Dark rose (H.S fanfiction)

11 - Az enyém vagy.

Kedd
Miután felkeltem a kényelmesnek nem mondható ágyamból, a fürdőszoba felé vettem az irányt.Vagy 10 percbe telt, mire letussoltam, majd magamra csavarva egy törölközőt - és a fejemre is - léptem ki a szobába.Jenna reggel sosincs otthon, mivel neki hamarabb kezdődnek az órái.
A szekrényem elé álltam és azon gondolkoztam mit vegyek fel.Mivel elég hűvös volt és egész nap az is lesz, egy kék magasderekú farmernál döntöttem egy egyszerű fehér pólóval.A pólót betűrtem a farmerba majd felhúztam fekete bakancsom.Szemeimet kihúztam egy fekete ceruzával, kispiráloztam és vittem fel egy enyhe rúzst.Hajamat leengedve hagytam, csak kifésültem.És készen is voltam.Lustán felvettem zöld kabátom, táskámmal a kezembe zártam be magam mögött az ajtót.
Valahogy Harryt eddig még sosem láttam az egyetem környékén.Se a folyosókon, se az órákon.Nem értettem, ha egyszerűen ide jár - tudomásom szerint - miért nincs itt?Vagy állandóan elkerülük egymást?Hülyeség, hiszen tegnap az órák végén is itt volt, hogy felvegyen.Viszont azt még én sem tudom, hogy az egyetemből jött - e ki, vagy netán csak ide vezetett.
Ezekkel a gondolatokkal sétáltam fel a bejárati lépcsőkön, amikor hirtelen nekem jöttek.A táskám kiesett kezemből, a könyvek kihullotak belőle és egyéb dolgok.Felnéztem és egy ijedt barna szemekkel találtam szembe magam.
"Basszus, annyira sajnálom."Kezdett egy sajnálkozni miután lehajolt és a cuccaimat kezdte el pakolni.Egy félénknek tűnő srác volt, és annyira rendes volt tőle, hogy elkezdte felszedni a könyveimet.Fülem mögé tűrtem egy hajtincset majd leguggoltam mellé és segítettem neki.
"Semmi baj."Nyugtattam.
"É - én csak új vagyok itt és nem igazán tudom, mi merre van." Dadogott.Annyira félénk volt, hogy szinte kuncognom kellett.
"Úgyszint."Válaszoltam mosolyogva."De semmi gond, tényleg."Vigasztaltam.Annyira meg volt ijedve.Mikor végre felszettük a dolgokat a földről, próbáltam rá mosolyogni.De ő csak elnezett felettem és még jobban elsápadt, ha az lehetséges.Össze húzott szemöldökkel néztem rá, nem értettem, mire ez a nagy félelem.Hirtelen éreztem meg, hogy valaki szorosan a hátam mögé áll.
"Ki vagy te."Köpte a szavakat fölöttem egy nagyon ismerős, mély hang.Te jó isten, ez Harry.Előttünk a fiú felváltva nézett rám és rá.
"É - én..."Dadogta."V - véletle"
"Nem érdekel hogy véletlen volt - e vagy nem!" Ordította el magát fölöttem Harry.Még soha nem hallottam ennyire kiabáni.Le akartam állítani, de a félelmem vissza jött belém és egy mukkanás se jött ki belőlem.
Szegény gyerek rezgett, mint egy nyárfalevél.Azt hittem, hogy sírva fakad.Istenem, de sajnáltam...Gyerünk, Becca, menni fog!Rád biztos hallgat.
"Ez soha többet ne forduljon elő, megértetted?"Fenyegette, mikor előre lépett és közelebb ment hozzá.A sráctól egy fejjel magasabb volt, pont, mint tőlem is.
Beharaptam alsó ajkam."Harry..." Erőtlen hangom csupán figyelmeztetésnek indult.Az említett hátra nézett, pontosabban rám.Szememmel könyörögtem neki, hogy hagyja abba.Majd vissza fordult.A srácnak könnybe volt a szeme.
"Takarodj."Szólt rá kicsit higgadtabban Harry.A gyereknek nem kellett kétszer mondania.Úgy elszaladt szegény, hogy majdnem fel esett saját lábában.
Haragos voltam.Miért, miért kellett ezt csinálnia?Nem történt semmi bajom, egy karcolást sem szenvedtem, a könyveim a táskámban, bocsánatott kért és teljesen véletlen volt az egész.Nem kell ennyire el túlozni az egészet.
Össze szűkűlt szemmel néztem Harry szemébe.Nem akartam beszélni vele se az előbbi történtekről se másról.El akartam őt kerülni, jó messzire.
Egyszerűen el sétáltam onnan.Éreztem ahogyan tekintette lyukat fúr a hátamban, de most az egyszer nem érdekelt.Szörnyen magára haragított.

***

A szobám Jenna nélkül üres és csendes.Mielőtt még meglepődnétek, Jenna írt egy sms-t, hogy valahova újra elmennek Jakevel, szóval későn jön.Remek.Akkor megint ülhetek itt magamban és számolhatom a gerendákat a falon.
Miután bő egy órát tanultam, úgy gondoltam hogy muszáj kicsit kikapcsolódnom.Az ágyamra feküdtem, és lehunytam a szemem.A matek képlet jött eszembe azonnal, de tüstént elkergettem onnan.Ne agyalj, Becca.Ne gondolj semmire.Csak pihenj.

