Miután végre minden rendeződött, és az esküvőt is nyélbe ütötték, minden a feje tetejére állt. A kórházba menet valami olyan történt, amire senki sem számított. Az idill pokollá változott egy szempillantás alatt.
Harry és Liliann számára az egyetlen...
Oké, sok mindenre számítottam, de arra nem. Tudtam, mennyire fájt neki az első vetélése, és azzal is tisztában voltam, hogy Noah is sok aggódást jelentett számára a terhesség alatt. El sem tudom képzelni, min mehetett keresztül, és bár irtó nagy seggfej voltam vele, ugyanúgy fáj nekem is. Elvégre a kicsi ... Ugyanúgy a gyermekem lett volna, ugyanúgy a családunk része, ugyanúgy az életünk része és értelme.
Augusztus óta eltelt már két hónap. Gemma és a kislánya is jól vannak, de hazaköltöztek Holmes Chapelbe, anyához. Eleinte nem nagyon akaródzott az elválás, sokáig halogatták, aztán mégis elmentek. Nem sokkal utánuk Lil és én is hazamentünk a gyerekekkel, mert Niall és Leila második kisfia is megszületett. A kicsi a Jacob Oliver nevet kapta, és nagyon harcias baba volt. Ha nem kapta meg azonnal a kajáját, úgy bömbölt, hogy zengett az egész ház. Amikor Lil karjaiban tartotta az unokaöccsét, rám nézett, és a szemei könnyektől csillogtak. Mindkettőnk fejében ugyanaz járt: minket megfosztott az élet az újabb lehetőségtől. Egy hetet maradtunk, mert Lilnek vissza kellett jönnie Párizsba, hogy a banda dolgait intézze. Kicsit furcsa volt, hogy napokig össze voltam zárva Travissel, de valahogy megszoktuk egymást. A gyerekek hiányolták az anyjukat, és esténként, mikor beszéltek, alig akarták letenni a telefont. Eleinte teljesen be voltam pánikolva, hogy itt hagy a gyerekekkel öt teljes napra, de így utólag visszagondolva, szerintem tökéletesen helytálltam, és a kapcsolatom is javult velük. Chris és Adri is sokkal bátrabban és gyakrabban fordult hozzám, és sokszor játszottunk együtt. Ám abban a pillanatban, hogy az anyjuk átlépte a ház küszöbét, én megszűntem létezni. Csak ültem a sarokba állított fotelben, és néztem a családom. Elképesztő volt látni és hallani, ahogy olyan kicsiként tökéletesen beszélnek két nyelvet. Órákig képes lettem volna pislogás nélkül bámulni őket, és boldogan mondtam volna le mindenről. Értük bármire hajlandó lettem volna és vagyok mind a mai napig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
November beköszöntével furcsa dolgok vették kezdetüket. Először Lilnek jött közbe valami.
- Figyelj csak, szeretnék kérdezni valamit - jött ki a fürdőből, miközben a haját törölgette.
- Ne fogd vissza magad - dobtam le a telefonom az éjjeli szekrényre.
- Én... Tudom, hogy közös karácsonyt terveztünk, de...
- Lil? - vontam fel a szemöldököm.
- Nekem Los Angelesbe kell mennem. December 22 és 28 között ott kell lennem.
- Oké, nekem ez inkább tényközlésnek hangzott, mintsem kérdésnek - fontam össze magam előtt a karjaimat és nekidőltem a falnak.
- Nagyon haragszol rám? - jött közelebb, de tartotta a három lépés távolságot.
- Szerinted? - vontam fel a szemöldököm, és igyekeztem visszafogni magam, hogy ne tomboljak, mint egy zakkant. - Azt hittem, megbeszéltük, hogy idén együtt ünnepelünk. Mikor találtad ki, hogy te külön leszel?
