Dark rose (H.S fanfiction)

13 - "Meg fogod bánni."

Pár másodperc múlva dörömböltek az ajtón.A levegőt szaporábbam kezdtem el venni.Most ez komoly?Ennyire egy állat embert...Te jó ég.Hallkabbra vettem a zenét.
"Harry hagyd abba!"Kiálltottam ki úgy, hogy hallja.Még mindig dörömbölt.A többi itt lakók azt hiszik, hogy valami baj van.
Basszus, de én nem akarok vele beszélni.Hiszen utálom őt.Látni sem bírom azótától.
Ajkaimat rágva gondolkoztam.Mielőtt észbe kaptam volna, a kulcsért nyúltam és kinyittam vele az ajtót.
Időm sem volt hátrébb lépni, az nyomban kicsapódott, én meg nagy erővel estem hátra.A kemény padló találkozott testemmel.A fejem zsibbadt miközben mérhetetlen harag gyűlt fel bennem.
"Rebecca!"Harry bezárta maga mögött az ajtót, majd letérgyepelt mellém.A fejemet fogtam, borzalmasan fájt.Éreztem, hogy nedves.Össze húzott szemöldökkel vizsgáltam meg tenyeremet, majd mikor megláttam, miért is nedves, a szemem kikerekedett.Véres volt.
"A kurva büdös életbe..."Harry szép szavai hangzottak el fülem mellett, mikor karom alá nyúlt és felhúzott a földről.Az ágyamra invitált, majd elém guggolt, pontosan úgy, hogy fej magasságban legyünk.Rám nézett.
Tekintettében ott volt a megbánás és a sajnálat.
"Hol van a segélydoboz?"Kérdezte.
"Ott..."Mutattam az irányba.
Néztem, ahogyan vissza jön a dobozzal és ugyanúgy leguggol mellém.A fejem továbbra is sajgott, de valahogy nem éreztem.Arcát figyeltem, a vonásait, a gödröcskéit, ahogyan össze préseli a száját kínjában.Hosszú szempillái vannak, talán hosszabbak mint az enyémek, nem tudom.Haja tökéletesen beállítva, mint ahogy szokott.Egy fehér trikót viselt fekete nadrággal éd egy conversevel.Hirtelen annyira vonzónak találtam.Az érzés, a szívem mélyén kezd egyre feljebb és feljebb jönni addig míg a felszínre nem tör.Azt viszont nem hagyhatom.Ott kell maradnia és el kell múlnia.-Parancsoltam tulajdonképpen magamnak.
"Ne bámulj."
Arcom pírba ment, mikor Harry felnézett.Nem nézett a szemembe, miközben sebemet ápolta a homlokom fölött.
"Aú!"Vonyítottam.
Rám pillantott.Megforgatta szemeit, majd abba hagyta."Ennyire nem bírod a fájdalmat?"
"Nem vagyok hozzá szokva."Válaszoltam, majd felálltam és a helyére tettem a dobozt.Iszonyatosan fájt és csípot, főleg úgy, hogy azt a szeszt rá fújta.
Mikor megfordultam, Harry az ágyamon ült.
"Gyere." Szólt rám, megpaskolva maga mellett a helyet.
"Nem akarok melléd ülni."Tettem keresztbe a karom mellkasom előtt.Nagyot sóhajtott, majd válaszolt.
"Jó, akkor ülj szembe."
Szem forgatva leültem Jenna ágyára, és felhúzott szemöldökkel néztem vissza rá.Körülbelül 10 cm lehetett köztünk.
"Azon kívül hogy szereztél még egy sebhelyet, mit akarsz még?" Kérdeztem tőle gúnyosan.
Smaragdzöld szemeit nyugodtan rajtam pihentette.
"Azt a sebet tényleg nem akartam."Válaszolta."De a másikat megérdemelted."
"Istenem."Néztem fel a plafonra."Ennyi?Mert akkor mehetsz is."Álltam fel és néztem mélyen a szemébe.Komolyan ez az ember kiakasztott.Nagyon fel tud dühíteni szinte pár másodperc alatt.
Elmosolyodott, majd hirtelen derekamnál fogva lerántott, pontosabban az ölébe.
"Hé"Kiáltottam ijedtemben, azt hittem leejt, de mégsem.Lábam két végtagján pihent, miközben a jobb oldalon tartott derekamnál fogva.Arcunk pár centiméterre volt a másiknál.Nagyot nyeltem, mikor szemeibe néztem.Istenem, egész nap elnézném.Szívem azonnal gyorsabban dobogott, légzésemet próbáltam egyenletessé varázsolni.Csessze meg, hogy ezt hozza ki belőlem ez a fasz.
Óriási tenyerét arcomhoz érintette, majd círogatni kezdte hosszú ujjával.Mosolyogva beszélt hozzám.
"Hol is van az a jegy..."Kezeivel a hajamhoz ért, majd hátra lökve azt teljes képet láthatott a nyakamról.
"Mmm, akarok még egyet csinálni."Beszélt fülembe.Kikerekedett szemekkel kezdtem el ficánkolni rajta.
"Engedj el te barom!" Ütögettem mellkasát.De szorításán nem engedett, sőt, még erősebben fogott.
Hirtelen megéreztem ajkait a nyakamon, aminek hatására a gyomrom görcsbe rándult.Istenem, ne csináld.
