Dark rose (H.S fanfiction)

09 - Megtörtént.

Nem gondolkoztam;Tudom.De nem tehettem róla.
Annyira jól csókolt, esküszöm...Még soha nem éreztem ilyet.A szívem vadul kalapált, miközben ahogy csak tudtam, úgy visszonoztam minden egyes mozdulatot, ahogyan ő.Ajkaimba harapott, majd elváltunk egymástól.Homlokát enyémhez döntötte.Zihálva néztünk egymás szemébe.
"Mit művelsz velem, Rebecca." Suttogta.Szemhéjaim hirtelen nehezebbek lettek, lecsuktam őket.Nagyot sóhajtottam.Már nem voltam dühös.Sőt, soha nem voltam még ilyen nyugodt.
"Harry" Mozogtak ajkaim."Mit tettünk."
Kezeim még mindig nyakába voltak és az övéi a derekamon.Valahogy nem tudtam tőle elszakadni.
"Amit tennünk kellett."
Felnyittam szemhéjaim.Egy zöld szem nézett vissza rám.
Basszus, miért nem kapok már észhez?!Gyerünk, Becca, gyerünk!
Ez egy bűnöző!Konkrétán lefogdosott téged az akaratod ellenére!Veszélyes és egy bunkó faszfej.De nem...Nem tértem észhez, akkor, abban a pillanatban nem tudtam
gondolkozni.Semmire sem tudtam gondolni, csak rá, arra, ahogyan csókolt, ahogyan tart engem, mert ha elengedne, biztos, hogy szét esnék.Eddig nem mertem még magamnak sem bevallani, de lehetséges...Lehetséges hogy vonzódom Harryhez.Hogy honnan tudom?Onnan, hogy érzem.Amikor először rám nézett, már akkor megijesztett.A bálon is megfélemített.De nem igazán féltség volt az;Vonzódás.Amikor eltöltöttem vele a délutánomat, tetszett, ahogyan viselkedett velem.Kivéve akkor, amikor felvitt a szobájába, és lefogdosott az akaratom ellenére.Na azt nem tudom, miért tette, de abban a pillanatban tényleg rüheltem őt.Mikor a suli bejáratánál találkoztunk, akkor azért küldtem el, mert annyira fáradt voltam és rengeteg tanulnivalóm volt.Kikészített az egyetemen, nem tagadom.Most, hogy hozzám szólt, mégis megadta az első lépést és ő nyitott hamarabb felém.Tagadtam, de meglepett.És pozitívan lepett meg.Igen, baromira felidegesített, de a csókjával megnyugtatott.
Jesszusom, én vagyok ez?Nem hiszem el, hogy ezt mondom...
"Harry" Toltam el magamtól."Mi nem...Nem csináltunk semmit, oké?" Teljesen össze zavarodtam.
Tekintette megváltozott.Csalódottság tükrözte szemeit.Távolabb lépett tőlem, jóval távolabb.Az ajtót kinyitta, majd felém fordult.
"Még nem végeztünk."

A falnak dőltem, majd egy nagy levegőt vettem.Persze, hogy még nem.Az emberek csak úgy nem csókolóznak egymással.Főleg akkor, amikor veszekedtek.
Vissza kéne mennem...

