Dark rose (H.S fanfiction)

03

Szemeit rajtam pihentette, mintha csak így tudott volna meg rólam bármit is.Én meg ott fagytam le, abban a szent pillanatban.Hogy kerül ő ide?És miért van a folyosón?Miért bámul ennyire?

Hosszú lábai hirtelen megindultak; Felém közelített.Szívem egyre gyorsabban kalapácsolt, mintha ki akart volna jutni a mellkasomból.Nem tudom, miért váltott ki ilyen érzelmeket belőlem ez a férfi.Hiszen csak rám nézett, távolról.

Ahogy elért hozzám, velem szembe állt.Mellkasom le - fel mozgott, egyre gyorsabban, végképp nem megszakítva a tempót.A falhoz értem, ami pontosan mögöttem volt.Hideg.Testem neki dőlt, ezáltal a falnak adtam át súlyomat.

A férfi még így is magasabb volt tőlem, de hisz ez érthető, mivel még magassarkúban sem vagyok kellőképpen magas.Arcán megjelent egy mosoly.Egy mosoly, ami ha nem lenne ijesztő, még azt is mondanám rá, hogy aranyos.De azok a vércsíkok a szája szélén...Nem voltak annyira aranyosak.

"Félsz tőlem?" - Hangja határozott, és mély volt.Viszont az enyém az valahol kint, az utcán kóborolt.Úgy éreztem, ha kinyitom a szám, rögtön elsírom magam.És azt végképp nem akartam.

Vigyorogva tette fejem felé karját, és arra támaszkodva úgy nézett le rám.Nem mertem ránézni.

"Tehát félsz." - Vigyorgott.Nem láttam, de tudtam, hogy azt csinálja.Arcával közelebb hajolt, alig pár centi volt köztünk.Basszus, miért csinálja ezt?

"Nézz rám."

Nem kérésnek hangzott, puszta kijelentésnek.Jobbnak láttam, ha megteszem, amit kér.Zöld íriszeivel pontosan a szemembe nézett.Mintha valamit olvasna a szemeimből.Mintha keresne valamit bennük.

"Gyönyörő szemeid vannak, Rebecca."

Szemeim nagyra nőttek.Honnan tudja a nevem?

Felnevetett."Valószínűleg most azon agyalsz, hogy honnan tudom a neved.Én mindent tudok, hidd el.Azt is tudom, hogy a barátnőddel jöttél ide.Hogy egyedül hagyott.Hogy el akarsz innen menni, mert elment minden kedved az végett, hogy nem ismersz itt senkit."

"M - mi?" - Ennyi jött ki belőlem.Le voltam sokkolva.Még csodálkozom is, hogy ezt sikerült kimondanom.

Elvigyorodott.

"Messze nem tudod még, mi vár rád, gyönyörőm."

"K - ki vagy te?Mit akarsz tőlem?"

"Hamarosan megtudod."

Azzal a lendülettel eltávolodott tőlem, majd ellenkező irányban elsétált.Nem nézett vissza, és nem is csinált egyebet.Egyszerűen csak elment.

Még mindig sokkolt állapotban voltam.Ki ez a férfi, és mit akar tőlem?Hihetetlen, amit belőlem kiváltott az utóbbi percekben.Sosem volt még rendesen fiúm, de azért voltak fiúbarátaim.És egyikük sem váltott ki ilyen érzéseket belőlem.Egyikük sem...

***

Na ki ül Halloweenkor, éjszaka negyed kettőkor az ágyán, édességgel tömve a fejét, misztikus filmeket nézni?Hát persze, hogy én.Ki más?

Miután a férfi kellőképpen kiijesztette belőlem a frászt, úgy döntöttem, nem akarok hasonló emberekkel találkozni a bulin, ezért megkerestem Jennát - kisebb - nagyobb sikerrel - megmondva neki, hogy húztam.Miután Rita megjegyezte, hogy én folyamatosan eltűnök váratlanul helyekről, Jenny odaadta a kulcsokat, és haza vezettem.Az úton végig csak a férfiről gondolkoztam, hogy ki lehet õ, és mit akar tőlem.Kívülről teljesen úgy néz ki, mint egy átlagos 20 éves srác.Sőt, aki még eléggé jóképű.De a személyisége...Rám hozta a frászt.