Dark rose (H.S fanfiction)

15 - Beléd szerettem.

Felébredtem.Elég puha volt az ágyam ahhoz képest, mennyire kemény is szokott lenni alattam.Nem volt még erőm kinyitni szemeimet.Hisz még csak szombat van, a hétvége első napja.Had élvezzem ki míg lehet.Végül pár forgolódás után tényleg nem tetszett az ágyam.Hosszabb volt, mint tegnap.Mivel megnőni nem nőlhetett meg, kinyittam szemeimet.Azonnal felültem miután megláttam, hogy nem a szobámban fekszem.Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem a franica ágyból - mint az kiderült számomra - és körülnéztem.Várjunk csak, én már jártam itt...
Kezdett egyre jobban vissza jönni
Az emlékezetem a szobáról, mikor végre rájöttem.Harry szobájában vagyok.De hogy kerültem ide?Miért vagyok itt?
Te jó ég én itt aludtam?!
Egyre rosszabb gondolatok ütötték meg fejemet, amikor sorba emlékeztem minden eseményre.
A buli.Drake.Üveg forgatás.Harry megjelenése.A szekrény.A csók...
Úristen.Mit műveltem én tegnap éjszaka?Már megint hagytam, hogy elcsábítson a csókjával, ezt nem hiszem el!
Amint homlokomra csaptam, az olyan erősen kezdett el fájni abban a pillanatban, mint még eddig soha.De tényleg.Másnapos lennék?
Emlékszem, mikor Harry ott hagyott a szekrényben, és én is mentem utána.Veszekedtünk.
Fogalmam sincs, miről.Aztán amikor elment megittam egy felest Drakevel.Aztán újra, és újra...És ennyi.Ennyire emlékszem, többi mind kihagyás.Sóhajtva leültem az ágyra, majd tenyerembe tettem arcom.Istenem, micsináltam? A fejem sajgott a másnaposságtól.Hirtelen nyitodotr az ajtó, mire azonnal oda néztem.Kicsit megkönnyebültem, amikor Harry sétált be rajta.
"Addig emlékszem, hogy számtalan mennyiségő alkoholt ittam." Kezdtem bele köszönés nélkül.Harry velem szemben állt, és kíváncsian nézett végig rajtam.
"Igen."Válaszolt.
"Aztán?"Kérdeztem félve.
"Aztán megláttalak a kanapén Drake ülében ülve..."Folytatta.
Tejóég.
Újra tenyerembe temettem arcom.Nem kértem, hogy folytassa.Innentől már csak a rosszra gondoltam.
"Kiabálni kezdtem veled és még neked állt följebb.Végül mikor az a nyomorult is bele szólt, bevertem neki egyet.Ordítani kezdtél velem, amikor felkaptalak és felhoztalak a szobámba.Még mindig a magadét mondtad, amikor letettelek az ágyra."
"Istenem." Kezdtem Harryt a pokol mélyére kívánni, amikor folytatta.
"Beszéltél, de már félálomban voltál.Levetkeztettelek, majd rád adtam ezt a trikót."
Lenéztem magamra, majd egy fekete Rolling Stones's pólót láttam meg magamon.Eddig észre sem vettem.Viszont a lábaim csupaszak voltak.Remek, megint ott tartunk, hogy bugyiban vagyok előtte.Viszont...Viszont ha átöltöztetett, akkor...
Komolyan, nem győztem kiborulni.
"Épp a cipődet vettem le, amikor azt mondtad, hogy szerelmes vagy belém."
A szívem egy nagyot dobbant, amikor az utolsó szavakat mondra ki.Félőn felnéztem rá.
"Ez nem lehet igazm"Suttogtam, de még is úgy, hogy hallja.
"De, ezt mondtad." Védekezett azonnal.Csillogó szemeibe néztem.Nem tudom, mennyire vagyok abnormális részegen, de az biztos, hogy elsőnek és utoljára.
