Az aranysárkány

Meldan ereje

Folytatódik a kaland! Jó olvasást!❤ És boldog új évet!😘

Négy sárkánnyá alkult személy és egy félig sárkány, mint én. Ők tartottak a trón felé. A trónhoz három másik lépett. A félig ember leült a trónra. Ő volt az aranysárkány.
- Ő itt Meldan király- érdekes... Addig azt hittem, csak női aranysárkányok vannak... Na mindegy!- Mellette és a trón melletti egy-egy fekete sárkány a hadvezérei, a többiek pedig az elemsárkányai, azaz a személyi testőrei.
- Jujj, én is ilyen vagyok- örültem meg a felismerésnek. Tessy elmosolyodott.
- Igen, csak te kék vérű testőr vagy.
- Nem inkább arany?- vigyorodtam el.
A többi sárkány meghajolt, majd leültek elé, mint a jó kiskutyák. Méretben pont akkorák voltak, sőt úgy is néztek ki, mintha pikkelyes, szárnyas verseny agarak lettek volna.
- Minden sárkány ilyen pici?- kérdeztem Tessytől.
- Attól függ. Ha ilyen picik akarnak lenni, akkor ilyenek. De ez a leggyakoribb, mert így kényelmes nekik. A palotában többnyire így járkálnak, kint pedig félsárkányként.
A kék, azaz a víz-sárkány felemelte a fejét és beszélni kezdett.
- Az ostrom még mindig tart...- kezdte, de Tessy megállította a ,,felvételt".
- Bocsi, elfelejtettem mondani: néhány kutató felfedezte az egyik átjárót. Ez pontosan időszámítás szerint 1603- ban volt. Ez a jelenet is akkor játszódik. Erőszakkal próbálnak behatolni a Sárkány Birodalomba.
- Jaj- mondtam döbbenten.
- Innen származnak a mondák a sárkányokról. Ezek a tudósok híreket terjesztettek rólunk, de mikor be akartak jutni, meg kellett ölnünk őket- folytatta szomorúan.- A sárkányok békeszeretőek, de védig a hazájukat.
Felemelte a kezét, mire a víz-sárkány folytatta.
- ... nehezen tudjuk a támadókat visszatartani.
- Mondja meg, Vailen, mi olyan nehéz pár ember feltartóztatásában?- kérdezte ingerülten Meldan, miközben aranyszínű szakállát simogatta.
- Nem akarjuk őket megsebesíteni- mondta bátortalanul a föld-sárkány.
- Megsebesíteni?- kelt ki magából a király.- Tudomást szereztek a birodalomról. Meg kell őket semmisíteni.
- De felség...
- Ne ,,de felségezzen" itt nekem, hanem menjen és csinálja ami a feladata- kiabált rá az egyik hatalom sárkányra.
- Hű- ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Igen- helyeselt Tessy.- Nem volt éppen egy kedves személyiség, de királynak remek volt.
Ekkor a nagy kapu, amin mi és a díszmenet jöttünk be nem rég, kivágódott és egy zöld sárkány rontott be rajta. A szeme teljesen fehér volt, a pupillája is. Úgy rohangált fel alá, mint egy elmebeteg.
- Megmérgezték! Felség, gyorsan- kiáltotta a másik hatalom sárkány. A király széttárta nagy aranyszínű szárnyait és felrepült. Kinyújtotta a kezét, mire a tébolyult sárkány megdermedt. Az aranysárkány fekete árnyékot húzott elő belőle. Az öklét összezárta, majd szétnyitotta, ezzel megtisztította a lelkét. Visszarakta a sárkányba, aki döbbenten nézett körül.
- Hol vagyok?- kérdezte.- Mi történt velem?
- Mit öntöttek rád?- kérdezett vissza az uralkodó.
A zöld sárkány elgondolkodott.
- Talán káliumnitrátot- mondta bizonytalanul.
- A sárkányok több kémiai vegyszerre allergiásak. Többek közt a salétromsavra, a kőolajra és a bórra, ha túl sok van belőle- magyarázta Tessy.
- Még jó, hogy nyolcadikban pont a salétromsavnál voltam beteg- mosolyodtam el, mert eszembe jutott, hogy kísérleteztünk salétromsavval, persze csak nagyon kevéssel, de én mégis hogy sajnáltam, hogy lemaradtam.
- Emberként csak normális allegriás reakciók lépnek fel, csak ha átalakulsz lesz rád ilyen hatással- mondta kedvesen Tessy.
A vezetőm hirtelen megborzongott, mire a kép eltűnt. Az összes szereplő, aki eddig a trónteremben volt köddé vált. Csak mi maradtunk.
- Ez mi volt- néztem Tessyre.
- A kicsengetés- mosolygott megnyugtatóan.- Lassan indulnod kell vissza. Menjünk a mezőre.
Kimentünk a palotából, ki a várkertből, át a hídon a mezőre. Mikor visszaértünk arra a pontra, ahonnan indultam, maga felé fordított.
- Amikor visszaérsz, villám gyorsan kell cselekedned. Azt kell mondanod: Medál, add nekem Meldan erejét, majd rajzolnod kell egy M betűt a levegőbe. Utána képes leszel megtisztítani az összes lovagot egyszerre.
- Ez király- mosolyodtam el szélesen.- És ilyet bármikor csinálhatok?
- Lehetőleg minél ritkábban. Nagyon veszélyes használni. Főleg számodra, mert nagyon kimerítő.
- Értem. Csak akkor fogom használni, amikor tényleg szükséges- bólintottam.
Felvillant körülöttem egy piros karika.
- Készülj, még kettő és vissza mész- mondta, de a vissza szónál újra megvillant. Meghajolt, én pedig intettem, ekkor a kör harmadszorra is felvillant, mire ismét minden elsötétült.

