Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

2.rész

Mindenki felállt, és kifelé indult a teremből. A szépfiú is kisietett a táskájával együtt, én pedig lazán elővettem az órarendemet, és megnéztem milyen órám lesz. A fénymásolat, amit kaptam bonyolult, és kiolvashatatlan volt.

- Jan, fel kell mennem az ötödikre, és onnan még le a földszintre. Nem sietnél jobban? - topogott apu. Megvontam a vállam, majd kisétáltam a folyosóra, hogy bezárhassa az ajtót. - Milyen órád lesz? - indult el a folyosón.

- Fogalmam sincs. - vágtam rá, kezemben az órarendet forgatva.

- Mutasd! - sóhajtott apa, miközben megállt a lépcsőfordulóban. - Uhh... Fizika. Vagy matek. Esetleg kémia. - vakargatta a fejét tanácstalanul.

- Nemár! Neked tudnod kéne! - akadtam ki.

- Csoportbontás van, és fogalmam sincs, melyikbe raktalak be.

- Leila ott volt az előző órán. Akkor egy csoportban vagyunk, nem? - apu elgondolkodva megvonta a vállát, én pedig tanácstalanul forgattam a "térképet".

- Én elkísérhetem. - szólalt meg egy hang a hátam mögött, mire felhorkantottam. - Velem is egy csoportban van.

- Inkább felkötöm magam, de kösz. - vágtam rá a Szépfiú felé fordulva, mire apa elkapta a vállam, mert anélkül könnyen a srácnak rontottam volna.

- Jannine! - förmedt rám apa.

- Nem akarok vele menni! - nyűgösködtem. A Szépfiú csak "angyalian" mosolygott rám, mire unottan néztem rá. A csengő szakított félbe minket, apu pedig szó nélkül elsietett.

- Mr. Roth egyből feleltetni fog, ha nem rohanunk, és érünk oda előtte. - indult felfelé a lépcsőn, én pedig utána rohantam. Fél perc múlva már a negyedik emeleti folyosón futottunk végig, és kaptuk el az ajtót, mielőtt a szemüveges, kopasz öregember becsukta volna.

A többiek kérdőn nézték végig ahogy a tanár egy intéssel lerendezi, és felcsapja a tankönyvet.

Pechemre, a terem ugyanúgy volt berendezve, mint az előző, és mindenki ugyanott ült. Szóval előreláthatólag még három és fél évig ez mellett az idióta mellett ragadtam, aki most elégedetten dőlt hátra.

"Szerintem az osztályunk már most utál" tolta elém a cetlit. Dühösen néztem rá, mire mosolyogva megvonta a vállát. "Mert ez engem most nagyon érdekel. Hagyjál már!" löktem vissza hozzá, közben véletlenül belekönyököltem a hasába. "Aúú!" nyomta a kezembe a lapot, közben erőset szorítva a csuklómon. Biztos voltam benne, hogy a hófehér bőrömön erős nyoma marad. Összegyűrtem a lapot, és bedobtam a táskámba. Nem akartam tovább ezzel az idiótával foglalkozni. "Miért nem tudsz egyszerűen csak barátkozni?" Felnéztem rá. Érdeklődve várta a válaszomat, én pedig egy pillanatig még őszintén akartam válaszolni. Aztán mégis a könnyebbik utat választottam:"Csak"

- Miss Davidson? - hallottam meg a tanár hangját.

- Gyök alatt kettő. - vágtam rá, holott fogalmam sem volt, miről van szó. A Szépfiú felröhögött mellettem.

- Valamit elszámolhatott, kedves. - nézett rám rezzenéstelenül a tanár.

- Három? - találgattam tovább, miközben a padtársam némán fuldoklott mellettem. Majd írni kezdett valamit, és elém tolta. Nem olvastam még el, mert a tanár csak nem hagyott békén.

- Elmondná, úrihölgy, hogy az NaOH + CO2 egyenletre, hogyan kapott gyök alatt kettőt? - vonta fel a szemöldökét. Aha! Szóval kémiaóra van!

- Legalább jó? - tudakoltam, mire a tanár válaszra sem méltatva, tovább magyarázott az osztálynak.

Lenéztem a kezemben tartott cetlire: "Kémiaóra van, te antiszociális" - állt rajta.