Paradicsom a múltból

Tizenötödik - Liliann

Lassan ugyan, de minden olyanná vált, mintha sosem futamodtam volna meg. A napok múlásával egyre inkább összeszoktunk, mint család. A gyerekek végre rendes időben feküdtek és keltek, és már a régen látott rokonok és barátok okozta izgalom is lecsengett. Harry még szilveszter előtt összecsomagolt, és véglegesen átköltözött hozzánk. Bár Anne szíve majd megszakadt, azért az valamelyest enyhítette fájdalmát, hogy csak egy házzal arrább lakik a drága kicsi fia. Harry az első napokban olyan volt, mint akin tanoncok gyakorolták a betonozást. Nem telt el egy óra a gyerekek lefektetése után, és ő már édesdeden durmolt az ágyunkban. Olyankor mindig jót mosolyogtam rajta, és leosontam, hogy valami rendféleséget kreáljak a nap végén.

Január közepén hatalmas meglepetés ért minket. Simon és pár embere szó nélkül beállítottak hozzánk, és tárgyalni akartak Harryvel. Bár a gyermekeim apja megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, azonnal riadóztattam a srácokat, akik rekord idő alatt értek le Londonból.

- Hol vannak? Mit akar Simon?

- Nem tudom, de mikor telefonáltam, akkor mentek be a dolgozóba, és azóta nem jött ki senki!

- Oké, akkor mi most bemegyünk, de üzenünk, ha gond van, rendben? - ölelt meg gyorsan Liam, és a fiúkkal együtt kopogás nélkül bevonult. Amint bezáródott mögöttük az ajtó, az idegességem csak jobban fokozódott. Éreztem, hogy valami nincs rendben, csak sajnos azt nem tudtam, hogy micsoda. Felvittem a kicsiket a szobájukba, bezártam az ajtót lent, és mivel jobb nem jutott eszembe, tárcsáztam Pault.

- Csak nem a sziki szökevény keres? - kérdezte nevetve. - Szia, Liliann! Hogy vagy?

- Hiányoztál ám! Köszi, már egész jól vagyok, visszaszoktunk a közös életbe, meg ilyenek.

- Mégis valami baj van. Érzem a hangodon. Mi a baj, kicsi lány?

- Körülbelül két órája megjelent itt Simon az ügyvédeivel. Harryvel akartak beszélni, de szóltam a többieknek is, akik most értek csak ide. Te tudod, mi folyik itt?

- Sokat nem tudok, csak annyit, hogy nem sokkal azután, hogy Harry kijött a kórházból, találkozójuk volt. Simon megpróbálta őket rávenni a maradásra, de állítólag hamis szerződéssel és zsarolással. A fiúk felvették a beszélgetést, és azzal tartják sakkban arra az esetre, ha perelni akarna.

- Akkor ezért volt ennyire ideges Harry, amikor megjelent itt - suttogtam a készülékbe.

- Pontosan. Nem tudom, mi folyik most nálad a zárt ajtó mögött, de készülj fel rá, hogy ebből még akár hatalmas botrány is lehet. És ez akár a fiúk hírnevébe is kerülhet.

- Ilyen komoly?

- Nem tudom, de az sosem volt jó jel, senkinél sem, ha Simon személyesen tárgyalt. Olyankor mindig valami sunyiság volt a dolgokban. Csak annyit tudok mondani, hogy készülj fel lelkileg, és keress nagyon jó ügyvédeket a srácoknak.

-Köszönöm, hogy elmondtad nekem, tényleg. Hálás vagyok érte. Nem lenne kedved egyszer leruccanni hozzánk? Szerintem a többiek is örülnének neked, és a gyerekeimet is megismerhetnéd végre egy kicsit jobban.

- Várj csak... - szöszmötölést, majd lapozást hallottam. - A következő szombathoz mit szólsz?

- Tökéletes! Tudod, hová kell jönnöd, ugye?

- Szinte már csukott szemmel is odatalálnék - nevetett jóízűen.

- Kérhetek tőled valamit? Bár nem tudom, te ilyenben mennyire vagy jártas...