Minden lehetséges dolgot elmondok akárkinek, és hülyeséget csinálok.Nem hiszem el, hogy ezt mondtam Harrynek.Amúgy is...Tényleg bele szerettem volna?Jesszusom, még gondolotban is nehéz kimondanom.
Lehet, hogy igaz lenne? Nem tudom.Egyszerűen nehéz bele gondolni, hogy egy ilyen vadállatba szeret bele az ember azok után, amit művelt velem.De akkor, abban a pillanatban jelent meg az a lámpa a fejem fölött, amikor rájövök valamire.És így is volt.
Szinte nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá.Ahányszor megcsókol és megcsókolt eddig minden csókjában éreztem valamit.Valamit, amit eddig még soha sem.Mikor a közelemben van, azonnal gyorsabban dobog a szívem.Mikor egymás fejéhez vágunk dolgokat titkon azt remélem, hogy sose hagyjuk abba.Mikor eljutottunk addig a pontig, hogy az ölében ülve élvezzem, amit csinál velem, tényleg élveztem és többet akartam.Imádom, ahogyan kinéz.Annyira szokatlan és ritka.Az a sok tetova, ami díszíti a karját.A göndörökben végződő fürtös tincsei, amibe akármikor bele túrnék.A gyönyörű,  smaragdzöld szemei, amibe akárhányszor bele nézek, nem bírok betelni vele és mindig elveszek bennük.A húsos, rózsaszön ajkai amikkel beszél hozzám néha mocskos, néha türhető szavakat, és amikkel úgy csókol engem, hogy nem bírok betelni vele.
Istenem.Én tényleg bele szerettem Harry Stylesba.Hirtelen mozdulattal felálltam, és kerültem volna ki őt, amikor nevemen szólított.Kérdőn rá néztem.Kezeit nyújtotta felém, amiben egy pirula volt.Elvettem tőle.
"A víz ott a komóton." Beszélt, én meg az említett tárgyhoz léptem.Gyorsan megittam a tabletával együtt, hogy minnél hamarabb múljon el az a zűr a fejemben, ami lassan kikészített.
"Most meg mi bajod van?"Nézett rám.Komolyan, még meg meri kérdezni?!
"Őszintén, semmi."Mentem az ajtó irányába."Köszönök mindent amit értem tettél."Köszöntem volna el tőle, amikor karomnál fogva vissza rántott.Fátylas szemekkel néztem szemeibe.
Bírd ki, Becca.Nem sírhatsz előtte.
"Hagyjál Harry.Most már tényleg elegem van belőled."Szakítottam el kezeit karomról, amikor újra vissza rántott.
"Haza viszlek."Szemeivel komoran az enyémet fürkészte, szüntelenül.
"Rendben."Egyeztem bele, mivel úgy se tudom, hogy juthatnék haza ő nélkülem.Lassan sétáltunk ki a szövetségházlakóinak parkolójához.A motorhoz indulva fancsali képet vágtam, de inkább ez mint a gyaloglás.
"A - a.Moat autóval megyünk."Szólított meg, és teljesen más irányba ment.Felhúzott szemöldökkel követtem őt.Nem tudtam, hogy autót is tud vezetni.Egy fekete Range Rover dzsipphez vezetett, ami szinte csillogott a tisztaságtól.Szép kocsi volt, nem hittem volna, hogy Harrynek ilyenre is telik.Hallkan beültem a hátsó ülésre, amit ő egy nem tetsző pillantással díjazott.Nem ültem az anyósülésre, mellé.Senmi jogom nem volt hozzá és nem is akartam ott ülni.Az út csendesen telt, ami szokatlan volt számomra.De ebben a pillanatban jól jött.Nem hiszem el, hogy Harry szó nélkül hagyta a vallomásomat,
Amit ha egy film szerint nézünk, neki kellett volna először bevallani.De én tettem meg.Akármilyen hihetetlen is, én vallottam be neki.Ha részegen, ha nem.De olyankor az emberek sajnos mindig az igazat mondják.És én is azt tettem.Csak a saját káromra.Egy könnycsepp gordult le az arcomon...Az ablakon néztem a tájat, amikor mélyen elgondolkoztam.
