Dark rose (H.S fanfiction)

17 - "Melletted mindig megnyugszom."

"Harry."Leheltem nyakába, amikor megéreztem, hogy bennem van férfiasságának a jele.
"Css..."Csitított, majd lágyan kezdte el csókolgatni a nyakam, nyugtatás képpen.

Eszméletlenül fájt az, amit tett velem.

Nem akartam meg tenni.De ő rá erőszakolt.Hiába tiltakoztam, nem engedett akaratán.Persze gondoltam rá, hogy vele fogom elveszteni a szüzességem, de...Sokkal jobbnak gondoltam.Ahol az én véleményem is számít, nem csak az övé.

És ezt soha nem bocsájtom meg neki.

Éreztem, ahogyan mozog bennem büszkesége.Éreztem, ahogyan a hátam ívbe feszül a szúrós hatástól, ami akkor tört fel bennem.Éreztem, ahogyan lök rajtam egyet, ezáltal ajkai elnyílnak felettem.Göndör tincsei szórakozottan ölelik át fejét, miközben szemeit rajtam pihenteti.
A fájdalom, ami lentről jött belém, szinte leírhatatlan.

Elképesztő, mennyire nem tudja élvezni ezt az ember akkor, amikor nem akarja mind ezt.

Lökései egyre gyorsabbak, nekem pedig egyre nagyobb a fájdalmam.Ajkaimba harapok, miután majdnem egy sikoly szalad ki köztük, de evvel vissza tartom.

Harry pontosan tudja, mennyire fáj ez nekem.

Egy könnycsepp csurog le szemeimből, amit a ziháló teretmény fölöttem azonnal észrevesz.
Elmosolyodik.
Kicsit sem csábítóan végig nyalja az összes könnycseppjeim, amik akkor hullottak ki szemeimből.

Undorítóan nézek vissza rá.

Felemelkedik arcomtól, majd egyre erősebben kezdi lökni magát az én nőiességembe.

Végül nem bírom tovább.

A sikítás mélyről bukik ki belőlem, és az egész falat megrezenti.Ezt művelte velem.EZT!
Hangom elcsuklik, amikor a sírásom zokogássá válik, és Harryt a pokol legmélyebb zugára kívánom.
Végül megérzem, hogy ez a szörnyeteg belém élvezik, majd fáradtan dől le rám izzadt testével.Meztelen melleim fájnak, ahogyan rá borul a mellkasa.

"Mit műveltél..."Szólaltam meg."MIT MŰVELTÉL VELEM."Ordítottam el magam, majd nagy erővel nyúltam Harry vállaihoz, és löktem el magamtól tapadós testét.A fura tetoválásai a mellkasán már nem csábítottak, hanem rémisztettek.
Dühös szemeivel rám nézett.Komoly tekintettétől kirázott a hideg.

"Rebecca..."Meglepő módon nyugodt hangja volt.

Nyugodt, még is egy ördögi vigyorral néz le rám.
"Rebecca..."Ejti ki még nyugodtabban a nevemet, mimtha csak próbálgatná kihangsúlyozni a szót.
"Mi - mi van veled?"

Féltem.Féltem tőle.

Hirtelen ajkaival a fülemhez hajolt."Emlékezz arra, hogy én nem tudok és nem is akarok szeretni.Én egy gyilkos vagyok, Te szánalmas, kiszolgáltatott kislány."

"REBECCA."

Szemeim azonnal kipattantak a nevem hallattán.
Egy zöld szempárba néztem, ami...aggódónak tűnt.
Össze húzott szemöldökkel néztem a gyönyörű szemeket, fogalmam sem volt, hogy még mindig álmodok - e vagy sem, de tetszett, amit láttam magam előtt.Smaragd.Egy ritka szín, egy ritka kő...És egy ritka szempár.

Tejóég.

Gyorsan felültem az ágyban, amiben éppen aludtam.Ahogy körbe néztem a szobában, kicsit megnyugodtam.

Az én szobánban voltam.

Majd mellém pillantva megláttam Harryt ülni a másik ágyon, ahogyan engem bámul, folyamatosan.Kezei eltakarták ajkait, és tekintetében érezhető volt az aggodalom, a feszültség.

Majd lenéztem magamra.

Csupán csak egy melltartó volt rajtam, egy eltérő színű bugyival.Félig voltam csak betakarva, az az a fél testem látszódott.Hajam csapzottan verődtek a mellkasomra, ahogyan fejem búbja a falnak volt támasztva, ahogyan felültem.

