Paradicsom a múltból

Huszonhetedik - Harry

Éreztetek már valaha olyan késztetést, hogy valakit ott helyben kinyírjatok, újraélesszétek és elölről kezdjétek a kínzását? Addig a percig én se, amikor Clémentet a törülközőbe csavart Lil felett találtam. Legszívesebben tényleg nekimentem volna, amikor Lil adott neki egy puszit, és azt ígérte, később folytatják. És, csak hogy ti is tisztában legyetek vele, tökéletesen tudom, mire gondolt, ugyanis a csávó hátán ott volt a körmeinek a nyoma. Szerintem nem egyszeri alkalom következményei voltak azok a karmolásnyomok... 

A féltékenységem az egekben volt. Előjött belőlem az ősember, a birtoklási vágy. Ja, meg persze a számon kérő seggfej is. Lil nem volt hajlandó belemenni a vitába, sőt, a beszélgetést is nagyon hamar lezárta. A kocsiút fele azzal telt, hogy idétlen dalokat hallgattunk, és bámultunk kifelé az ablakon. Mire odaértünk a szülészetre, már rájöttem, rossz ötlet volt egy kocsival jönnünk. A nővérem szobájához gyorsan odataláltunk, miután Lil kedvesen és illedelmesen útba igazítást kért egy nővérkétől. Elképzelni sem tudtam, milyen helyzet vár majd, amikor belépek, így kicsit meglepett, amikor Liam a nővéremmel szemben ült, és halkan dúdolgatott neki. Amint észrevett minket, odahívott az ágyhoz. Lil lerúgta magáról a cipőjét, és bemászott a testvérem mögé, aki azonnal felébredt. A hangja erőtlen volt, amikor a gyermekeim anyjához szólt. Liam intett, és szavak nélkül is megértettem, a folyosón szeretne beszélni velem. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, leült, pontosabban lecsuklott egy székre.

- Mi tartott ennyi ideig? Már azt hittem, nem is jöttök - motyogta fáradtan, csukott szemekkel.

- Lil hancúrozott egyet a banda énekesével, ezért késtünk - vontam meg a vállam bocsánatkérően, mire Liam szemei azonnal felpattantak.

- Ezt most nem mondod komolyan, ugye? - kérdezte elképedve.

- A saját szememmel láttam. Kicsit összekaptunk, de itt vagyunk, és ez a lényeg.

- Rosszul esett? - kérdezte együtt érzően, de a hangjában mintha nevetés bujkált volna. 

- Maradjunk annyiban, hogy nem kicsit csaptam volna neki a gyereket a falnak - mosolyodtam el keserűen, ahogy újra eszembe jutott az a bizonyos kép. 

- Nincs kedved eljönni velem a büfébe? Kéne egy jó erős kávé, ennem is kéne pár falatot, és ott egy fokkal nyugodtabban beszélgethetnénk - vetette fel.

- Nekem megfelel. 

- Akkor menjünk. Majd sietünk vissza, és a lányok észre sem veszik, hogy elmentünk - kacsintott.

- Hiába az én nővérem, a te gyereked fogja szülni, szóval... - vontam meg a vállam, miközben a büfé felé sétáltunk. 

Nem tudom, mennyi ideig voltunk ott, de sok mindenről beszélgettünk. Olyan témák is felmerültek, melyek hol neki, hol nekem voltak kellemetlenek, de megtettük a tőlünk telhetőt, hogy enyhítsünk rajtuk. Mikor visszamentünk, bekukucskáltam a szobába. A nővérem ébren volt, de Lil békésen szunyált mögötte. A hasa a testvérem hasán volt.

- Szia! - nyomtam egy puszit Gem arcára. - Hogy vagy?

- Most egész jól - felelte mosolyogva. - Lil mutatott egy trükköt, ami eddig nagyon hatásos.

- Örülök, hogy jobban vagy - simogattam meg a kezét, ahová az infúziót kötötték.

- Mi a baj, Öcsi? Olyan szomorú vagy...

- El fogom veszteni őket - motyogtam. - Az a pocsék énekes annyira beette magát az életükbe, hogy szinte eltávolíthatatlan. Minden értelemben.