Ellenszenv és szerelem |✔

16. fejezet

A maradék két nap hamar elment. Már azt sem tudom, hogy Molly reggelije volt az utolsó, amit ettem, vagy a vacsorája. A két nap teljesen összefolyt, izgatottak voltunk, hogy mikor érkeznek vissza. Számítottunk arra, hogy hamarabb érnek vissza, de nem így történt. Pontban a negyedik nap, négy órája lett kitűzve a visszaérkezés időpontjának, mint mikor elmentek.

- NATE! – csapta magasba vékony karjait Harper és a fiú nyakába ugrott. Nate szorosan magához szorította a vékonyka lányt, és nyakába temette arcát.

- Na végre tesó! Megőrjített ez a három nőszemély! Már azon kellett gondolkoznom, hogy melyiknek van meg! – pacsizott és ölelkezett Sam barátjával, mikor is mi egy „egyszer még megölünk" arccal néztünk rá. Lányokból vagyunk, kérem szépen! Bármikor kiborulhatunk...

- Szerintem inkább nekem van meg. Engedjetek be, aludni, enni, és filmezni akarok! – furakodott be a házba a fiú, hátrahagyva minket a köszöntésében.

- Nate fura. – jelentettem ki, miközben a becsukódott ajtóra szegeztem tekintetemet.

- Ezt hallottam! – kiáltott vissza a házból az említett fiú.

- Bocsi! – kiáltottam vissza, bár inkább visszhangzott hangomtól az erdő.

- Szijjaa... - emelte kezét egy újabb kézfogásra Sam, de Daniel arrébb lökte azt és fancsali arcával becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Mukkanni nem tudtam. Tudom, hogy ezt a viselkedést a többiek hosszú évek óta megszokták (vagy szokták), de nekem ez már most nem jön be.

- Na, ennek is megvan? – kérdezte Harper szánakozva.

- Szerintem. – emeltem meg vállamat és rántottam meg azt.

- Ahj Sam, minek beszéltél a menstruációról? – nyögött egyet Molly fájdalmasan.

- Most mi van, neked is megjött? – ráncolta homlokát a fiú, mire Molly csak rámorgott. Sam megszeppenve fordult a nagy lombok felé, rá se nézve Mollyra.

- Miért nem jön? – nézett le karjára Harper, mintha lenne a csuklóján óra.

- Lehet eltévedt. – ötleteltem, de túl gyerekesnek bizonyult, mivel felmordultak.

- Heather, Jack hat éve erdőben él. Hogy tévedne el, bogaram? – nézett rám lesajnáló tekintetével Harper.

- De hogyha más úton jöttek? Ha azon még nem jártak? Az is lehet, hogy... - húztam volna ki magamat a csávából, mikor is eltűnt előlem minden fény, és a sötétség burka ragadott magával. Ijedtemben megszökkentem, és a szememre tévedt ujjakkal kezdtem el foglalkozni. Nem tudtam kitalálni, hogy ki a tulajdonos, ezért az összes személyt felsoroltam, akik kint vagy bentről jöttek ki nevét felsoroltam.

- Ajaj! Valakinek büntetésben lesz része. – morogta fülembe egy érdes hang, ajkát végighúzva fülemen. Beleborzongtam a felismerésbe.

- Azért aludni is akarok. – nyavajgott Harper, majd felnevettek vele együtt a többiek is.

- Sosem mondtam még ilyet, sőt, még a nővéremnek se, de hiányoztál. – Jack szemei majd' leragadtak, ahogy egymáson feküdtünk, nyugodtan. Én is álmos voltam, de Jack hangja nagyon árulkodó volt azzal szemben, hogy bármikor bealudhat.

- Jack – húzódtam el tőle és ültem fel az ágyon. Mintha húztam volna magammal mágnesként a fiút, ült mellém. Kezét térdemre fektette, viszont azt már nem akartam lelökni. – Mi hivatalosan nem is vagyunk együtt.

- Ezért megtiltod, hogy azt mondjam, hiányoztál? – ráncolta homlokát és rámarkolt térdemre.

- Nem tiltom meg, csak... - akadtam el egy pillanatra, amit ki is használt.

- Figyelj, ha azt szeretnéd, hogy megkérdezzem, miért nem ezt mondod? – fogta két kezébe arcomat. Megráztam fejemet.

- Nem érted. – álltam fel mellőle. – Ha az érzéseink egymás iránt ugyan olyan kölcsönösek... nem kellett volna valaminek történnie? – gesztikuláltam nagyokat, de csak Jack értetlen fejét értem el vele.

- Most a szexre gondolsz?

- Nem! – sóhajtottam. – Hülye, dehogy is!

- Akkor?

- Az istenért is Jack, arra akarok kilyukadni, hogy szeretlek! – gondolkoznom sem kellett volna az elmúlt napokban ezen, hisz egyszerűen kiböktem. Lüktető erekkel a fülemben álltam tekintetét, mikor elmosolyodott.

- Megvártad a négy napot. – mosolygott, ám egy kis huncut csillogás is volt a szemében.

- Persze, hogy meg.

- De csak három napról volt szó. – mosolygott még mindig, nekem pedig nem akart leesni, hogy miről beszél.

- Jack, teljesen összezavarsz.

- Egy hete itt vagy, a három nap helyett. – bontakoztatta ki nagyobb vonalakra a mondandóját, állam pedig a földet súrolta. Villámgyorsan kaptam a táskám irányába, és az összes szétdobált cuccomat belegyűrtem.

- Most azonnal haza kell vinned!

- Heather, este fél tíz van. Szeretnék még ma pihenni. – nyavajgott.

- Szeretsz? – kérdeztem hirtelen, szemei nagyra tágultak. Számat beharapva vártam válaszát.

- Ha ezt befejezed, még jobban foglak szeretni. – nézett le ajkaimra, majd azt megcsókolva kinyitotta az ajtót és egy sóhaj kíséretében lesiettünk a lépcsőn, ki a kocsijához.