Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

12.rész

Apu elment, nekem pedig lefagyott a hamis vigyor az arcomról. Nem akartam semmit sem megbeszélni vele. Elhagyott. Ezen nem lehet mit beszélni.

Lezuhanyoztam, fogat mostam, a hajamat laza kontyba kötöttem. Nem készültem messzire, így semmilyen sminket nem tettem magamra. Átsétáltam a gardróbomhoz, aminek az ajtaját kitárva, egy kupac ruha hullott a nyakamba.

Felvettem egy egyszerű fekete cicanadrágot, és egy férfiméretű pulcsit. Természetesen feketét.

Odakint nem volt hideg, így nem vesződtem olyan felesleges dolgokkal, mint a kabát. Egy cipőt húzva léptem ki a házból, és indultam az erdő felé. Régebben napi szinten jártam erre, cigizni, inni, meg minden más. Mégsem láttam még soha a szomszéd házat. De tényleg ott volt.

Kiköpött olyan volt, akárcsak a miénk, annyi különbséggel, hogy míg a miénk szürke, ez fehér színű volt.

Úgy gondoltam, hogy mivel a külsejük ugyanolyan, belül is ugyanott lehetnek a hálószobák, és a konyha. Az egyik ablakot nyitva találtam, és egyszerűen bemásztam rajta. Egyenesen egy szabályos hímbirodalomba csöppentem: kék falak, egy papíroktól hemzsegő, mégis rendezett fekete íróasztal, fekete zongora, a falakon kb. egymillió cetli telefonszámokkal, szívecskéktől hemzsegő szövegekkel, inspiráló gondolatokkal, és pár, Kylie Jennert hiányos öltözetben ábrázoló poszterrel. Az egyik sarokban egy egyszemélyes ágy, rajta a félmeztelen Shawn, hasáig betakarózva, tátott szájjal hangosan szuszogva. Nem tagadom, ha néma lenne, tuti ráhajtanék. Felesleges lenne bizonygatni, hogy nem jó pasi, hisz tuti nincs olyan nő a világon, aki ha látta már, ne képzelt volna el egy jó erős szexet vele. És a kócos, hosszúkás haja, a telt, piros, hívogató ajkai, és az izmos felsőteste, csak még jobban alátámasztja ezt.

De inkább tudom be ezt nemi vonzalomnak, ő csak egy jó pasi, akinek szívesen elvenném a szüzességét. Csak bár ne beszélne annyit!

Odaálltam az ágya fölé, és a válláért nyúltam, hogy felkeltsem. De nem volt szívem megtenni. Sarkon fordultam, és haza akartam indulni, mikor egy kéz fonódott a csuklóm köré, és visszarántott. Nem voltam épp felkészülve rá, Shawn pedig arra nem, hogy teljes súlyommal rá zuhanok. A testem kemény mellkasának ütődött, mire felnyögött, mikor a levegő kitolult a tüdejéből. A szánk összeért egy pillanatra. És igen, nem holmi optikai csalódás volt, az ajkai valóban olyan teltek voltak, érdekes cseresznyeízt árasztva maguktól, ami megbabonázott. És elvesztettem a kontrolt, olyan hatással volt rám, mint az alkohol. A pár másodperces szájrapuszink csókká mélyült el. Kinyitottam a szám, hogy a nyelvem végre az sajátját érinthesse. Egy pillanatra talán elhittem, hogy visszacsókol, ám ez akkor kirepült a fejemből, mikor Shawn erősen oldalra rántotta a fejét. Ennyi kellett, felpattant a szemem, és egyből észbekaptam. Pár pillanat múlva már elkerekedett szemekkel bámultunk egymásra.

- Elhiszed, ha azt mondom, hogy ezt nem akartam? - suttogtam, pár centire a szájától, végig mogyoróbarna szemeit kémlelve. Még mindig rajta feküdtem, pedig simán megértettem volna, ha ezek után szinte ledob magáról, és a földön végzem.

- Igyekezni fogok, hogy ezt higgyem. - lehelte az ajkaimra, én pedig megborzongtam, mert a göndör fürtjei a homlokomat cirógatták. - Fázol?

Bólintottam, ő pedig kifordult alólam. A nyakáig felhúzta a takarót, és alávont engem is. Velem szemben helyezkedett el, és kisöpört egy tincset az arcomból.

- Shawn, én a legnagyobb mértékig csak a barátod akarok lenni, semmi más! - magyarázkodtam neki. - Nem vagyok beléd szerelmes.

- Szóval már barátok vagyunk, mi? - vonta fel vigyorogva a szemöldökét.

- Oké, talán túloztam. - ismertem be.

- Nem! - vigyorgott önelégülten. - Te azt mondtad, barátok vagyunk!

- És akkor, most ezt egy hétig hallgatni fogom. - sóhajtottam unottan.

- Persze, hogy barátok vagyunk! - mosolygott, minden egyes fogát kivillantva.

- És nem akartalak megcsókolni. - bólintottam.

- Á, az nem is volt rendes csók! - legyintett.

- Akkor, elfelejthetjük?

- Persze - mosolygott tovább, majd lehunyta a szemét, és behelyezkedett az alváshoz.

- Te most komolyan aludni akarsz? - szólaltam meg értetlenül.

- Mack, hajnal van, és amúgy is fel vagyunk függesztve, miattad! - nyögte. - És halkabban beszélj, mert az anyám a szomszéd szobában alszik!

- Ahhj, ne aludj már! - biggyesztettem le a számat. Felsóhajtott, majd kinyitotta a szemét.

- Mi a baj?

- Semmi. - vágtam rá.

- Oké. - bólintott, majd megint lehunyta a szemét.

- Csak... apu. - böktem ki halkan. Miért van ilyen tulajdonsága, hogy nem bírok eltitkolni előle dolgokat?

- Mit csináltatok? - sóhajtott.

- Nem én kezdtem! - vágtam rá egyből.

- És gondolom, ha tőle is megkérdezném, ő is ugyanezt mondaná.

Megvontam a vállam, ő pedig beletúrt a hajába. - Figyelj, nem kell elmondanod, mi történt régen köztetek, de meg kell vele beszélned!

- Tudom, de...

- Nincs de! - szakított félbe kedvesen. - Tisztázzátok, és legyen minden olyan köztetek, mint régen!

- Honnan tudod, milyen volt régen? - akadtam meg hirtelen.

Shawnnak elkerekedett a szeme, majd idegesen megvakarta a tarkóját.

- Hát... Sejtettem? - röhögött fel zavarában. Unottan néztem rá, mire elhúzta a száját. - Néha hazahozott apukád kocsival.

- Mi? - meredtem rá.

- Mindig rólad mesélt. És tényleg, tényleg nagyon fontos vagy neki.

- Gondolom mennyire. - dünnyögtem.

- Ne kezdd megint sajnáltatni magad. - nézett rám unottan.

- Nem sajnáltatom magam! - háborodtam fel.

- Dehogynem! Előadod ezt az "engem senki sem tud szeretni"-csajt! - vágta rá tök őszintén.

Lehunytam a szemem. - Nem beszélgethetnénk valami másról?

- Jó ötlet! Beszéljünk rólam! - vágta rá.

Elnevettem magam. - Délután megcsinálhatnánk az alapot a dalodhoz, hm?

- Oké. És köszönöm! - mosolygott boldogan

Ennyi lenne most a 12.rész!

Kommenteket, vote-okat szívesen elfogadok! ;)