Ajtó csapódásra keltem fel.Álmosan kinyitottam szemhéjaim.Göndör tincsek jelentek meg látókörömben.Amik egyre közelebb értek.
Felpattantam ágyamból, majd kidörzsöltem szemem.Harry az.Mit keres ez itt?
"Harry."Sóhajtottam."Miért jöttél ide?"
"Hogy lássalak." Állt fölém.
"Csak hagyj békén."Túrtam bele a hajamba.Ami ma történt, az egyszerűen felháborító.Rájöttem, hogy Harry egy pszichopata.Egy bűnöző, aki hamar felkapja a vizet és ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, rögtön ordibálni kezd.Nem.Ez nem az az élet, amit kint élt.Ha az én életembe szeretne lenni, akkor nálam kicsit máshogy működnek a dolgok.Az én világomban nincs erőszak és fenyítés.Ha ezt nem tudja elfogadni, akkor köztünk mindennek vége.
"Mi a gond?"Húzta fel szemöldökét.Mintha semmi sem történt volna.Megforgattam szemeim mielőtt felálltam és szembe néztem vele.
"Mi a gond?!"Csattantam fel."Még meg mered kérdezni, hogy mi a gond?Nem emlékszel, mit művéltél ma reggel?"Emlékeztettem vissza az eseményekre.
"Megérdemelte."Sziszegte."Neked ment és leejtette a könyveid."
"Igen, ami teljesen véletlen volt.Bocsánatot kért és segített felszedni a dolgokat.Harry ha továbbra is ezt fogod csinálni? hogy minden kis dolgon fel kapod a vizet, köztünk nem fog működni a dolog." Tettem keresztbe a karom.
Harry tekintette megváltozott.Haragos lett.Hirtelen megfogta a csuklóm, majd a szekrénynek lökött.Meglepődötten néztem fel rá egy kis félelemmel megsózva.Ebbe meg mi ütött?
Közeleb lépett miközben két karját rárakta a szekrényre, ezzel megtámaszkodva fölöttem, úgy nézett le rám.
"Kibaszottul az enyém vagy, érted?" Beszélt hozzám.Mellkasom fel - le mozgott az adrenailtól.Hihetetlen, mit vált ki belőlem.
"Akkor is az enyém ha az enyém és akkor is az enyém mikor nem az enyém."Magyarázott.A levegő izzot köztünk, én pedig el akartam tőle futni.Tegnap annyira máshogy viselkedett.Sokkal jobb volt, mint most.Nem értettem, miért csinálja ezt.Hangulatingadozásai lehetnek?
"Fejezd be." Suttogtam.Smaragd zöld szemei sötétebbek voltak a kelleténél.Kezei a derekamra tévedtek és közelebb húztak hozzá.Ajkai közeledtek enyéimhez, én meg pánikoltam.Nem hagyhattam, hogy megcsókolon.Azok után, ami ma történt.Egy csókjával biztos hogy elcsábítana és én ezt ebben a pillanatban kicsit sem akarom.Óvatosan mellkasára helyeztem tenyerem.Eltoltam.Félve néztem fel rá.Szemei lángoltak a vágytól.
"Miért nem hagyod, hogy megcsókoljalak?" -Kérdezte oly sóvárgósan, hogy közben rám sem nézett.Az ajkaimat nézte, szüntelenül.
"Mert egy szörnyeteg vagy."
Elmosolyodott.De ez nem egy őszinte mosoly volt.Ez valami olyan, ami után következik valami.És lett is.Arcával újból közel hajolt, én meg elfordítottam a fejem.A nyakamat nézegette.Szüntelenül.
"Milyen csábító." Círogatta az ujjával.Istenem, hagyd abba...
Nem tudtam, miért csinálja ezt.Valami elkattanhatott az eszeben, ami miatt így viselkedik velem.A szívem vadul dobogott, amikor megéreztem ajkait súrlódni a nyakam egyik hajlatába.Pár csókot hintett valamennyi részre, amit össze húzott szemekkel éltem át.
"Mmm, mennyei vagy." Morogta a bőrömbe.A nyakam egyik pontjánál megállt, majd szívni kezdte.
"Harry..."Hangomat alig találtam meg."Harry!"Szóltam rá kicsit hamgosabban.De meg sem hallott, mintha nem is így hívnák.Egyre erősebb volt a fájdalom, ami miatt egy óriási kiabálás hagyta el ajkaimat."HAGYD ABBA!"
De nem.Nem hallotta meg.Ütöttem vállát, kezét, mellkasát, de egyiksem használt.Pánikoltam, nem tudtam, mihez kezdhetnék.Végül feladtam, és a fájdalom erősebb lett nálam.Aztán megéreztem, ahogyan fogával még belém harap, majd egy utolsó csókot hint újdonsült sebemre.Gyűlölettel a szemembe néztem oldalra, pont a szemébe.Egy kis mosolyra húzta száját.Újra a nyakam hajlatába hajolt, kezeim már indultak is, de időbem lefogta őket.A fülembe kezdett el suttogni."Most már végleg ezé a szörnyetegé vagy."Tisztán éreztem, ahogy önélegültem vigyorog.Szemeim könyekkel gyűltek meg, ahogyan elengedett és kifelé ment a szobából.
"Gyűlöllek"Kiabáltam utána."Gyűlöllek Harry Styles!"

Nos, igen, ez volt a 11.rész.Nem tudom, mennyire sikerült jól, ez kifejezetten a ti döntésetek.Most is elvárok sok visszajelzést, remélem lesz is pár!:)Az utóbbi szavazatokat pedig köszönöm.
Hamarosan új rész, sziasztok!