Dark rose (H.S fanfiction)

06 - "Gyönyörű vagy, mikor elgondolkodsz."

Szorosan kapaszkodtam derekába, miközben arról gondolkoztam, micsoda őrültséget csinálok éppen.Itt ülök egy bűnöző motorján, fogalmam sincs hová visz, csak megyek vele, mint egy fafejű lány.Mert az vagyok, nem?Naplemente van.Az ég enyhén rózsaszín árnyalatú, a levegő hűvösebb. Örültem is neki, bár tudtam hogy este lesz mire hazaérek.Jenni kikészülhet ha addig nem érek haza míg ő.Basszus, kérdezz - feleleket fogunk játszani.Jól tudom.
Szorosan öleltem át derekát, hajamat a szél fújta a sebességnek köszönhetően.Nem ültem még motoron, soha.Most először, még hozzá úgy, hogy kényszerítettek rá.Csodás, nem?
Harry hirtelen leállította a motort.
Elengedtem őt hogy letudjon szállni, ezzel magamnak is előnyt adva.Végre felkelhettem helyemről, majd kíváncsian néztem szét.Egy étterembe hozott.Még hozzá egy olasz étterembe.
"Gyere." Szólt mosolyogva hozzám, majd rákulcsolta kezeit kezeimre.
Felhúzott szemöldökkel néztem kezünkre.
Miért fogjuk egymás kezét?
Nem vagyunk egy pár.Nem kényszeríthet olyanra, amit nem akarok.Durván elhúztam tenyeremet övéből, ami furcsa módon melegséget és biztonságot adott.
Rám nézett, de nem szólt semmit.Na, ez még furcsább.

Leültünk egy eldugottabb asztalhoz természetesen Harry kérésére.Vele szembe ültem miközben az étlapot böngésztem.
"Körülbelül addig leszek itt, míg megeszem a kajám, aztán haza viszel." Szólaltam meg, elnézve a lapjaim közül kíváncsian rá pillantva.Harry jót mosolygott a mondatomon.
"Nem vicces." Sziszegtem a fogaim között.
"De, az."
A pincérnő megérkezett még azelőtt hogy vissza szólhattam volna neki.Felírta a rendelésünket, majd elment azzal a mondattal, hogy 10 percet kell várnunk, míg kifől a tészta.Remek.
Nagyot sóhajtottam, majd kezemmel megtámasztottam az állam.Szét néztem a helységben.Eléggé nyugodt hely volt.Rajtunk kívül csak páran voltak bent, de ettől lett meg az a csendes hangulat, ami tetszett.A falak színe halvány bordó volt, az asztalok fehérek két székkel.Oldalra pillantva megpillantottam egy férfit, aki kíváncsian nézte minden egyes mozdulatom.Megnyalta ajkait, mielőtt beszélt volna.
"Gyönyörű vagy, mikor elgondolkodsz."
"Honnan tudod, hogy gondolkodom?"
"Látom." Mosolygott.
Megforgattam szemeimet.Ez az ember kikészít.
"Mit akarsz tőlem?" Tettem fel neki a kérdést.
Félre fordította fejét, úgy beszélt hozzám.
"Majd megtudod, idővel." Válaszolta egyszerűen.
"Miért nem tudsz csak békén hagyni?"
"Mert nem tudlak."
Szívem hevesebben kezdett el dobogni, de azonnal leállítottam magam.
"Igen, és nekem muszáj itt töltenem az időm egy bűnözővel." Mosolyogtam kicsit sem kedvesen.
Mielőtt mondott volna valamit, a pincérnő megjelent az ételünkkel.A hasam korgott egyet mikor megláttam a mennyei tálalást.Éhezem.
Nem szégyelltem magam más emberek előtt, pláne ha evésről van szó, szóval nyugodt lélekkel kezdtem el falatozni.Harry is ugyanígy tett.

Pár perccel később jóllakottan dőltem hátra székemben.
Harry anélkül hogy utánozott volna, simán odébb húzta a széket, pontosabban mellém.Lassan ránéztem.Elmosolyodott.
"Ne kezd." Szóltam rá.
"Mit." Felelte kíváncsian, mint aki semmit sem tud.
"A közeledést.Nem bírom." Válaszoltam, majd felálltam."Menjünk."
Nagyot sóhajtott, majd letéve két 10 dollárost az asztalra kifelé vettük az irányt.
Ölve tett kézzel dőltem neki motorjának."Haza vinnél?"
Harry össze húzott szemöldökkel nézett végig rajtam.Elmosolyodott, majd közelebb jött."Hát persze." Ült fel motorjára."Pattanj fel!" Paskolta meg a mögötte lévő helyett.
Nem tetszett hirtelen beleegyezése, de vállat vonva felültem a járgányra.Csak jussak már haza és legyen vége ennek az egésznek.

