Dark rose (H.S fanfiction)

07 - Napok

A GPS - nek köszönhetően sikeresen a kollégiumhoz találtam.Végre megnyugodhattam.Beléptem a szobába, ami teljesen sötét volt.Éreztem, hogy valaki volt a helységben, de gondoltam, Jenna az.Alvásra volt szükségem.Nem is tudtam, hogy ennyire elment az idő.

Esküszöm, soha többet.Soha többet nem töltöm a délutánomat Harry Stylesal.

Reggel sikerült elviselhető külsőt varázsolnom magamra, ami meglepő volt, ugyanis egész éjszaka hiába voltam álmos, nem tudtam aludni.Kikészített a tegnapi nap, Harryvel.Folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy tudom magamról lerázni.Végül arra jutottam, hogy sehogy.

De muszáj lesz.Egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őt és kész.Nehéz lesz, az biztos, de más megoldás nincs.Amúgy is mit képzel?Azért, mert egyszer meglátott, és kiszemelt magának, már rám kell erőszakolnia magát?Más emberek miért tudnak velem normálisan viselkedni, és mondjuk egy normális srác ha tetszem neki, biztos nem így fogja kimutatni.De persze Harry nem normális.

Egy egyszerű, kék ruha volt rajtam, amit egy fekete szilonharisnyával és egy csodaszép nyaklánccal párosítottam.Felvettem kedvenc fekete magassarkúm, és készen is voltam.Persze csak félig, ugyanis a hajam még hátra maradt.Simán begöndörítettem hajvasalóval a végét, majd tettem fel egy hétköznapi sminket.Amikor felkeltem Jenna nem volt az ágyán, gondoltam korán kezdődtek az órái.

Az egyetemre érve imádkoztam, hogy ne találkozzak Harryvel, ami sikerült.Beérve irodalomra elfoglaltam helyemet, majd a tegnapi jegyzeteimet elővéve olvasgattam.A szék mellettem kihúzódott, és Isa ült le rá.

"Hey." Köszönt vígan.Szemüvege mögül nézett rám, csodaszép kék szemeivel.

"Szia." Mosolyogtam rá.

"Csinos vagy."

"Köszönöm, te is."

Egy zöld kord szoknyát viselt fehér, hosszú ujjú pólóval.Szőke hajtincseit egy fejpánttal díszítette.Aranyosan nézett ki.

"Szereted az irodalmat?" Húzta fel szemöldökét kíváncsian.

"Imádom" Mosolyogtam büszkén "Gondolom te is."

"Igen, így van." Bólogatott.

A tanár beért, mi meg elcsendesedtünk.

Az irodalom mindig is a kedvencem volt, és soha sem lesz másképp.És ez is egy remek óra volt, mint a tegnapi.

Az egyetemen borzasztóan nehéz és fárasztó.Rengeteg munkát, beadandót gyűjtöttem be ma.Gyorsan lépdeltem ki az iskolából csak arra gondolva, hogy ma mást sem csinálok, csak tanulok, tanulok és tanulok.Nem szentelhetem másra a figyelmem, egyszerűen nem lehet.A kikapcsolódásra ott van a hétvége.Addig is s hétköznapok legyenek tényleg azok, az az tanulás, semmi más.
Ezekkel a tervekkel siettem le a lépcsőn, amikor hirtelen valaki a vállamnál fogca vissza rántott.
"Mi van..." Kezdtem volna, de amikor megláttam a személyt, aki megállított, nyomban vissza is fordultam és elindultam eredeti útcélom felé.Vagyis csak akartam.Csuklómnál fogva vissza rántott.
"Tűnj el, Harry." Mondtam neki."Kicsit" már nagyon elegem lett belőle.Mindig akkor bukkan fel, mikor végképp nem számítok rá.
"Nem." Válaszolta egyszerűen.
Kirántottam csuklómat mancsai közül.
"Hagyj már békén, az istenért!" Csattantam fel.Komolyan, ez az ember nem normális!
Kemény tekintettel nézett vissza rám.Úgy láttam, nincs jó kedvében.
"Ha azt akarod, hogy békén hagyjalak, mond ki mégegyszer.És esküszöm, megteszem."
Nem értettem miért viselkedik így.
Tegnap még olyan erőszakos volt velem.Hogy tervei vannak velem.Most meg hirtelen felajánlja, hogy békén hagy, ha kimondom.Nem kellett sokat gondolkodnom.Nem akartam hogy az életem része legyen.Bármennyire is vonzónak látszik, belül végképp nem az.
"Azt akarom, hogy hagyj békén." Mondtam ki lassan és érthetően.Harry tekintette megváltozott; szemei sötétebbek lettek, kezei ökölbe szorultak.Már azt hittem, hogy nekem akar jönni, amikor megszólalt.
"Mond el, mit gondolsz rólam." Hangja nyugodt volt.
"Tudod Harry...Te egy erőszakos, utálatos és irtóra szemtelen személyiséggel rendelkezel.Ami a legtöbb lányt elijeszti, ahogy engem is.Nem is tudom, hogy létezhet ilyen ember a földön.Ilyen bűnöző, aki leszar mindent és mindenkit, fő hogy a saját érveit előrébb hozza.Utálatos személyiseg vagy."
Az igazat mondtam.Amit akkor, abban a pillanatban gondoltam róla.
"Rendben." És elsétált.
Végképp nem értettem Harryt.Talán hangulatingadozásai is vannak?Az hiányzik még...
Viszont én nem tudtam mást csinálni, csak szépen lassan megsemmisülni, ezért elindultam a kollégiumba.

