00

9K 225 14
                                    

______________

AMANDA
______________


Egy dagi, rövid hajú kislány surran az iskola folyosóin, úgy tizenkettő, esetleg tizennégy éves lehet. És miért oson? Mert fél az emberektől akik odajárnak, hiszen mindig bántják, főleg a felsőbb évesek.

Az iskola végzős sztárpárja közeledik éppen a kövér lány felé, akinek már kezdenek remegni a lábai és a könnyei is útnak erednek, nemrégiben csúnyán átverték szegény lányt. Nagyon érzékeny lány volt, így ebből következni lehet, hogy sírós is.

Pár héttel ezelőtt a szőke hajú, vékony lány és barátja egy hatalmas jelenetet rendezve   szakítottak a fél általános suli szeme láttára, majd a fiú elkezdett közeledni a nála pár évvel fiatalabb lányhoz. Előtte senki sem beszélt vele, külseje miatt, így nem csoda, hogy naivan elhitte minden szavát az iskola menősrácának. A fiú egy hónapig játszadozott vele, elhitette vele, hogy szereti teljes szívéből és a lány kezdte magát szépnek érezni, hiszen ő volt a -titkos- barátnője. Nos igen, titkos mert a fiú érvelése szerint, ex-barátnője tönkretette volna a lány életét ha megtudja, hogy kezd köztük kibontakozni valami. Az apró érintések, az ölelések, csókok minden negatívumot elfeledtettek a kislánnyal, olyan boldog volt, mint még soha, csupán egy dolgot nem akart megadni szerelmének, de félt attól, hogy elveszíti őt. Gyenge volt és végül pár hét után nekiadta szüzességét ezzel hatalmas örömet szerezve párjának.

A szeretkezés minden egyes pillanata mélyen az emlékezetében vésődött, mégsem mert sosem újra belegondolni. 

Hétfőn reggel van. A lány kivirulva megy iskolába, de amint átlépi az intézmény kapuit lehervadt arcáról az oly' régen látott mosoly. Mindenki rá mutogat és róla beszél, páran mosolyognak. Eleinte kétségbe esik, hogy mi történhetett, amiért ezt érdemli, de gyorsan elvetette minden rossznak hitt gondolatát. Azt hitte a fiú végre fel meri vállalni kapcsolatukat így jókedvvel veszi az irányt a nyolcadikosok folyosója felé, ahol az ő barátja és annak volt barátnője sétálnak kéz- a kézben. Teljesen összezavarodik a két ember láttán, mikor oldalról nevetést hall. Odafordítja fejét és ekkora meglátja a mulatság tárgyát. Egy videót néz két lány, amin szeretkeznek. Ő az egyik résztvevő a videóban, míg a másik a már vele szemben álló srác. A molett lány minden egyes porcikája látszik. A zsírtól megnőtt mellei, lógó hasa, vastag combjai, narancsbőrős feneke. A fiúnak nincs mit szégyellnie, kockahasa és szépen kidolgozott izmaira csak büszke lehet -az arcáról nem is beszélve. Leírhatatlanul jóképű volt már tizennégy évesen is.

Amint felfogja a kislány, hogy milyen csúnya átverés áldozata lett könnyei záporozva indulnak meg. Teljesen megalázták.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy szeret téged?- Nevet közvetlenül az arcába jóízűen a régi-új barátnő.


Szemeim hirtelen pattannak ki, zihálva ébredek, levert a víz. Hajam néhány tincse nedves homlokomra tapad. Gerincem vonalán csak úgy száguldanak le az apró cseppek. Csupán magam elé meredek, évek óta nem tért már vissza a régen mindennaposak mondható álmom.

Felsóhajtok, hiszen legalább nem kell újraélnem megint az általános iskolai éveimet -csak egy rémálom volt ismét, amelyben én voltam a duci kislány. A fiú Németh Krisztián a lány pedig Maros Jana, a barátnője.

Hatodikba jártam, amikor ők nyolcadikba. Szorgosan készültem arra, hogy orvos legyek, mindent megtanultam, amit csak tudtam, kitűnő voltam, de ők mindent tönkretettek.  Előtte levegő voltam az emberek számára, aztán pedig nevetség tárgya lettem. Életem legrosszabb két és fél éve volt.

Anyáéknak semmit sem mondtam el, mit sem sejtenek az egészről, ők csak annyit érzékeltek belőle, hogy romlik a tanulmányi eredményem. Végül is, mit mondhattam volna? Hé anya apa! Lefeküdtem tizenkét évesen egy sráccal, aki igazából átbaszott és most az egész suli rajtam röhög? De nyugi akkor már majdnem voltam tizenhárom is!  Hát kösz nem. Inkább mindent megtartottam magamnak.

Akkor feküdtem le vele, amikor -a sok alkalomból egyszer- éjszaki ügyeletesek voltak mindketten. Nagyon ritkán volt rám idejük, szinte soha, mindketten a munkájuknak éltek és élnek is. Egyetlen egy alkalommal jött ez kapóra nekem, mikor apámat megkereste egy budapesti kórház és költöztünk Győrből a fővárosba, ahol bekerültem egy kereskedelmi és vendéglátói szakközép iskolába, mivel a pocsék átlagomnak köszönhetően csak ide vettek fel. Nos, itt nem az elegancia és a kifinomultság dominált, hanem épp az ellenkezője. Engem is magával ragadott ez a világ. Minden alkalommal, amikor a szüleim nem voltak otthon elmentem bulizni és lerészegedtem, többször ébredtem egy idegen vagy éppenséggel egy jó barátom mellett. Ritkának számított, amikor emlékeztem akármire az éjszakából. Mentségemre szóljon az alkohol igazán tud csábítani! Még ha az a legolcsóbb műanyag palackos bor is volt, már amikor éppen nem a tablettás változata... Na igen, a barátaimnak nem igazán játszott, hogy milyen minőségű alkoholt fogyasztunk, csak be lehessen tőle rúgni.

A szüleim csalódottak voltak, úgy képzelték én is orvos leszek, ehelyett az iskola ribanca lettem, majd pincérnő.

Én az ő szemükben csupán csak egy selejt vagyok.

Ennyi idő elmúlásával már nem csak az én hibámnak tartom azt sorsot, amire jutottam, hanem az övükének is. Meglett volna a lehetőségük arra, hogy "megmentsenek", de ők ezt nem tették. Nekik a pénz dominált. De ahogyan Majka is mondja: Görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod! 

Ami pedig Krisztiánt és Janát illeti, azóta nem láttam őket, hogy Budapesten élek, de nem is valószínű, hogy megismernének. 

Lefogytam, hajamat megnövesztettem, stílust váltottam, sminkelem magamat és a régi naiv kislány mára már a múlté, egy életerős nő lettem.

Molnár Amanda vagyok és ez az én történetem...

Üldöz a múlt- Németh Krisztián [Befejezett]Where stories live. Discover now