***
Szombat
Nem említettem Jennának a csókot.Tudtam, hogy mit válaszolna és hogy mit mondana.Miért csináltam, kerülnöd kéne őt, csak behálóz téged...De valahogy már nem bírom hallani ezt az egészet.Mostanságra eleggé nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudok távol maradni tőle, még ha szeretnék is.Nem tudom, hogy Harrynek hány csaja volt és hogy velük is ezt művelte, mint velem...Egyszerűen nem tudom, de valahogy nem is akarom tudni.
Újra egyedül vagyok a szobában.Jenna az egyik taggal - aki mellesleg srác -  mentek valahová szórakozni.Hívtak engem is, de szerintem ez nem csak szórakozás volt számukra, hanem valami más is...Úgyhogy nemet mondtam.Szinte láttam Jake megkönnyebbült arcát.Amúgy is, annyit járkáltam egész héten.Kikérem magamnak azt a tevékenységet hétvégére, hogy egész nap ágyban lehessek és filmezzek csupa rengeteg kalóriás étel mellett.De hát, mit számit ez ilyenkor?Amúgy sem vagyok kövér...Szerintem.
Betettem a laptopomon egyik kedvenc filmemet, amit már vagy tíz milliószor láttam, de sebaj, megnézhezem mégegyszer, hiszen a kedvencem.
Körülbelül háromnegyed órája mehetett a film, amikor rájöttem, hogy pisilnem kell.Nagyszerű, akkor most meg emeljem fel a laptopot, álljak fel, tegyem le a laptopot, húzzam fel a mamuszom, és sétáljak a fürdőig.Jó, tudom, hogy nem nehéz, de akkor is...Lusta vagyok.
Végűl felálltam és nehezen, de elértem a fürdőig.Gondolkoztam.Talán fel kéne húznom valamilyen melegítőt vagy leginit, ha véletlenül betoppanak Jennaék.Azért Jake előtt mégsem lehetek egy szál rózsaszín, agyonhasznált trikóban meg egy bugyiban.Ki van zárva.A hajam is hogy néz ki?Egyszerűen csak fel van fogva lófarokba, de mindkét oldalon kiállnak hajszállak.Sóhajtva kiléptem a helységből és az ajtó már nyitódott is.A bejárati ajtó.Arra számítottam, hogy Jennaék azok, de nem ők voltak.Harry volt az.Én szó szerint csak bámultam rá, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért úgy maradtam, ahogy voltam.Harry nem igen ilyen helyzetben volt.Először az arcomra nézett, majf felhúzott szemöldökkel ment lejjebb...Elvigyorodott.
Mikor kapcsoltam, azonnal a legközelebbi tárgyat kaptam magamhoz.Jenna takaróját.
"Mi a francot keresel itt?!Hogy nyittad ki az ajtót?Kopogni nem tudsz?!" Zúdítottam feléje a kérdéseket miközben ő szépen lassan beljebb sétált."Hozzád beszélek!"
Majd rám nézett."Ne takard el magad.Ennyire szégyenlős vagy?" Mosolygott, miközben közelebb lépett.Én meg hátráltam.
"Nem, csak nem vagyok egy ringyó, aki le se szarja, ha egy srác előtt bugyiban van - e vagy sem." Tettem keresztbe karom úgy, hogy szorosan tartottam a takarót magam körül.
"Hidd el Rebecca, nem először láttam már így lányokat.Sőt, az nélkül is."Vigyorgott folyamatosan, amikor még egy lépést tett elém.Csupán egy lépésnyire voltunk egymástól, de én ezt meghosszabítottam két lépesre.Valahogyan idegesíteni kezdett az, hogy sok lányt látott bugyiban és az nélkül.Jó, akkor menjen szépen haza és nézegesse őket.
"Miért jöttél?"Tértem a lényegre a falnak dőlve.Tudtam, hogy Harry közelebb fog jönni és végül úgyis előttem lesz.Úgy hogy teljesen mindegy, mikor leszek a falnál.Úgyis mindig ott kötök ki, ha Harryvel beszélgetek.Ha azt persze lehet beszélgetésnek nevezni.
