Dark rose (H.S fanfiction)

12 - Engedj be, babám.

Még mindig nem bírtam abba hagyni a sírást, ahogyan a tükörbe néztem magam.A szemem alatt sötét foltok ékeskedtek.Nem láttam még sebemet, mivel a hajam eltakarta.Rákönyököltem a mosdóra és próbáltam egyenletesen venni a levegőt.Kicsit nehezen ment.Egy mélyet sóhajtottam.Aztán újra és újra.Végül mikor éreztem hogy kicsit sikerült lenyugodnom, fel néztem.A hajamat óvatosan elvettem a nyakam bal oldalától.Féltem a tükörbe nézni, de mégis megtettem.Amint megláttam azt a lilás, kékes sebet a nyakamon, a szívroham kerülgetett.Körülbelül egy centit foglalt el bőrömön.Még soha nem tette ezt velem senki...De ő még is megtette.Újból a mellkasomba éreztem azt a görcsös érzést, ami a síráshoz vezet.Kezemet félve és lassan érintettem a folthoz.Amint hozzáért az ujjam, muszáj volt felsziszennem.Baromira fájt.
Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem.És még is miért?Azt mondta, hogy most már tényleg az övé vagyok.Ahogy ezen gondolkoztam a hideg futkosott át rajtam.Úgy éreztem szükségem van valamire.Valamire, ami teljesen felfrissít és amitől kicsit jobban leszek.Azt hiszem, lezuhanyzok.
Most sokan azt hiszitek biztos, hogy egy kis folttól a nyakamon megijedek.De nem.Tudom, hogy más lányoknak biztos nem lenne olyan nagy gond, mint nekem.De velem még senki sem csinált ilyet.Senki sem tehette meg ezt velem.De ő megtette...És azért utálom most annyira.Velem senki sem viselkedhet úgy, mint egy eldobott rongyal.Nem vagyok senkié sem.Saját magamé vagyok.
Ezekkel a gondolatokkal nyugtázgattam magam, miközben a forró víz csöpögött le meleg testemről.Lehunytam szemhéjaim és élveztem.Nem akartam semmire sem gondolni, csak a pillanatot átélni.És sikerült is.
Fáradtan zuhantam be ágyamba, majd amint lefeküdtem el is aludtam.

***
A tükör előtt próbáltam alapozóval halványítani egy kicsit a szívást, ami sikerült is.Megnyomtam, amire felsziszentem.Fájt.De kibírtam.Nagyot sóhajtva tettem előre hajamat, ami szerencsére eltakarta a sebet.Szemeimet kihúztam és kispiráloztam hogy ne látszódjon felduzzatnak a tegnapi bőgésemtől.Ajkaimra szájfényt kentem, majd késznek nyilvánítottam magam.
Bennem volt az az érzés, hogy váratlanul találkozok azzal a rohadékkal, de úgy döntöttem, hogy teljesen hidegen fog hagyni.Tőlem elbeszélhet bármit, nem fog érdekelni.Nem fogom neki hagyni magam.
Bezártam magam mögött az ajtót, majd az egyetemhez indultam.Csak legyen vége gyorsan ennek a napnak.

Még lejegyeztem a házit csengetés után, és csak úgy hagytam el az osztály, utolsóként.A folyosók lassan kezdtek el üresedni.Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat.Ijedten forultam hátra, majd miután megláttam Isa barátságos arcát, lenyugodtam.
"Szia Becca!"Köszönt nekem.
"Szia, kicsit megijesztettél."Nevettem fel zavartan, majd a hajamat jobban előre igazítottam, hogy még véletlenül se lássa meg a sebem.
"Ó, bocsánat.Figyelj, pénteken lesz egy buli az egyik szövetségháznban, amire a többi barátaimmal elmennénk és csinálnánk ott valamit.Van kedved jönni?"Mosolygott rám.Hú, hát nem hittem volna hogy Isa el fog hívni egy buliba a barátaival, de biztos szeretne engem is jobban megismerni.Nincs nagyon kedvem elmenni megint egy sablon buliba, de ha Isa kér meg rá, biztos hogy nem történhet semmi baj.
"Persze."Vigyorogtam rá.Felcsillantak szemei, majd egy nagy mosoly jelent meg az arcán."Remek.Nagyon jól fogunk szórakozni, már most érzem.Majd találkozunk!"Köszönt el és a folyosó ellenkező irányába sétált.Én a kijárat felé tartottam.Nem gondoltam, hogy Isa pont egy ilyen helyre menne, mint az egyik szövetségházi buli, de...Nem is tudom.Lehet a barátai hívták meg őt is.Isa olyan...Olyan félénk típus, nem hinném, hogy a sok részeg ember közt jól érezné magát, de persze biztos nem megy közéjük.

