Dark rose (H.S fanfiction)

04 - Nyitva hagyott ajtó

Szemeim tágra nyíltak.Mit keres ez itt?Honnan tudta, hogy itt lakom?Szívem gyorsabban kezdett el dobogni, mikor halkan becsukta maga után az ajtót, és közelebb jött.

"Mi - mit keresel itt?" - Találtam meg a hangom.

Egy barna, óriási bakancsot, fekete csőnadrágot és egy zöld pólót viselt.Haja rendezetlenül állt, de még is jól állt neki.Húsos ajkait egy mosolyra húzta, miközben zöld íriszeivel engem figyelt.

"Téged." - Válaszolt egyszerűen.Azt hittem, ezt csak álmodom.De nem.Ez a valóság volt, nagyon is a valóság.Hirtelen sokkal gyorsabban dobogott a szívem, mint ezelőtt két perccel.Csupán azért, mert egy férfi áll a szobámban, és engem néz.Lehetséges ez?

Úgy éreztem, elegem lett.Elegem lett abból, hogy körülbelül öt napja kísért engem gondolatban, és persze saját személyével is.Attól függetlenül, hogy mennyire ijesztően jóképűnek látszik, még is annyira, de annyira félelmetes, ahogy kinéz.De ezt most teljesen komolyan gondolom.Bármennyire is érthetetlen ez a mondat, ez így van.Letettem ölemből a laptopot, és felálltam ágyamból.Határozottan elé álltam, és összehúzott szemekkel feltettem neki azt a kérdést, amit már a bálon fel kellett volna tennem."Ki vagy te és mit akarsz tőlem?" - Emelt állal néztem szemébe, mintha csak egy ellenségem lenne.Viselkedésem és bátorságom miatt igen csak meglepődött, mondhatni kicsit hátrahőkölt is.Aztán miután jól kicsodálkozta magát, megszólalt.

"Harry Styles vagyok." - Nézett mélyen a szemembe.Harry...

"Rendben.És mit akarsz tőlem?" - Tettem fel a számomra leglogikusabb kérdést.

Halkan fel nevetett.

"Ha te azt tudnád..." - Vigyorgott, majd közelebb lépett.Automatikusan hátráltam.Ez még jobban szórakoztatta.Idegesen fújtattam nem tetszésem jeléül.

"Milyen bátor kislányok lettünk." - Beszélt hozzám többes számba.

Nem, kicsit sem lettem bátor, csak szimplán elegem van abból, hogy már harmadszorra bukkan fel körülöttem teljesen váratlanul ismeretlenként, főleg úgy, hogy tudja a nevem és  szobám címét.Nem, végül is hülyeség a kiadásom, ugye?

Lehunytam szemeimet, majd egy nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt.Nem, nem kell félnem tőle.Csak egy szimpla srác, aki szórakozik velem.És tetszik neki, hogy rám ijeszt, ahányszor megjelenik.Semmi más.

"Mit akarsz?" - Szólaltam meg újra, erőt véve magamon.Erősnek kell maradnom.Nem szabad megmutatnom neki, mennyire beijedek tőle.Pedig semmit se tett velem.Nem tudom...

"Tetszel nekem, Becca." - Jött közel hozzám, mélyen a szemembe nézve.Szívem hevesebben vert, de próbáltam leállítani magam.Nem, ez nem lehet igaz.Biztos csak viccel.

"Ne szórakozz velem." - Mondtam halkan, felnézve rá.Ugyanis egy fejjel magasabb volt nálam.

"Nem szórakozok." - Jött még közel, talán már túlságosan is - "Tetszik az, ahogyan megőrülsz tőlem.Tetszik, ahogy rám nézel.Tetszenek a szemeid, olyan szép barnák és nagyok.Tetszik a hajad.Tetszik az alakod.Tetszik, ahogy viselkedsz.Tetszik az öltözködési stílusod.És" - Jött közelebb, majd kezével megérintette az arcom.Azt hiszem, bele remegtem az érintésébe. - "Tetszenek ezek itt." - A mutatóujjával az alsó ajkamhoz nyúlt. - "Olyan csábítóak, hogy majd megőrülök értük." - Nézett a szemembe, én meg közben sokkot kaptam.

Két tenyeret éreztem meg derekamon.A hirtelen jött érintéstől felugrottam, majd csak azt vettem észre, hogy körülbelül 3 cm volt köztem és közte.Ez egyáltalán nem tetszett.Mit képzel, hogy csak úgy hozzám érhet?