A Hold Királyai: Leilana /Farkasok napja/

Axel története: A félvér felemelkedése

Második rész

Éjszaka a palotában

Hideg levegő keltette fel az akitát. Axel kinyitotta a szemét, furcsának találta, hogy napfényt lát. Mikor föltápászkodott, meglátta, hogy Venge még alszik. Nem is baj. Eszébe jutott a neki tett ígérete: hogy végre vadászik valamit.

Csöndben eloldalgott, be a félhomályba burkolódzó erdőbe. Szokatlanul könnyűnek érezte magát. Felugrott egy kidőlt fa törzsére, és onnan hallgatózott. Még kölyökkorából emlékezett arra, amit a vadászatról tanult: az őz hajnali időszakban aktív. Szerette volna lenyűgözni Vengét, és persze jól is akart lakni.

Idegen szagot érzett, majd egy idős őzbak jött elő a fák közül. Axel izmai ugrásra készen megfeszültek. Kicsit közelebb... még...

Levetette magát a mohával fedett rönkről, és gyorsan landolt az őzbak nyakán. Egyetlen rántással végzett vele, maga is meglepődött a saját erején. Ezek után elvonszolta Vengéhez, remélve, hogy a szaga felkelti. Kezdett aggódni érte. Végül is, ő kisebb is nála, és a bundája sokkal vékonyabb. Csak nem szed össze valami betegséget?

Axel óvatosan megharapdálta Venge fülét, hogy végre felkeljen.

- Hé, kölyök... ébredj már Venge... - erre a kishu kinyitotta ferde vágású, fekete szemét: - Jaj, már ilyen késő van? Miért nem ébresztettél fel előbb?

- Hagytalak inkább aludni. Mindketten kellően kifáradtunk. Nézd, hoztam valamit! – azzal közelebb tolta Vengéhez az őzet.

Csendben ettek, azon gondolkozva, most hogyan tovább. Axelben olyan kételyek merültek fel, melyek eddig sikeresen elkerülték a figyelmét. – Az szép és jó, hogy Anayára megyünk, de mégis hogyan? Fogalmam sincs, hol lehet a Ködfalka.

A kishu gondolkozva forgatta kicsi, hegyes, felálló füleit.

- Az baj, – mondta végül. – Én csak a birodalom területét ismerem. Azt végképp nem tudom, mi van odaát.

Ekkor Axelnek eszébe jutott valami: - Alkonyködék hogyan mentek át? – kérdezte a kishut.

- Azt hiszem egy másik farkas segítségével. De ő már biztosan elment. Esélytelen.

Axel a homlokát ráncolta. Azt kívánta, bárcsak lett volna még egy esélye beszélni Alkonyköddel. De nem adta fel.

- Ha minden kötél szakad, elrepülhetnénk a hegyekig, ahol megpihenhetnénk... de addig még rengeteget kell, repülünk. De ha nincs más lehetőség...

Venge elgondolkozva nézett Axelre. - Még mindig nem nyerted vissza az erődet. Ezt senki nem várhatja el tőled.

Ekkor hirtelen felcsillant a szeme, ami egyértelmű jele annak, hogy a kishunak egy mindent elsöprő ötlet juthatott az eszébe.

- De hiszen te félvér vagy!

- Mégis miből jöttél rá? – nyugtázta Axel mosolyogva.

- Nem úgy értettem. De csak tudsz teleportálni is, nem?

A félvér akita sóhajtva megrázta a fejét: - A térugrás és az utazás fehér mágia, ahhoz én nem értek. Csak a levegő elemmel tudok bánni, de azt is gyakorolnom kell.

Erre Venge hátsó lábával megvakarta a füle tövét, majd Axelre nézett, szemében ugyanaz a csillogás: - És ha találnánk valakit? Valakit, aki már járt Anayán.

- De kit? Nincs senki, aki magától a másik kontinensre menjen. Főleg nem velünk. – Axel hangjában enyhe kétkedés csendült, de elgondolkozott a lehetőségén.