Üldöz a múlt- Németh Krisztián [Befejezett]

21

______________

AMANDA
______________

Már messziről kiszúrom Krisztián alakját. Eljátszom a gondolattal, hogy megviccelem a focistát, de inkább csak arra vágyok, hogy karjai között tartson.

Ő is észrevesz engem, mire arcára hatalmas mosoly költözik. Olyan remekül fest, mint általában. Fekete hosszú pólót visel szagatott farmerrel és fekete magasszárú cipővel. Míg otthon valóban el kellett zöld prémkabátom itt már csak kezemben fogom. Alaphelyzetben elgondolkoznék azon, hogy Noranak miért nincs melege a kis ruhácskájában, de ennél a kutyán semmin sem lepődöm meg.

- Szia- borul egyből nyakamba, ahogyan elé érek.

Kezemeimet testem mellé szorítja övéivel, így esélyem sincsen kellően üdvözölni. Erre ő is rájön, ezért elenged.

- Szia- suttogom ajkaira.

- Szia- köszön nekem újra, majd apró csókot nyom számra.

Imádom.

Méretes bőröndöm felé nyúl. Egyik kezével fogva kezemet, másikkal bőröndömet maga után húzva indul meg kifelé az előcsarnokból. Meghitt csend telepszik le ránk az autóig vezető úton.

- El kell gyere velem edzésre. Már ott kéne lennem- indítja el az autót.

Akármennyeri is szeretnék tiltakozni -elvégre gyűlölöm a focit-, valami azt súgja esélyem sincsen rá. Krisztián modora kicsit sem tűnik ellent mondást tűrőnek. Inkább csendben maradok és ölemben fekvő Norara nézek. Szótlanul fekszik összegömbölyödve, akár egy kis macska.

A rádióhoz nyúlok és bekapcsolom azt. Hiába váltogatok a csatornák között, sajnos nem találok semmi olyat, ami tetszene is. Tenyeremet barátom váltón pihenő kézfejére simítom, miközben arcát figyelem. Egy apró sóhaj csúszik ki ajkai közül. Nem tudom hova tenni viselkedését. Talán csak rossz napja van. Majd később rákérdezek.

Krisztián majdhogynem háromnegyed órát késett az edzésről. Sem neki, sem edzőjének nem volt felhőtlen a kedve ezek után sem. A csapattal ellentétben. Eddig azt hittem a magyar válogatott játekosai tudnak gyerekeket megszégyenítő módon viselkedni, viszont az Al- Gharafa focistái rajtuk is túl tesznek.

Közeledve az edzés végéhez megcsörren telefonom. A kifejelzőn legjobb barátnőm neve villog.

- Szinti?- Veszem fel a szürke készüléket.

- Hali világutazó- nem látom, de biztis vagyok benne, hogy őrült mód vigyorog.- Na mizu?

- Semmi, éppen egy rohadt foci edzésen szenvedek.- Forgatom meg szemeimet.

A vonal túloldaláról csak kuncogás hallatszik. Köszi, barátnőm.

- Ne röhögj!- Szólok rá erélyesen, mire csak jobban nekikezd.- Na ne már- nyávogom-, még Norat sem hozhattam be!- Nyafogok.

- Mert mit vártál? Szerinted majd beengednek egy kutyát a műfűre?

- Igen- morgom.- Inkább mesélj, mi van otthon?- Sóhajtok fel.

Tekintetemet a pályára vezetem. A srácok éppen nyújtanak, természetesen egyenruhában van mindenki. Hiába keresem Krisztián kék íriszeit, azok megrögzülten figyelik a földet. Különös.