Üldöz a múlt- Németh Krisztián [Befejezett]

05

______________

AMANDA
______________

Szombat este. A szokásos gyilkos nap, már ami a vendéglátásban dolgozókat illeti. Minden dolgozó -és nem dolgozó- személy ilyenkor indul útnak.

Csupán éjfél múlt még csak pár perccel mégis totálisan tömve van a hely. A belváros egyik előnye -bevétel szempontjából-, hogy, mint minden belvárosban Budapesten sincsen máshogyan, az emberek elözönlik a sétányt. A legtöbb embernek szemet szúr a modern bár, ami ilyenkor már-már elmehetne szórakozóhelynek is, ezért betérnek egy-két pohár italra, vagy már szimplán itt kezdenek el bemelegíteni, hogy ne szárazan érkezzenek meg a várva- várt parti helyszínére.

Nagy örömömre szolgál, hogy Szinti ma estére velem egy pultba került, hiszen tegnap hanyagolnunk kellett egymást. Rajta kívül még Dóri személyét tisztelhetjük köreinkben.

Dóri csupán azért dolgozik, hogy elmondhassa magáról; van munkahelye. A szőke lány vőlegénye kő gazdag és már egy csemetével is bebiztosította magát.
Akármennyire is szeretném, nem tudom kedvelni a nálam két évvel fiatalabb nőt.

- Min gondolkozol ennyire?- Lép mellém egy pillanatra fekete hajú barátnőm.

Válaszul csak a harmadik lány felé sandítok, aki éppen egy párt szolgál ki. Elneveti magát es játékosan megcsóválja fejét. Gyors puszit nyom arcomra, majd ellibben kiszolgálni egy meglehetősen helyes csávót, aki bőséges borravalóban részesíti barátnőmet, amit ezúttal én mosolygom meg. Nem bírom megállni, hogyha valami jó történik valaki olyannal, akit szeretek önkéntelenül is mosolyra húzódik szám.

Folytonos a nyüzsgés. Ezúttal Lóri áll a dj pult mögött. RnB est van jelenleg is -mint minden hétvégén. Imádom ezt a stílust. A pultnál is szinte folyamatosan áll valaki, ezzel növelve a bevételt.

- Amanda? Molnár Amanda?- Hallom a nevemet, mire lassan odafordítom fejemet -nehogy lebukjak valaki olyan előtt, akit nem akarnék látni.

Például Krisztián, vagy valamelyik csodahaverja.

Egy lány töri át magát a tömegen és hirtelen odavetődik a standra, velem szembe. Vöröses színű haja begöndörítve még válla felett végződik, míg a már szinte szürke szemeiben megcsillan a némi alkohol a szervezetében. Sötétkék hosszú ujjú ruhát és szürke magassarkút visel. Szoknyájának háta mély kivágású, míg az egész szürke- ezüst kövekkel lett kirakva. Idegesen szorongatja pirosra lakkozott ujjai között kék színű borítéktáskáját.

Fogalmam sincsen ki ez az ember.

- Igen, én lennék- lépek egy lépéssel közelebb hozzá, még ha köztünk van a pult is- miért?- Húzom fel jobb szemöldökömet.

- Egy iskolába jártunk- áll meg bennem hirtelen az ütő, lehet mégis hazudni kellett volna- hát nem ismersz meg?- Neveti el magát játékosan.

- Ne haragudj, de nem.- Rázom meg fejemet lemondóan- gyakori név ez- eresztek meg egy apró mosolyt felé.

- Honnan származol?- Szűkíti össze szemeit.

- Debrecen- vágom rá kapásból az ország másik felén lévő város nevét.

- Azt hittem te is pécsi vagy, de akkor tényleg csak egy félreértés- legyint egyet és visszabotorkál az asztalhoz, ahonnét érkezett.