Végre haza értem és meglepetésemre Jenna ült az ágyán.Mikor meglátott felpattant és megölelt.Viszonoztam tettét, majd lustán lepakolva cuccaim elkezdtem tanulni az ágyamon.
Már egy ideje éreztem azt, hogy néznek, amikor megszólalt.
"Gyere csak ide, Becca."
Összeráncolt szemöldökkel ültem le mellé.Elvette hajamat a nyakamtól, így teljes látása volt a szívásra.Kikerekedett szemeivel rám pillantott, majd újra a sebre.
Azért hagytam, hogy észre vegye, mert nem akartam előle titkolni.Ígyis - úgyis észrevette volna, neki meg úgy is elmondom, mi történt.
Elmondtam neki, hogy mit művelt velem Harry, amit figyelmesen hallgatott.A végére már csak panaszkodás és még több panaszkodás jött ki számból, majd a végére ott kötöttünk ki, hogy könnyezve a vállán beszélek neki.Úgy mindenről.Jó volt végre valakinek elmondanom mindent, ami nyomasztott.Ezek után szinte könnyebbnek éreztem magam.
"Szóval ja."Törültem meg szememet."Ez van."
"Drágám, nem kell sírnod egy ilyen rohadék miatt.Nézd meg mit tett veled."Vigasztalt.
"Tudom, tudom.De mélyen, nagyon mélyen...Esküszöm érzek iránta valamit."
"Meg jó, hogy mélyen van, ugyanjs az hamar elmúlhat, idővel."
"Persze."Szipogtam.Mosolyogva ránéztem."Köszönöm, hogy meghallgattál."Válaszul csak megölelt, majd hagyta, hogy újra tanulhassak.Bő fél óra után végre abba hagyhattam.
"Na és, együtt vagytok Jakevel?"Kérdeztem kíváncsian.
"Igen.Két perc múlva itt lesz."
"Tessék?"Kerekedtek ki a szemeim.Az egész festékem lefolyt és úgy nézek ki, mint egy pöttyes tehén.
"Nyugi, mozizni megyünk."Szólt utánam, de késő volt.A fürdőszobába sikáltam az arcom.Na, mindegy.Úgyis le kellett.volna mosnom.
Tiszta, sminkmentes arccal léptem ki az ajtóba.Jenna egy fehér nadrágot egy meleg pulcsival viselt.Haja kivasalva, arca kifestve.Gyönyörű volt.
"Nagyon szép vagy.Érezzétek jól magatokat."Öleltem át, amit azonnal viszonzott.
"Biztos, hogy el leszel itt magad?"Kérdezte aggódó tekintettel.
"Persze."Mosolyogtam rá fáradtan.Mire ezt kimondtam, kopogtak.Jenna egy intéssel hagyta el a szobát, én meg egyedül maradtam.A biztonság kedvéért bezártam az ajtót kulcsal, majd az ágyamra feküdtem.A plafont bámultam.Úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok.Beüttem a laptopomba a kedvenc albumom a kedvenc bandámtól, majd tottál felhangosítva bele éltem magam a szövegbe.Jó volt kicsit kikapcsolódni és teljesen rá hangolódni valamire.
Hirtelen a telefonom csipogott jelezve hogy üzenetem érkezett.Fáradtan nyúltam a készülékhez, majd felnyitva azt kikerekedett szemekkel olvastam az üzenetet.

"Engedj be, babám."

Sejtettem hogy kitől jött az üzenet, még is ismeretlen számtól jött.Basszus, ez most itt van?Még jó, hogy bezártam az ajtót.Amúgy meg engem ne becézgessen.Nem veszi észre, hogy hallani se akarok róla?Utálom...Bah.

"Rebecca engedj be, utoljára mondom."

Eszembe se volt beengedni.

Sziasztok!Hát ez most egy ilyen rövidke rész lett, nem valami jó de remélem tűrhető!Most is várom a vissza jelzéseket, hamarosan következő rész!
És....Dobpergés..................................Új sztori!
Hamarosan megjelenik az újabb fanfic Harryvel, teljesen más témával és teljesen más környezettel, csak egy a közös;H.S fanfiction!!!:)
Nem mondom, nagyon kicsit később fog megjeleni - igen jól elmagyaráztam - de remélem örültök neki, persze aki...:D