Nem szeret.Ha szeretne, rég bevallotta volna.De nem.Nem csinált semmit, csupán szó nélkül felajánlotta, hogy haza visz.Tudom, hogy ő Harry, egy gyilkos...És hogy nincs nagyon szíve.De valahol, mélyen...Istenem, az elején konkrétán rámerőszakolta magát. Bő két hétig egymást kergettük, és nem érez irántam semmit?
Igyekeztem vissza tartani a könnyeimet, ami végül sikerült is.Össze kell szednem magam.Nem veheti észre, mennyire megbántott és hogy mennyire összetörte a szívem ebben a pillanatban.Mire észrevettem, a kollégiumnál voltunk.Miután leparkolt, szó nélkül elszaladtam onnan.Nem akartam, hogy lássa az elkövetkezendő bőgésemet.Imádkoztam, hogy Jenna ne legyen a szobában.Amikor kinyitottam az ajtót, felsóhajtottam.A szoba üres.Mit sem törődve az ágyneművel - a sminkem miatt, ami valószínűleg kezd lefolyni  az arcomra - bezuhantam az ágyba, és csak sírtam.Egyszerűen nem bíetamabba hagyni.
Először sírtam egy fiú után.Először ríkatott meg egy fiú.Először szerettem bele egy fiúba.És először törték össze a szívem...
Nem tudjátok elhinni, mennyire fájt a mellkasom a fejem helyett.Zokogtam.Tudtam, hogy rosszul cselekszem, mivel egy fiú véget sosem éri meg sírni.De egyszerűen jobb, ha kijön belőled.És belőlem ezresével folytak a könnyek.

Az ajtó hirtelen kivágódott, én meg ijedten kaptam oda a fejem.Harry ziháltan nézett vissza rám, mimtha csak futott volna idáig.Felém közeledett, én meg minden mindegy alapon felálltam, és keményen néztem bele tekintetébe.Bele se mertem gondolni, mennyire ocsmányul nézhetek ki a lefolyt sminkemmel, de abban a pillanatban nem érdekelt.
"Rebecca"Hangzott el teljes nevem ajkaiból, majd megfogta két kezével az arcom.Annyira közelt voltunk egymáshoz.
Mindketten ziháltunk az adrenaitól, ami akkor tört belénk.Neki a futástól, nekem attól, hogy itt van.De még is miért jött ide?
"Mit keresel itt." Suttogtam, fel nem nézve rá.
"Nézz rám."Kérte.Akaratlanul is, de felnéztem.Szemei épp olyan gyönyörűek voltak, mint pár perccel ezelőtt.
"Szeretlek.Még magamnak is nehéz bevallani, de beléd szerettem.Nem hittem volna, hogy te is így érzel, mert ahogy viselkedtem veled...De remélem meg tudsz érteni, miután mindent el fogok mesélni.Nem hittem volna, hogy valaha is elmondom neked, amit érzek, de most itt állok előtted, és egy gyilkos szájából mondom neked, hogy beléd szerettem.Az első pillanatól fogva megbabonáztál, és azótától nem tudlak kitörölni a fejemből.Kellesz nekem, Rebecca.Mert szeretlek."Mondta ki az utolsó szót, majd ajkait enyéimre tapasztotta.

Sziasztok!Hát ennyi lett volna ez a rész, remélem elnyerte a tetszéseteket miután végre valahára Becca és Harry bevallották egymásnak hogy szeretik egymást, persze kisebb - nagyobb gondokkal, természetesen.
Várni fogom a szavazatokat és a kommenteket, higgyétek el nagyon fontosak számomra és ahhoz is, hogy a történet folytatódjon.
Utólag megszeretném köszönni a sok támogatást, nagyon jól estek és jól esnek mindig, sokat segítenek és fognak is.
Viszlát❤