Dark rose (H.S fanfiction)

01

"A koleszos élet szép és jó.Nincs semmire gondunk.Ott a szobatárs, a mindennapi kaja, haverok, ingyen kávé..." - Mondják ezt azok az emberek, akik soha nem élték át ezt az életet, és valószínûleg nem is fogják.Én csak is a nyelvtanulás miatt jöttem ide.Tudom, hogy lesznek itt barátaim, mivel eléggé barátkozó típus vagyok.Nos, meg kell hogy mondjam, eddig csak egyetlen egy úgymond haverom van, aki egyben a szobatársam is, úgyhogy jobban mondva ezért is.De nem bánom.Végképp.Jenna egy igazán jóbarát, még ha csak három napja is ismerem.

Az elsõ héten még nem tanulunk.Pontosabban most szerda van, szóval bõven van idõm mindenre, amire csak lehet.Konkrétan nincs is mire.Mivel én már az utóbbi két napban elintéztem és megvettem minden dolgot, amit tudtam.

Koleszos élet.Eddig tetszik.Meglássuk, ha elkezdődnek az óráim milyen véleményel leszek errõl a dologról.Valahogy érzem, hogy 99% - ban meg fog változni.

"Becca." - Szólított barátnõm nyomban, mihent beért az ajtón."Megjöttem."

Nagy mosolyt erõltettem magamra a laptopom mögül.

"Látom.Hol voltál?"

Jenny szeret tanulni.Biológiára megyen, még akkor is, miután én értelmesen elmondtam neki, hogy ne tegye.Mivel a biológia unalmas.Rossz.Nagyon, nagyon rossz.

"Itt lent, a sarkon egy boltban.Szükségem volt némi kajára, hogy túléljem a mai napom."

"Szóval mára film+kaja napot gondoltál ki?" - Húztam fel a szemöldököm.Jenn hallkan felnevetett, miután a vékony szatyrot az ágyra dobta.

"Pontosan."

"Mmm, csábítóan hangzik."

"Beszállhatsz, ha van kedved."

"Ha kajáról van szó, bármibe beszállok."

"Az utóbbi két napban már észre vettem."

Nem sok idõvel késõbb elindított valamilyen bárgyú filmet, amit egy édes csokival és egy 2l - es kólával nézni kezdtünk.

***

"Halló?" - Vette fel Jenna telefonját.A film a közepénél volt, de leállították egy gombnyomással.Csendben figyeltem Jenna minden egyes szavát.Néha felnevetett, ahogy beszélt.Igazán különleges külseje van.Fekete haja hosszú és hullámos.Eléggé sápadtnak néz ki, de neki ez a valódi bõrszíne.Kicsit pirosas ajkai teltek voltak, és apró szemeit nagy szempillák díszítették.Az alakja viszont teljesen normális volt.Se nem kövér, és nem sovány.Pont a kettõ közt, amire viszont büszke lehet.Amikor elõször megláttam, az elsõ benyomások az volt, hogy õ egy igen zárkózott teremtmény.Mindene a tanulás, de titokban dögös pasikat néz a Facebookon.De nem.Végképp nem ilyen.Pont az ellentéte.Életvidám, viszont nagyon érzékeny - mivel a filmnél egyszer elkezdett bõgni - viszont jóságos, és nagyon jó szívû.Ez bizonyítja, hogy nem minden a külsõ és a látszat.

Én viszont teljesen máshogy nézek ki, mint õ.Hosszú, barna és enyhén göndör hajam van, amit néha igen nehéz kezelni.Sötétbarna szemeim vannak, ami egyenlõ az egyszerûvel.Viszont rószaszín, telt ajkaim vannak, aminek kifejezetten örülök.Plusz, a szám felett található egy fekete szemölcs, akik sokak szerint pont oda lett ki találva, és hogy ezzel nagy szerencsém van, mivel nem mindenki rendelkezik ilyen dologgal.Az alakom normál.Nem mondanám magam kövérnek, de se soványnak.Viszont egyetlen egy bajom van, amit nagyon nem szeretek magamban.Csupán 154cm vagyok, pici kezekkel és pici lábakkal.Amióta itt vagyok, és akármennyi emberrel találkoztam itt - vagy láttam - mind magasabbak voltak tõlem.

