Üldöz a múlt- Németh Krisztián [Befejezett]

19

______________

AMANDA
______________

Ezt most tényleg jól hallottam? Komolyan azt kérte, hogy utazzak el vele Dohába?

- Gyere velem!- Ismétli meg, mintha csak nem lenne biztos abban, hogy jól hallottam.

Enyhül szorításom teste körül, sőt még egy picit el is hajolok tőle, bár lábaimmal ugyanúgy fogom közre ölét.

- Komolyan mondod?

- Halálosan komolyan! Szeretném, ha velem lennél ott kint is.

- Nem lehet.- Rázom meg fejemet, minek következetében loknijaim arcomba hullanak, melyeket Krisztián távolít el onnét.- Nekem muszáj itt maradnom. Itt van mindenem kicsim. A munkám, a barátai és a...

- De én nem- suttogja.

- De te nem- ismétlem el szavait üreges tekintettel.

Muszáj vagyok lehunyni szemeimet, hogy megnyugodjak. Választanom kell a biztos életem és a bizonytalan boldogságom között.

- Nem mehetek el. Akármi történne velünk, nem lenne hova hazajönnöm. Krisztián, nekem nincsenek szüleim- csuklik el hangom a végére.

- Nem történik velünk semmi.- Jelenti ki ellent mondást nem tűrő hangon.

Elmosolyodom gesztusán. Lágy csókot nyomok ajkaira. Épp, hogy akarnék elhajolni tőle, amikor utánam kap és visszahúz. Mosolyogva fogadom csókját.

- Szeretlek- suttogom neki, amikor elválunk.

- Én is szeretlek.- Nyom újabb puszit számra, majd eltávolodik tőlem.- Mit szólnál hozzá, hogyha kijönnél hozzám pár napra és aztán eldöntenéd, hogy mit szeretnél?- Húzza fel szemöldökét kérdőn.

Arcomra levakarhatatlan vigyor költözik.

- El sem hiszem, hogy te mindenre gondolsz!- Simogatom meg bárgyún tarkóját.- Csodálatos vagy- mosolyodom el.

- Ezt vegyem igennek?

- Határozottan.

Az elmúlt három napban pusztán három órát dolgoztam, míg Krisztián edzett és körülbelül fél órát voltam a lakásomban, míg összepakoltam a cuccaimat, amik kellettek az elmúlt időszakra. Krisztiánnal minden egyes percet megragadtunk és kihasználtunk arra, hogy együtt legyünk. Kicsit még bűntudatom is lett amiatt, hogy ennyire hanyagolom Szintit, de utólag megtudtam, hogy Nagyival randizgat így nem ostorozom már magamat. Elvégre az Isten áldotta csodálatos találmány, a Messenger által váltottunk pár szót egymással.

A tegnap esti meccsen többek között elbúcsúztatták Gabit és a mi legnagyobb pechünkre Rolit is. Még az utána megrendezésre kerülő búcsúvacsorán is volt, akinél eltörött a mécses és én akartlanul is belegondoltam; mi lesz, hogyha kint maradok Krisztiánnal és nem láthatom Szintit? Egészen addig ez a dolog fel sem merült bennem, míg nem láttam saját szememmel felnőtt férfiak fájdalmát egy baráttól való megválás miatt.

Most pedig itt vagyok Krisztiánnál és készülődök egy általa szervezett meglepetésre. Mivel csak hajnalban indul a járat, amivel visszautazik így még előtte beiktatunk egy közös vacsorát. Mostanában rengeteget jártam étterembe, muszáj lesz meglátogatnom egy konditermet mert a végén még gurulva fogom megközelíteni Katart.