Csütörtök
Borzalmasan fárasztó nap.De komolyan.
Rengeteg tanulnivaló volt az utóbbi négy napban, amit szerencsére sikerült meg is tanulnom de akkor is.Ez nyúzás, gyerekek!
Szerencsére ma túléltem a sulit.Nem azt mondom, tök jó a koleszos élet, de azért néha nagyon fárasztó, így elsőnek tapasztalva.A szüleimet lassancskán fel kell hívnom, hogy minden rendben van velem, ne aggódjanak, satöbbi, satöbbi...
Épp az ágyamon ültem és megkerestem a gyorstárcsázóba anyut, amikor Jenna lépett be az ajtón.
Tudott mindenről, persze.Elmeséltem neki mindent, ami köztem és Harry közt történt.Úgy gondoltam hogy tudnia kell, régebbtől van itt mint én, jobban tudja kezelni a dolgokat.És amúgy is muszáj volt valakinek kibeszélnem magam, és baromira jó esett.
A szokásosat tanácsolta természetesen; Tartsam tőle távol magam, és minden rendben lesz.
Így is volt.Harrynek még a lábnyomát sem láttam két napja és valahogy éreztem hogy direkt nem jelent meg előttem.De én ennek csak örülök, nem?Magam sem tudom.De jobb, ha ebbe nem merülök bele.
Jenna suttogva köszönt, majd beszaladt a fürdőbe.A pisis.

Bő fél órát beszélgettem anyáékkal.Jó volt végre hallani a hangjukat annyi nap után.Elmondtam nekik mindent, ami az iskolával kapcsolatos, de persze csak azt.Eszembe se volt azt mondani nekik, hogy egy őrült pszichopata a hétvégén rám szállt, de már lekoptattam.Még a végén anyu állna az ajtóban egy "csalódtunk benned" tekintettel arra várva, hogy összepakoljak.

Péntek
Végre, istenem, végre! Esküszöm ha lehetne örömtáncot járnék boldogságomban.Természetesen soha az életbe nem járnám el itt a szoba kellős közepén, minden bejelentés nélkül, nézve Jenna értetlen arcát.Biztos hülyének nézne.De akkor is!Péntek van! Vége a fárasztó hétnek, itt a hétvége, nyugodtan pihenhetek minden lecke nélkül.Igen, úgy döntöttem még ma délután elvégzem a házikat, ami nem sokára sikerül is.
Halkan dúdolászva írtam az ágyamon, amikor Jenna betoppant a szobába.Amikor meglátott, elfancsalodott képpel sóhajtott.
"Nincs eleged a tanulásból?Miért nem lazítasz kicsit?Állandóan azokat a könyveket bújod." Ítélkezett rögtön, majd levéve bakancsát bedobta magát az ágyba.Szó szerint.
"Ma megtanulok, és az egész hétvégém szabad." Válaszolok egyszerűen és logikusan.
"Igaz." Gondolkozott el."Figyelj."
"Hm?" Fordultam felé.
"Ma lesz egy össze jövetel a haveraimmal akiket ezen a héten ismertem meg.Eljössz velem?" Tette fel a kérdést.Igazából nem terveztem mást, ha megcsinálom a leckét.Új arcokat megismerni pedig nem bűn.Amúgy is, micsinálok itt egyedül?
"Azt hiszem, igen."
"Remek!" Csattant fel hirtelen vidáman."Meddig írod még azt?" Mutatott undorodot arccal a füzetem felé.Felnevettem.
"Szerencséd van, mert lont most végeztem.Mindennel."
Boldogan felállt, majd ugrálni kezdett.
"Akkor most már az enyém vagy?"
"Tetőtől talpig." Nevettem."De ne vid túlzásba."
"Jó, jó." Forgatta meg szemeit." Gyere, ülj ide." Ütögette meg az ágya szélét, én meg helyet foglaltam."De komolyan beszélek." Figyelmeztettem.
"Ma mindenki beléd fog esni!"

Sziasztok gyönyörűim!Nagyon megleptettek a több mint +80 nézettségel, ezért hoztam a következő részt nagy örömmel!Elfogadok sok - sok  véleményt és szavazatott! A helyesírásért bocsi, mostanában telefonról írom a részeket.A következő fejezet sokkal izgalmasabb lesz, megigérem!*.*
Hamarosan jelentkezek❤