Paradicsom a múltból

Harmincnyolcadik - Harry

Amikor a jó Isten a világot teremtette, gondoskodott róla, hogy minden olyan öntelt majomnak, mint én legyen valakije, aki visszarántja a földre. És az enyém Liliann Edwards volt. Az a nő, akinek az életem köszönhetem. Nem az anyám, mégis ő adta nekem azt, amit életnek hívok. Ha ő nincs, akkor én mind a mai napig egy sekélyes, nagyképű kornyikáló seggfej lennék, aki elhitte a számára kitalált image-et. De ő pont jókor csöppent bele a mindennapjaimba ahhoz, hogy megmentsen. Ő az én személyes őrangyalom. Aki azért időnként a pokolra juttat, az őrületbe kerget és halálra idegesít, de semmi pénzért nem mondanék le róla. 

A nővérem esküvője után, bár mindent megtettem, hogy elkerüljem, mégis egyedül kerültem ágyba. Hajnal tájban édes álmom volt, Lil bemászott mellém és igent mondott nekem. De tudtam, hogy csak álom. Valamivel később azonban felébredtem, és tényleg ott volt mellettem. Egy ingem volt rajta, az egyik kedvencem, amit már nagyon rég kerestem, és annál is régebb óta nem találtam. Mire az agyam is felébred volna, már magam alá tepertem, és addig csókoltam, míg teljesen fel nem ébredt.

- Téged tuti, hogy nem álmodlak - szólaltam meg halkan, miután elváltam mézédes ajkaitól.

- Miért, kit álmodtál? - vonta fel a szemöldökét kacérkodva.

- Téged, amint igent mondasz nekem.

- Biztos, hogy csak álom volt? - kérdezett vissza, és éreztem, hogy ugyanahhoz a beszélgetéshez fogunk eljutni, amit előző nap vagy milliószor elsütöttünk.

- Teljesen - feleltem ennek ellenére.

- Bizonyíts - kezdte el simogatni a mellkasom.

- És mégis azt hogyan kéne megtennem? - vontam fel a szemöldököm kérdőn.

- Próbálkozz - suttogta, de a tekintetében ott volt a válasz.

- Huszonhatodikán délután hozzám jössz? Egyszer és mindenkorra a feleségem leszel? - néztem a szemeibe komolyan.

- Igen - felelte mosolyogva, és minden porcikája azt sugározta, hogy boldog és elégedett.

- Ezt már szeretem - feleltem gyorsan, majd lecsaptam az ajkaira. Éreztem, hogy valamit még mondani akar, de nem hagytam neki, a szuszt is kicsókoltam belőle. Mikor elszakadt tőlem, hogy levegőt vegyen, azt hittem, ott helyben megőrülök, ha nem kaphatom meg. Vadítóan szexi volt duzzadt ajkaival, alattam az ingemben.

- Hiába csorgatod a nyálad, ezt a csodát - mutatott a testére - csak a nászéjszakán kapod meg. Addig uralkodnod kell magadon - kacsintott rám, majd egy puszit nyomott az állkapcsomra és kisiklott alólam. 

- Hé, várj csak! - kaptam el a karját, és az ölembe rántottam vissza. Régen hallottam olyan boldogan kacagni. - Ezt ugye nem gondoltad komolyan?

- De bizony! Legalább ezt a másfél napot bírd ki - váltott át komolyra, de láttam, hogy nagyon nehezen állja meg, hogy legalább el ne mosolyodjon.

- Kicsit több ez, mint másfél nap, nem gondolod? Mikor feküdtünk le utoljára? - dörgölőztem hozzá, mire élesen és hangosan vette a levegőt.

- Elég régen ahhoz, hogy mindketten nagyon akarjuk a holnap estét - nézett rám, és a szeme teljesen elhomályosult a vágytól. - Addig ki kell bírnunk. 

- Kínkeserves másfél nap lesz ez, tisztában vagy vele, ugye?

- Szerinted én nem tudom? De ne aggódj, annál jobb lesz, ha végre eljutunk a szobánkig.

- Kicsinálsz engem - morogtam bele a bőrébe, miközben a nyakát csókolgattam.  - Legalább engedd, hogy mindketten elmenjünk - billentettem felé a csípőm egymás után többször is.