Hirtelen jutott eszembe minden.
Tehát nem álom volt.Istenem, Harry tényleg megtette velem.

Lassan ránéztem arcára, és igyekeztem minden undoromat és gyűlöletemet bele szabni ebbe a pillantásba.Lábaimat teljesen felhúztam, amint körülöleltem karjaimmal őket.Valahogyan biztonságosabban éreztem magam így, hogy egy bűnözővel vagyok egy szobában.

"Te tényleg megtetted..."Suttogtam előre nézve.

"Rebecca, jól vagy?" Hangjában egy kicsi törődés volt érezhető.

"Tűnj innen Harry..."

"Miről beszélsz, szivem?"Ránéztem.Totál zavarodottan nézett vissza rám.Egy fekete trikót, és egy barna nadrágot viselt.Pólóján kilátszódott bicepsze, és a rajta lévő tetoválásai.

"TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL, TE MOCSKOS FÉREG!" Ordítottam el magam.

"Kibaszottul mond el, mi a franc bajod van."Állt fel hirtelen.
Messzebb kúztam ágyamon, amit még zavarodotabban nézett végig.

"Megerőszakoltál.Te megerőszakoltál, Harry!" Kiabáltam rá, mit sem törödve azzal, hogy esetleg mások meghallják.Ebben a pillanatban nem érdekelt semmi csak az, hogy jól tökön rúghassam.

"Tessék?"Hitetlenül nézett rám."Rebecca, én soha nem tennék ilyet." Ült le az ágyamra, mire felsikoltottam.

"Ne gyere a közelembe!Ne ülj mellém és ne merj hozzám érni!" Kiabáltam még mindig rá, folyamatosan őt nézve.Tekintetem eléggé meggyötört lehetett ahogyan a kinézetem is.

"Valószínűleg rosszat álmodtál, szerelmem.Én soha nem tennék ilyet veled."Tenyerei arcomat súrolták, ahogyan mélyen szemeimbe nézett.
"Ne érj a mocskos kezeiddel hozzám, te állat."Löktem el kezét azonnal tőlem.
"Rebecca, csak nem hiszed el, hogy ezt tenném veled? Rosszat álmodtál, és légyszíves nyugodj le.Bárki elsétálhat az ajtón kívül."
"Nem érdekel, Harry.Én nem hiszek neked.Azt akarom, hogy elmenj."
"Nem megyek el." Jött közelebb hozzám, majd kezeit újra emelte volna fölém, de durván ellöktem őket.
"Még is miért vagyok akkor szinte meztelen az ágyban?Miért voltál itt, mikor felkeltem?" Hangom erőtlennek hangzott, de annál inkább hangosabbnak.
"Igazából fogalmam sincs, miért aludtál fehérneműben.Csupán csak 10 percre lehetek itt, de nem akartalak azonnal felkölteni, hiszen olyan gyönyörűen aludtál azon az ágyon."
Szívem kicsit felgyorsult, ahogyan kimondta ezeket a dolgokat.Tényleg csak álmodtam volna ezt az egészet?
Hiszen annyira valóságos volt...

Fátyolos tekintettel néztem fel rá, majd nagyot sóhajtottam.Kezdtem felfogni, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt, amit remélhetőleg nem fogok újra álmodni.

Minden fájdalmat éreztem, minden pillanatot átéltem és tisztán emlékszem mindenre, amit tett velem.Nem lehet, hogy ennyire valóságos lett volna ez az egész.

Annyira zaklatott állapotban voltam, hogy egyszerűen nem tudtam lenyugodni.

"Rebecca..." Nyúlt kezeimért Harry, majd egy nyugtató ölelésbe húzott.Töprengve, de vissza öleltem.Karjaimmal átfogtam derekát, amíg ő szorosan fogott az ölében.Tenyerével a hátamat simogatta, majd elkezdett velem dülöngélni előre - hátra.Ez kezdett kicsit megnyugtatni, aminek hatására még jobban elkezdtem sírni.
"Ne sírj." Csítítgatott.Még jobban belé bújtam.Érezni akartam őt.Érezni akartam az illatát és azt, hogy ő itt van mellettem és itt is lesz mindig, mikor szükségem lesz rá.Így voltunk körülbelül 2 percig, amikor felemeltem fejemet, felnézve rá.
"Megnyugodtál, kedvesem?" Kérdezte, majd egy tincset a fülem mögé tűrt.
"Melletted mindig megnyugszom." Válaszoltam, majd elmosolyodott.