jaj- motyogtam zavartan. Rendkívül érdekesnek találtam a cipőmet és úgy döntöttem, hogy azt fogom bámulni, amíg vissza nem váltok eredeti színemre. Andy hangosan felnevetett.
- Nyugi, nem baj! Te más vagy, mint a többi lány, akik sipítoznak utánam. Te tényleg szeretsz engem- majd felemelte a fejemet.- Sokkal többet mondtam el neked magamról, mint bárki másnak... És jóval többet hazudtam is neked, mint bárki másnak, de nem tudhattad meg, hogy ki vagyok valójában- a szája sarkában kedves mosoly jelent meg, ami nagyon aranyos volt. Nem nevetett ki, nem is próbált mentegetőzni, hogy ő nem akart hazudni. Megtette, mert kellett. Én pedig nem néztem rá emiatt rossz szemmel. Szeretem őt. Nem csak mint HelloKitty. Ha nem dolgoztam volna együtt Masnis Cicával, akkor eszembe sem jutott volna akkor, ott elutasítani Andyt.- De ha így, hogy már tudod, hogy ki vagyok se kellek neked, akkor komolyan mondom, hogy felkötöm magam- ráncolta össze a szemöldökét, de a mosolya mindent elárult.
Nem válaszoltam, csak átfontam a nyakán a karjaimat és megcsókoltam. Átölelte a derekamat és magához húzott. Szerintem ha valaki elment a lépcső mellett, biztosan észrevett minket, de egy percig sem izgatott. Akkor csak Andy és én voltunk, senki más.
Levegő hiány miatt kellett szétválnunk, de nem tolt el magától. Elmosolyodott, majd felemelte a bal kezét és megsimította a tarkómat.
- Kis kályha- suttogta kedvesen. Kérdőn néztem rá.- Még jó, hogy nagy a tűrőképességem, mert olyan forró a bőröd, hogy mások már nem bírnák- mosolygott kedvesen.
Egy kicsit megijedtem. Elképzeltem, mi lett volna, ha meggyullad a testem! Még kárt tettem volna Andyben!
- Nyugi, ne vágj ilyen fejet - ölelt magához Andy.- Nem tudsz meggyulladni.
- Honnan tudod?- kérdeztem tompa hangon, mert közben a vállába fúrtam a fejem.
- Sokat olvastam- hallottam a hangján, hogy mosolyog.- Főleg a sárkányokról. Mindent tudok rólatok, hogy mit, miért, mikor csináltok...
- Állj... - toltam el magamtól hirtelen.- Apropó mikor... MIKOR kimentünk a teremből, becsengettek vagy a fülem csengett?
- ... A fenébe- kerekedett el Andy szeme, majd megragadta a csuklómat és felrángatott az emeletre.