"Mondtam neked tegnap valamit." Köhögött fel, majd egy kicsit megkomolyodott.Ahogy számítottam rá, pár másodperc elteltével csupán fél lépésnyire volt tőlem.
"Harry..." Néztem félre.Most sokkal érdekesebb volt az ágyamat nézni, mint őt.Hirtelen az államnál fogva kényszerítette, hogy rá nézek.Megtettem.Már csak szimpla nézésétől, az ahogyan rám nézett, attól is gyorsabban dobogott a szívem.
"Rebecca"Suttogta."Már mondtam, hogy nem fejezhetjük be."
"De nem érted meg, hogy mi egyáltalán nem illünk egymáshoz? Te egy bűnöző vagy, én meg egy jótanuló, tisztességes lány!"Néztem szemébe.Smaragdzöld íríszeibe szinte elvesztem.
"Még nem ismersz, nem tudhatod, mit miért csinálok." Hangja komoly volt és mély.Belerezzentem.
"De igen, tudom."
"Ne csináld..."
"Mit?"
"Legalább próbáljuk meg, Rebecca.Nem fogsz csalódni, esküszöm."Harry könyörög nekem?Könyörög azért, hogy vele lehessek?Hú.A gyomromban a lepkék össze vissza repdestek és nem bírták abba hagyni a csapdosást a szárnyukkal.De nem.Nem tehetem ezt.Nem állhatok össze egy szélhálmossal.Pláne egy szóra.Sőt úgy, hogy az első fiúm lenne.
De valahogy...Valahogyan még is akartam.A szívem...Nem engedte, hogy negatív választ adjak neki, viszont az agyam belül csak úgy rikácsolt, hogy ne hagyjam magam.És én általában az eszemre hallgatok.Bármennyire is rossz, én sajnos - néha - az agyamra hallgatok és így realistán gondolkozok, nem máshogy.Nem engedek a vágyaimnak, azt, amit valójában szeretnék, amitől boldog lehetnék.A reális helyzeteket választom, de valójában így nem történhet semmi gond.
"Nem lehet." Válaszoltam.
Harry tekintette megváltozott.Kemény lett és rideg.Elengedte az állam, majd távolabb lépett.Se szó, se beszéd, se cselekedett; Az ajtó felé igyekezett.
Basszus, basszus, basszus!Mi a szart csináljak?
Engedjek a vágyaimnak és a szívemnek?Azt válasszam, ami tényleg jó lenne nekem?Vagy hallgassak az eszemre, és hagyjam, hogy elsétáljon?Hirtelen Jenna arca jelent meg előttem, ahogyan azt mondogassa, hogy nem szabad ezt tennem, ő veszélyes, satöbbi...A szüleim.A kiskori én, ahogy játszok óvodában a többi gyerekkel.Aztán alapsulin.A többi lánnyal beszélgetek majd jóízűen felnevetek.A középsulis én, ahol mennek a beszólogatások a fiúk közt és köztem és egyiknek sem hagyom, hogy övék legyen az utolsó szó.A mostani én, az egyetem, kollégium, a sok házimunka, Isa, a tanárok, az irodalomóra.És Harry.Ahogy ide jött, megkért, hogy legyek a barátnője, és én elutasítottam.
A takaró kiesett kezeimből, ahogyan elkaptam éppen hogy a csuklóját.Kérdőn nézett rám, de nem volt ideje megszólalnk, ugyanis magamhoz húztam, és megcsókoltam.Minden rossz gondolatot kitörültem a fejembe, az arcát két kezembe vettem és csak a pillanatra koncentráltam.Harryt meglephette cselekedettem, ezért később is reagált.Kezeivel még jobban magához húzott, majd vissza csókolt.
Akkor, abban a pillanatban jöttem rá.Mindig volt valami, ami hiányzott az életemből.Vidám voltam, de mégsem száz százalékig.Mert hiányzott egy darab.Egy darab, ami kiválthatja ezt a hiányosságot.És ez a darab ő volt.

Haliiii!!!!Köszönöm szépen minden támogatást, nagyon jól estek, ezért írtam meg a következő részt!Tudjátok;Minél több támogatás, annál több rész!
Ezúttal is sok - sok szavazatott és véleményt várok el tőletek, mert nagyon - nagyon fontosak számomra!Remélem tetszett, sziasztok!:)