A Hold Királyai: Leilana /Farkasok napja/

Axel története: A félvér felmemelkedése

Kilencedik rész

Küzdelem és veszteség

Axel hamar kiért a Sikoltó Ingoványból, és őszintén örült neki, hogy maga mögött hagyhatta a sötét, mágikus légkörű erdőt. Idővel megbékélt a hirtelen napszakváltással, igaz esze teljesen máson járt már. Agyában sokszor visszaemlékezett a Hollóval való találkozására, átgondolta, amit akkor mondott neki. Először azt hitte, meg fogja bánni a fogadalmát, de később rájött, valójában örült miatta. Szabadnak érezte magát, igaz rengeteg feladat várt még rá.

Kiérve az erdőből, találkozott Vengével és Nanookkal, akik egy kidőlt fa törzse alatt pihentek a reggeli napsütésben. Axel felszabadult érzése azonban nem szűnt meg, úgy döntött, jól meglepi a két pihenőt. Hirtelen eszébe jutott, hogy képes madárrá változni, és most remek alkalom kínálkozott, hogy ezen képességét megmutassa barátainak.

Gyorsan felvette egy apró veréb alakját, és a ráröppent a fa törzsére, miközben a két kutyát figyelte. Nem aludtak, hanem hátukra fordulva figyelték álmosan a lombok között átsütő sárgás napfényt.

- Sziasztok! – köszönt rájuk Axel hangosan, visszaváltozva narancssárga bundájú akitává.

A várt hatás, - ahogyan Axel számított rá – nem maradt el. A két kutya meglepetten felugrott, fejüket ide-oda forgatták, míg észre nem vették Axelt.

- De jó, hogy túlélted! – rohant oda hozzá Venge megkönnyebbülten. Szinte nekiesett a nála jóval nagyobb akitának, és majdnem feldöntötte, miközben apró, fehér farkát vadul csóválta.

- Ilyet többet ne csinálj! – rótta meg Nanook, de az ő szája is mosolyra görbült. Megkönnyebbülten odaügetett Axel mellé, kecsesen átugorva a farönköt. Fehér szemei furcsállóan világítottak, és azonnal újra megszólalt. – Beteg vagy? – kérdezte tőle kissé aggódva.

- Miért? – kérdezett vissza Axel döbbenten. – Hiszen csak vicceltem!

- Pont ezért mondtam! – válaszolta Nanook halkan elnevetve magát. – Hiszen az, az Axel, akit én ismerek, sosem szokott viccelni.

- Tényleg – jött rá Axel is, leülve a puha, kissé mohás fűre. Mi történt velem? – kérdezte magától ezután. Szinte észre sem vette, hogy amit tett, az ellenkezett az eredeti személyiségével.

- Na, mi történt? – váltott témát kíváncsian Nanook, Venge is nagy, érdeklődő szemekkel figyelte őt. – Furcsán vidám vagy, ahhoz képest, hogy nem rég találkoztál Hollóval, aki nem mellesleg a Halál Szelleme.

Ezután Axel mindent elmesélt nekik, töviről hegyire, miközben ő is sokadszorra visszaemlékezett az eseményekre, hátha észrevesz még valamit, ami nemrég még elkerülte a figyelmét. Miután befejezte, a többiek kerek szemekkel figyelték őt, a történteken gondolkozva.

A madarak csicsergését végül Nanook eltűnődő hangja szakította meg: - Ez csak egyet jelenthet: hogy a második félvér végig követett minket, és talán most is a közelünkben van.

- De miért nem láttuk vagy éreztük a szagát egyszer sem? – kérdezte Venge éretlenül.

- Holló azt mondta, ködmágiát használ, ezért nem látta ő sem – válaszolta neki Axel, gondolatban újraélve találkozás emlékét. – És ha valaki a Halál Szelleme elől is el tud rejtőzni, akkor mi egyáltalán nem jelenthettünk számára különösebb problémát.

- Ködmágiát? – ismételte meg homlok ráncolva Nanook. – Biztos ezt mondta?

- Igen – válaszolta Axel meglepetten. – Azt mondta, egyike a négy tiltott mágiának.