Üldöz a múlt- Németh Krisztián [Befejezett]

01

______________

AMANDA
______________

Unottan intek át a másik pultba Szintinek, aki szintén kedvtelenül tekint vissza. Kilenc óra lesz már lassan és az elmúlt öt órában nem történt semmi említésre méltó.

Olykor beszállingózik egy-egy ember, vagy esetleg kisebb társaság. Ahogy körbenézek a helyen a bejárat melletti két asztal üres, a kanapéknál sem ülnek. Csupán az emelt szinten lévő boxok és kanapék egy része foglalt. Valljuk be, kedd este kevés embernek van kedve leinni magát a sárgaföldig.

Éppen Shawn Mendes és Camilla Cabello közös zenéje szól az I Know What You Did Last Summer. Imádom ezt a zenét. Vetek egy mosolyt Dávid, a dj felé, aki nagyon beleéli magát ebbe az egész lemezlovasságba -elvégre ez a munkája. Dudorászva veszek elő egy rongyot, amit bevizezek és törölgetni kezdek vele.

Idilli hangulatomból egy kis hangzavar zökkent ki, ami a küszöb felől jön. Egyből odakapom fejemet, egy csapat férfi szeli át éppen a táncteret nagy ímmel- ámmal és beülnek az egyik középső boxba. Valószínűleg ők már nem szomjasak.

- Mendi- üvölt át suttogva nekem Szinti.

Szemöldökeim összefutnak homlokomon. Oldalra biccentget és mutogat. Ez meg mit művel? Arcmimikájának köszönhetően elnevetem magamat és rosszallóan megcsóválom fejemet miközben újra tisztogatni kezdem a pultot.

Megint látott valami jó pasit és elvesztette az önuralmát. Tipikus Szinti. Két szép szem, vagy egy csábos mosoly és máris úgy kell felmosni a földről.

- Öt sört és egy Tequilat, édes- könyököl fel valaki velem szembe.

Beledobom a törlőkendőt a kagylóba és felnézek rá. Ártatlanul bámul. Elmúlt ez már tizennyolc? Olyan kölyök képe van. Esküszöm, mintha egy kiskutyával néznék farkasszemet!

- Kérhetnék egy személyit?- Kezdek akadékoskodni.

Máskor nem érdekelne a kora és ezúttal is ég a pofám, hogy el akarom tőle kérni, de valamiért a mai nap ilyen hangulatom van.

- Nincs nálam személyi- pislog rám megilletődve, miközben sötétbarna, dús hajába túr zavartan.

- Ez esetben sajnálom, de csak gyümölcslével szolgálhatok- támaszkodom az asztalra.

- Te most szórakozol velem?- Csattan fel sértetten.

- Milyet szeretnél? Narancs? Eper? Almalé? Csak csináljak neked egy limonádét?- Szórakoztatom saját magamat.

Imádom feszegetni az emberek határait.

Magában szitkolózva csörtet vissza, az utolsóként beérkező férfiak közé. Amint odaér hatalmas röhögésben törnek ki az ott ülők -minden bizonyára a barátai.

Pittyegő telefonom veszi el a figyelmemet. Szinti írt Messengeren, már vagy tíz perce és most is, azonban elolvasni már nem tudom, mert valaki megzavar.

- Ne haragudj- cseng kedvesen hangja, mire barátságosan ráemelem a tekintetem.

Egy viszonylag idősebb srác áll velem szemben, miközben féloldalasan mosolyog. Jobb kezével a standon könyököl és tekintetét próbálja az enyémbe mélyeszteni. Amint belenézek szemébe sokkot kapok. A felismerés szinte szíjat hasít hátamba, mire hátrálok egy apró lépésnyit. Ilyen nem történhet! Ez nem lehet Ő! Igen a nagybetűs Ő!