Dark rose (H.S fanfiction)

20 - Range Rover

Egy órával később Harry sikeresen lenyugodott.Az apja pedig elment, minden szó nélkül.Szép, munka, mondhatom.

Idejön, cirkuszol egyet a fiával, majd majd nem megöleti magát és elhúzz.

Gemmával a konyhában ültünk, és mi is megpróbáltunk lenyugodni.Harry kint ült a kanapén és próbálta feldolgozni az eseményeket, amik nem rég történtek.

Sóhajtva kevergettem a citromos teámat, ami mindig mindenkor jól jön számomra.Lenyugtat; Mintha nem is történt volna semmi sem.De persze ez nem így van.Még magam sem jöttem rá, hogy - hogy lehettem képes egy fegyver elé állni, saját önszánatomból, de szerintem ezt a gondolatot félre teszem.Mivel úgysem jönnék rá.Az apját végképp nem akartam megvédeni, hiszen szemét módon itt hagyott minket se szó se beszéd nélkül.
Meghalni még úgy se akartam.

Én csak Harrynek akartam jót.Hogy ne keljen egész életében bűnhődnie azon, hogy lelőtte a saját apját.Ahogy ismerem, elég lesz neki annyi megmérettetés, hogy le AKARTA lőni az apját.De szerencsére ez nem történt meg.

"Kérsz még cukrot?" A nagy csend közepette megszólalt egy hang, pontosabban előttem.
"Nem, köszi." Válaszoltam halkan, majd bele is ittam a folyadékba.Nekem pont jó volt úgy, ahogy van.
"Figyelj...Megpróbálok beszélni vele.Még is csak a bátyám."
Felnéztem rá, majd aprót bólintottam.Aki most ebben a pillanatban megnyugtathassa Harryt, az a testvére, Gemma.
Ott maradtam egyedül a kicsi kis konyhában, miközben az eszem ezerrel járt.
Fogalmam sem volt, hogy ma vissza mehetnénk - e még a kollégiumba, de minden reményem elszállt, ahogyan meghallottam Harry eléggé indulatos hangját.Nem, nem hiszem, hogy egy dühös Harryvel akarom járni az utakat.Mellesleg éjszaka.
Nem akartam hallani, hogy mit beszélnek együtt, semmit se akartam meghallani a témájukról.Egyszerűen maga a gondolat, hogy Harry...Tejóég.

Harry képes lett volna megölni a saját apját.Hogy lehetek én együtt egy ilyen alakkal?Hogy szerethetek én egy ilyen alakot, mint ő?
Végképp nem az a "rossz fiú kedvelős" lány vagyok, aki élvezi, ha egy kicsit szabadnak érezheti magát egy fiúval, aki szereti, ha minden mocskos, aki imádja, ha piszkos kezekkel érnek hozzá...Nem.Én mindig is a nyugodt, kedves, vicces srácokat kedveltem már iskolás korom óta.Szerencsére az ilyen fiúkból több volt, mint a rossz fiúkból, de azokból is volt elég.
Én azt szeretem, ha valaki kedves hozzám.Hogy törődjön velem.Hogyha rossz kedvem van, akkor vidítson fel.Ha valaki megbánt, mosolyt csaljon az arcomra, és jól kibeszéljük azt a bizonyos személyt.Aki meglep itt - ott néhány ajándékval (csokival).

De nem változtathatom meg Harryt.
Sőt...
Nem is akarom.
Franc tudja, miért szánta nekem ezt a barmot a sors, de egy biztos;Jól tette.
Viszont a pici negatívum benne, - ami egyébként eléggé NAGY negatívum - hogy ő egy rossz fiú.Egy elcseszett ember, aki csak saját magával törődik.

Azt nem tudom, hogy velem törődeni fog - e majd, de remélem, hogy igen.Hiszen még csak pár napja vagyunk együtt.

Hirtelen az ajtó kinyitódott mögülem, mire riadtan álltam fel a székből, amin épp ültem.

A nagy gondolkodásban észre sem vettem, hogy Harry és Gemma igen csak heves vitába keveredtek.

A dühtől elboruló szemeivel szinte felfalt, ahogyan rám nézett.Össze húzott, ideges tekintettel mért végig.Fekete trikóján át látszódott kemény bicepsze és rajta a tetoválásai.Fekete csőnadrágja feszült volt rajta, ahogy az én hangulatom is.

"Gyere, indulunk."Mély, kedvtelen hangja szólított.
"De Harry..."Vékonyka kis hangom csak úgy elszállt a levegőbe, ellentétbe az ő kemény hangjával.
"Leszarom." Kemény arckifejezésével elfordult tőlem, és kiment.
Kifújtam a benntartott levegőt, majd a táskámat és a dzsekimet levéve a székről követtem őt.