Egy idő után nem tetszett az, ahova vezetett.Végképp nem a kollégium irányába tarttotunk.Sőt, azt hiszem, hogy...A szövetségi házba.Minek jövünk mi ide?!
"Állj le!" Kiabáltam rá, mire éreztem, hogy rázkódik a válla.
Bekanyarodott az egyik parkolói helyre, mire azonnal leszálltam a motorról."Kicseszettül nem vicces!Azt mondtam, hogy haza vigyél, és én nem itt lakok!" Vittem fel rá a hangom.
Harry, mint aki nem is hallja, szépen nyugodtan leszállt a járműről, majd higgadtam válaszolt.
"Nyugi már.Itt még eltöltünk pár órát, és haza viszlek.Esküszöm." Tette fel kezét.
"Minek jöttünk mi ide?"
"Itt lakom." Válaszolta egyszerűen.
Nagyot sóhajtottam."10 perc, semmi több." Indultam befelé.
"Vagy több."
"Hm?"
"Semmi." Vigyorgott, majd beinvitált az ajtón.
Nem  volt bent rumli vagy ilyesmi.Más volt, mint amikor a party volt itt, - ugye fel volt díszítve - de attól függetlenül tiszta és rendbe tett.
"Gyere." Intett fejével az emelet irányába.Bizonytalanul, de követtem.Az utolsó ajtóhoz vezetett, majd ki is nyitja azt.
A szoba átlagos fiús szobának nézett ki.Fehér falak fekete és kék bútorokkal, francia ágy középen, szekrény az ágyal szemben, szekrény mellett jobb oldalon két ablak.Meg még egy zuhanyzói fülke.Semmi több.
"Na jó" Fordultam felé."Minek hoztál ide?Hogy bemutasd az unalmas szobád?"
Felhúzta szemöldökét."Nem is unalmas." Mondta ki sértődötten, de persze végképp nem volt megbántódva.
Megforgattam szemeimet, majd keresztbe tettem karjaimat mellkasom előtt."Untatsz."
Elvigyorodott, majd közelebb lépett."Mikor nyílott ki neked ennyire a szád?"
"Akkor, amikor körülbelül magadra kényszerítesz."
Még közelebb lépett, én meg úgy éreztem, hátrálnom kell.
"Nem teljesen így van ez." Lépett még közelebb.Addig játszottuk el ezt, amíg a szekrénybe nem ütköztem.
"De, pontosan így."
"Biztos vagy benne?" Tüntette el köztünk a távolságot.A gyomrom görcsbe rándult, mikor smaragdzöld szemeivel lenézett rám, mintha csak egy törpe lennék mellette.
"Igen." Suttogtam.
Kezeit derekamra helyezte, amivel kicsit magához húzott.Automatikusan tenyerem a mellkasán landolt, próbáltam eltolni magamtól, kevés sikerrel.
"Mondtam, hogy nem bírom a közelséget."
"Klausztrofóbiás vagy?" Horkantott fel.
"Ha most azt hiszed, hogy avval hogy felhoztál ide elérsz nálam valamit, tévedtél."
"Mire gondolsz?" Húzta fel szemöldökét játékosan.
Megforgattam szemeim, majd újra próbáltam eltolni magamtól.
"Semmire!Engedj el!"
"Nem foglak addig haza vinni, ameddig meg nem csókollak."

A gyomrom kétszer is liftezett addig míg kimondta ezt a mondatot.Megcsókolni?
Soha nem csókolóztam.Nem nagyon érdekeltek a fiúk, ezért nem is szántam rájuk időt.Mint ahogy az ilyen dolgokra sem.Úgy gondoltam, eljön majd a megfelelő pillanat.
"Mi van?" Néztem fel rá.
"Jól hallottad, szerelmem."
"Mit képzelsz...Már megint ezt csinálod."
"Mit?"
"Idegesítesz."
"Tényleg?"
"Igen."
"És ez is idegesít?" Mondta, majd látva értetlen arckifejezésemet keze gyorsan lejjebb vándorolt.A feneke markolt, aminek hatására megugrottam.
"Mit képzelsz...Már megint." Felhúzott.Nagyon de nagyon fel.Senki sem teheti ezt velem! Elkezdtem ficánkolni karjai közt.
Mindent megtettem, hogy elengedjen.De nem engedett szorításán.
"Na és ez..." Mondta, majd másik keze is lejjebb csúszott, és ugyanazt megtette, amint azelőtt.
"Fejezd be!" Léptem a lábára.
"Mi a fasz..." Morogta, majd mikor tudatosult benne, hogy ráléptem, elvigyorodott. " Akarod, hogy haza vigyelek?"
"Nem!Semmit se akarok tőled!" Köptem a szemébe, majd egy váratlan mozdulattal büszkeségébe térdeltem.Azon nyomban elengedett, én meg futam ki a házból, ahogy csak tudtam.
Nem akartam a közelében lenni.Nem akartam találkozni vele.Nem akartam tudni a létezéséről Harry Stylesnak.
Benyomtam a GPS-be a kollégium utcáját, és már a sötétben indultam neki az utcáknak.