Ellenszenv és szerelem |✔

6. fejezet

Puha ajkai csak úgy falták enyémeket, tüdőm levegőért könyörgött, de csak Jack volt az egyetlen, akiből lélegezni tudtam. Vállamról kezei lecsúsztak oldalamon és csak derekamon állapodtak meg. Erősen markolt belém, karjaimat nyaka köré csavartam. Egyikünk se szakította meg nyálcserénket. Mikor észbe kaptam, lábaim már dereka köré voltak csavarodva, hátam továbbra is a fatörzsnek volt döntve. Jack kezei derekamról lentebb vándorolt, viszont én nem állítottam meg. Belemart fenekembe, számból egy jóleső nyögés hallatott, Jack ennek köszönhetően erősebben harapott ajkaimra.

- Ha nem hagyjuk abba, itt duglak meg. – szakadt el hirtelen ajkamtól. Mellkasunk huzamos ideig nyelte a levegőt. Szemöldököm az egekig szaladt. Ellöktem magamtól mellkasánál fogva és mérgesen néztem rá.

- Szóval erre ment ki a játék? Hogy olyanná váljak, amilyen te vagy, és könnyebben kapj meg? Azért utálsz, mert megakarsz dugni? Mert nem bírsz a farkaddal? – fakadtam ki mérgesen. Sosem beszéltem így, számomra is új volt az egész, nemhogy Jacknek.

- Félreérted, Heather. – kezdett volna magyarázkodni, de leintettem.

- Hazamentem. Ezt az egész kavalkádot pedig felejttesd el velem, és minden megvan oldva. – fordítottam neki hátat.

- Ez az egész rohadtul nincs megoldva! – kiáltott utánam ő is dühösen. Felmutattam neki középsőujjamat vissza se fordulva.

Hazaérkezve rögtön tárcsáztam Dorothea számát, és kértem, hogy azonnal jöjjön át. Semmi szükségem nem volt arra, hogy én most Jack világmegváltó szavait hallgassam, közben tropára verjük egymást. Inkább egy barátnőre volt szükségem, aki látta a borzalmas arcomat, se szó se beszéd, magához szorított.

- Mi történt veled? – hangja a döbbenettől volt sok.

- Nem szeretnék róla beszélni. Nem is beszélhetek róla.

Persze az utolsót nem mondtam ki, csak gondoltam. Nem akartam szegény lányban kétségeket kelteni.

- Kérlek, csak tartsunk egy csajos délutánt, zabáljunk fel mindent, készítsünk sütiket, vagy bánom is én, csak tereld el a figyelmemet. – soroltam mindent, amit általában szoktunk csinálni, Dorothea szeme máris felcsillant.

- Úúú, múltkor láttam egy tök jó receptet! – és ennyi kellett, a gondolataim mind süti és Nash körül forogtak. Komolyan, ez a lány olyan szerencsés! Két teljes éve vannak együtt Nashhel, és még mindig ugyan olyan rajongással, szeretettel szeretik egymást! Én is ilyet akarok.

Mikor már vagy két órája folyamatosan a sütiket zabáltuk és hallgattam barátnőm tökéletes kapcsolatát, na meg azt, hogy Nash mekkora barom, megszólalt a csengő. Homlokomat ráncolva néztem barátnőmre, hisz senkit sem vártam. A szüleimnek van kulcsa. Nash New Yorkban van. Akkor ki a fene ez?

- Te meg mit keresel itt? – hisztérikusan hangozhatott a hangom, hisz senki nem volt felkészülve Rá, hogy csak úgy betoppanjon. Sőt, minek csönget, ha a maga módján betud ide lógni?

- Ő az a fiú? – tágult nagyra Dorothea szeme, végig Jacket nézve.

- Milyen fiú? – kérdezte Jack.

- Nincs semmilyen fiú! – szóltam mindkettejükre fejemet az égnek emelve.

- De hisz...

- Én fiú vagyok.

- Ahj, lehetetlenek vagytok. – forgattam szememet, Jack belépett mellettem a lakásba és az ajtót becsukta.

- Azt hiszem, hogy akkor én.. – mutogatott barátnőm az ajtó felé. Felkapta táskáját, intett egy utolsót, majd hogy ne tudjak utána szólni villámgyorsan kitűzött a lakásból.

- Te mégis mit képzelsz magadról, hogy idetolod a segged és mindent elrontasz? – mélyesztettem mutatóujjamat izmos mellkasába. Úristen, mit meg nem tennék, hogy.. NA JÓ NEM!

- Vágd le a körmeidet, ezeknél van nagyobb is. – közölte szemrehányóan, és szemeim a kétszeresére tágultak.

- Hogy mi?

- Vedd elő a körmeidet! – utasította, mint általában. Értetlenül néztem rá, mire ő –szokásához híven- sóhajtott egyet és kicsapta a karmait. Tátott szájjal néztem rá.

- Csukd be a szádat, belerepül a légy. – nyúlt állam alá és becsukta számat vigyorogva. Úgy megfojtanám!

- Mik vagyunk? – hajtottam le fejemet.

- Majd megtudod.

- Mi? Nem! Jack, azon az éjjelen valamivé tettél! Átváltoztattál valami fenevaddá, valami nem emberivé! Kötelességem tudni, hogy mi vagyok! – akasztottam kezeimet csípőmre.

- Vérfarkas.

Percekig bámultam rá, pislogás nélkül. Egyszerűen az agyam nem fogadta be az információt. Vérfarkas.

- Na meg a... - kezdtem volna káromkodni, mikor is Jack szorosan tartotta csuklómat. Nagyon fájt, ahogy körme belemélyedik bőrömbe és felsérti azt.

- Idefigyelj, kislány! Remélem a kis barátnődnek semmit sem mondtál rólunk, mert azt nagyon megjárod! Most pedig felmész, összepakolsz, írsz a szüleidnek, hogy három napra leléptél. – hangjából hallatszódott a düh, a kényszerítés. Jack feltolt a lépcsőn, szorosan mögöttem jött, végignézte, ahogy egy nagyobb hátizsákba összepakolok pár ruhát (khm, árgus szemekkel nézte a fehérneműimet), írok egy levelet a szüleimnek, hogy elmentem egy barátnőmhöz pár napra, aztán betuszkolt a kocsijába és elvitt vissza oda, ahonnan jöttem. Az erdőbe.