Aranypor repült fel a levegőbe egy erős széllöket kíséretében. A fekete köd egy pillanat alatt leülepedett. A nő velem szemben repült és egy nagy tőr volt a kezében. Döbbenten nézett rám. Nem számított arra, hogy meghiúsítom a sötétben való támadását.
- Medál, add nekem Meldan erejét!- majd a levegőbe rajzoltam egy nagy M betűt. Erős fény csapott fel a levegőbe a medálomból. Becsuktam a szememet. Mikor végre ki tudtam nyitni, már valami megváltozott: a ruhám és mindenem, ami eddig piros volt, most arany színű csíkokkal lett tele, fekete hajamban szintén arany melírok bukkantak fel.
Mindenki meglepődött. A Hatalom sárkánya, vagyis Carol nagyon megdöbbent. Mindenre felkészült, de erre biztos nem. Ez alatt volt időm megtisztítani az összes embert, akit lovaggá változtatott.
- Mi? Ne!- zökkent vissza Carol a valóságba.- Tudod, mennyit dolgoztam vele?- kérdezte sipító hangon.
- És tudod, én mennyit dolgoztam ellene?!- vágtam vissza. Leszálltam a földre. A fekete sárkány velem szemben állt meg. Támadni akart, de mellém léptek a többiek és kénytelen volt belátni, hogy túlerőben vagyunk.
- Ne reménykedjetek, még visszajövök- mondta a nő, majd köddé vált.
Öröm ujjongásban törtünk ki.
- Mégis mi volt ez?- nézett rám Letti vigyorogva.
- Mit történt?- faggatott Emma is.
- Honnan ismersz te ilyen varázslatot?- kérdezte Anne.
- Állj! Majd mindent elmagyarázok- nevettem fel.- De előbb én kérdezek: Te honnan tudtál erről?- fordultam HelloKittyhez.
- Hatodik érzék- vágta rá rögtön.- A macskáknak van, ezért jár a szuperhős macskának is. Ennek köszönhetően tudom, mikor mit kell tennem. Csodálom, hogy csak most tűnt fel.
- És én még azt hittem, neked nincs is szuper képességed- nevetett fel Anne hitetlenül.
- Hé, sose becsüld le a macskát- vigyorodott el büszkén.
- Akármi is volt ez, megmentette az életemet- mondtam, majd a földre néztem. A lábam előtt ott hevert a sárkánymintás medál. Semmi baja nem volt, egy karcolás sem esett rajta. Elmosolyodtam, majd felvettem a földről és a nyakpántomra akasztottam.
- Na jó, én nagyon kíváncsi lettem... Mondj el mindent- visította Emma.
- Jajj, most erre nincs idő- nyafogtam.- Haza akarok érni, mielőtt Christa haza érne, nehogy gyanút fogjon. Előtte pedig nem beszélhetünk a sárkányságról- Emma csalódott fejet vágott.- Majd holnap elmondom.
Andrew szeme felcsillant. Hát persze, a barátai is lovagok lettek, itt az ideje, hogy beszéljen velük.
- Menni szeretnél?- kérdeztem, mire a szemembe nézett.
- Nem- mosolyodott el.- Túl gyanús lenne, ha felbukkannék. És amúgy is, a barátnőid még nem ismernek álarc nélkül- kacsintott rám. A lányok kérdőn néztek össze.
Egy eldugott mellékutcába mentünk, hogy átváltozhassunk. Ez az utca egész közel volt a házunkhoz, ezért nagyon praktikusnak bizonyult. HelloKitty ledobta az utolsó füstbombáját. A lányok kíváncsian bámulták a fehér füstfelhőt. Csettintettem, mire visszaváltoztam. A lányok is gyorsan csettintettek egyet, de nem akartak lemaradni a lényegről.
- Adrew?- kérdezték döbbenten, mikor felszállt a füstfelhő.
- Igen- mosolyodott el. Mintha nem lett volna egyértelmű... Na mindegy, hülye kérdésre hülye válasz.
A lányok annyi kérdést tettek fel neki is és nekem is, hogy belefájdult a fejem.