Jenna szerint cuki, hogy ilyen alacsony vagyok.Egy nõnek illik, ha magas, de viszont jobb, ha nem.Hát nem tudom.Viszont egy dolog biztos; Soha nem fogok megbarátkozni a méreteimmel.

"Rendben.Szia." - Tette le végre le a telefont, én pedig kérdõn néztem rá.

"Egy barátnõm hívott meg ma délutánra egy kávéra.Eljössz velem?"

Hm.Jó lenne egy kis társaság, meg persze egy új személy, de én nem akarok zavarni kettõjük közt.

"Jó lenne, de nem akarok zavarni."

"Ugyan, gyere.Nem fogsz zavarni.Hogy juthat ilyen az eszedbe?Eljössz velem, és téma lezárva."

"De..."

"Semmi de.Jössz, és kész." - Mondta ki határozottan.Úgy tûnt, nincs esélyem vele szemben.

***

"Na és, honnan származol?" - Kérdezte Jenna barátnõje, Rita.Egy kávéházban ültünk, a legjobb Londoni kávézóba.

"Amsterdam, és te?" - Kérdeztem mosolyogva.

"Írország."

Ameddig a két lány egy könnyed beszélgetésbe kezdett, én addig a kávémat kortyolgatva néztem ki az üveg ablakon.Tetszik ez a város.Van benne valami különleges.Pedig semmi másban nem különbözik, mint más város.Viszont akkor is tetszett ez a környezet.Az emberek rohantak ide - oda, és eszükbe se volt megállni.Az ég kezdett beborulni, viszont nem is csodálkozom.Már reggeltõl dörgött az ég, és hát persze Londonban ez nem is gyanús.Egy srác sétált el lassan a kávéház elõtt.Kapucni volt a fején, így nem láthattam arcát.Azonban egy pillanatra oldalra fordította a fejét.És pont rám.

Smaragdzöld szemei izzodtak a dühtõl.Száját össze préselte miután rám nézett, majd halvány mosoly jelent meg csontos arcán.A szívem hirtelen egy nagyot dobbant.Ki ez a srác?És mi volt ez az elõbb?Csupán egy pillantásából kitudtam venni, mit gondolhat.

Dühös volt.Nagyon, de nagyon dühös.

Mi lehetett az oka?És miért nézett így rám?Miért mosolygott?

Csak egy ember sétált el az épület mellett, és csak rám pillantott az illetõ, viszont...Viszont abban a pillantásban volt valami.Valami, ami nem tudom, hogy mit is jelent.Számomra ismeretlen volt ez az érzés.A gyomrom kavargott, és úgy éreztem, a kávé megtette a hatását.Basszus, nem kellett volna annyi ételt ennem!

"Lányok" - Köszörültem meg a torkom.Kíváncsian néztek rám." Azt hiszem, hogy én megyek."

Meglepõdöttnek néztek ki.Arcukról árulkodotr a kíváncsiság.

"Mégis miért?Hova ez a nagy sietség?" -Tette fel a kérdést Jenna, miután látta, hogy már felálltam.A pénzt az asztalra tettem.

"Nem érzem jól magam." - Erõltettem magamra egy mosolyt. - "Azt hiszem, túl sok mindent ettem meg ma.Majd késõbb beszélünk.Szia, Rita.Örülök, hogy megismerhettelek.Még találkozunk." - Köszöntem el gyorsan tõlük.

Minnél hamarabb az ágyamba akartam lenni.Nem tudom miért, de miután megláttam ezt a srácot, nem érzem magam biztonságban itt, kint.

Sietõs lábakkal végül elértem az internátust, ahol az ajtómat egy nagy sóhaj kíséretében nyugodtan zártam be.Végre, itt.

Sziasztok!Az elsõ rész kicsit rövidebbre sikerült, viszont a prológus elmaradt, szóval szerintem ez érthetõ.Nagy örömmel írtam ezeket a sorokat nektek, remélem, hogy lesz eredménye.Vissza jelzéseket várok, és a történet hamarosan folytatódik.Sziasztok!

Xoxo Evelyn