"Harry..."Kértem hallkan.Semmi válasz.Tovább csókolgatta a nyakam minden egyes pontját, egyre feljebb haladva.Lehunyta szemhéjait, mikor az államhoz ért.Oldalra fordította fejét és a fülembe súgta:"Nem tehetek róla, babám.Olyan kívánatos vagy.Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád."
Minden egyes szavába bele borzongtam.Jézusom, mit tesz velem ez az ember?
Ajkaim elnyíltak, ahogyan előttem volt az arca, csupán pár centire.Szájára néztem, amik ebben a pillanatban még kívánatosabbak voltak a kelleténél.Fejét félre fordítva csókolt meg.Ajkai mozogtak az enyéimen és én nem bírtam tovább.
Hajába túrva csókoltam őt vissza.Tudom, hogy nem kellene, nagyon nem, de basszus baromira jól csókol.
Még közelebb húzott magához, majd ajkaimba harapott.Kezei lejjebb vándoroltak, majd török ülésbe ültetett magán.Így még jobb volt.Karjaimmal átöleltem nyakát, közben haját fogdostam.
"Óh Rebecca"Nyögte számba Harry, mire még jobban oda dörzsöltem magam hozzá.
Ribancnak éreztem magam.Ahogy viselkedtem, nem tudom...Még sosem csináltam ilyent.És lehet, hogy túlzásba vittem.
"Harry"Nyögtem fel, majd nehezen, de eltávolodtam tőle.
"Nem...Nem kéne ezt csinálnunk."
"Ugyan, tudom hogy akarod..."Hajolt ajkaimért, de karommal eltoltam magamtól.
"Nem.Nem fogok veled csókolózni "csak úgy".Nem az a lány vagyok." Beszéltem hozzá, majd eltávolodtam tőle.Bármennyi is szerettem volna folytatni, nem lehetett.Soha nem bocsájtom meg azt, amit tett velem.Harry egy nagyot sóhajtott, de még mindig csak ült és szemeimbe nézett."Emlékszel, mit beszéltünk meg."Utalt arra, amikor felajánlotta, hogy legyek a barátnője.
"Igen, emlékszem.Csak a második nap már tönkre is tetted a kapcsolatunk."Vallottam be.Teljesen nyugodtak voltunk azok után, amit leműveltünk az előbb.Ami elég fura volt.
Újból leültem Jenna ágyára, de már nem vele szemben.Nem akartam úgy beszélni hozzá, hogy rá is nézzek.Egyszerűen nem ment, azok után, hogy elébn hagytuk abba a csókolózást.
"Sajnálom."
Meglepődtem szava hallatán.Nem hittem volna, hogy bocsánatott kér.
"Nem akartam azt tenni veled...Csak egyszerűen rossz napom volt."
"Miért."
"Ez...Ez nagyon hosszú, Rebecca."
"Ráérek."
"Majd egyszer...Majd egyszer elmesélem."
Dühösen fordultam meg."Ez neked megbeszélés?!Ezek után hogy legyen köztünk akármi is, mha nem mondol el dolgokat?Istenem, Harry.Soha a büdös életbe nem fog működni ez köztünk.Szóval, gyerünk.Menj el innen és ne gyere vissza."
Álltam fel, majd az ajtó irányába mutattam.Baromira idegesített az, hogy úgy akar velem lenni, hogy nem mondja el, mi baja van.Ennek volt igazán kapcsolata?
Egyáltalán tudom én, milyen egy kapcsolat?
Harry tekintette megváltozott.Ideges lett és ő is felemelkedett.
"Rendben van, Rebecca.De ezt még meg fogod bánni." Indult el az ajtó irányába, kikerülve engem.
"Nincs mit megbánnom.Egyszerűen szánalmas vagy, hogy azt gondolod, lehet egy kapcsolat bizalom nélkül."Szóltam vissza a háta mögött.Hallottam, ahogyan megállt, majd mögém áll.Közelségére nyomban gyorsabban kezdett el dobogni a szívem.Istenem, állj le Becca.Ez a fiú azt se érdemli meg, hogy rá néz.-Mondom én, aki előbb csókolózott vele.
Hihetetlen, hogy pár mondat után mennyire meg tud változni az ember hangulata.
Elvette hátulról a hajamat a nyakamnál, és a fülembe mondta:
"Kurvára nem tudod, mit ejtel ki a szádon.Lehet, hogy majd később betapasztom valamivel." Éreztem, ahogyan vigyorog.És szívesen csaptam volna pofon.
"Tűnj el."Csikorgattam fogaimat.Göndör tincsei még mindig az arcomat csikizték, de nem akartam rá nézni.
"Rendben.De meg fogod bánni."Mosolygott gúnyosan.
"Szerintem meg te fogod."
"Majd meglássuk."
"Szerintem is." Hagyta, hogy enyém legyen az utolsó szó.Majd elment.Egyszerűen itt hagyott, a hülye gondolataimmal együtt.

Sziasztooook!!!❤
Ejha! Rengeteg szavazatot kaptam, köszönöm ez nagyon jól esett❤
A továbbiakban is elvárom a kommentokat és a szavazatokat, mind nagyon sokat jelentenek a részek folytatásához.
Hamarosan új fejezet!:)