Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

9.rész

Miután sikerült megnyugodnom, elhúzódtam, és a szememet törölgetve néztem fel a fiúra. - És... - suttogtam tovább - A legjobb barátomnak ugyanolyan szemei voltak, mint neked. És ezért kerültelek, meg voltam olyan bunkó. Túlságosan is rá emlékeztetsz. - megint potyogni kezdtek a könnyeim.

- Sajnálom. - nyögte ki nehezen Shawn.

- Te ne sajnáld. Én tettem. - vágtam rá a szememet törölgetve.

- Ne magadat hibáztasd már! - csattant fel, mire meglepetten néztem rá.

- Én csináltam az egészet. Mégis mi mást tehetnék? - nevettem fel szomorúan.

- Lépj tovább! Az iskola arra lett kitalálva, hogy az ember felgyújthassa.

- Felgyújthatnám a mostani sulimat is, nem gondolod? - kalandoztam el. Shawn először elkerekedett szemekkel meredt rám, majd hangosan röhögni kezdett.

- Csak próbáld meg elfelejteni, jó? - ölelt meg mégegyszer, majd a lábát felhúzva nekidőltötte a fejét az ablaknak, és kifelé kezdett nézelődni.

- Shawn... - szólaltam meg rekedtes hangon egy kis idő múlva. - Ezt senki sem tudja. - rágtam a szám szélét idegesen. Felkapta a fejét.

- Senki? - ismételte döbbenten, mikor szóhoz tudott jutni. Megráztam a fejem. - Még a pasid sem? - sandított rám.

- Már nem a pasim. - forgattam a szemem. - De ő sem.

Shawn elgondolkozott, szinte láttam, ahogy a gondolatok átfutnak a szeme előtt, majd bólintott. Nem válaszolt, és megint kifelé kezdett bámulni. Én pedig csak őt néztem. Próbáltam magamba szívni karakteres arcvonásait, a gödröcske helyét az arcán, mikor nevetett, vagy a sötétbarna tincseit.

- És miért nekem mondod el? - kérdezte halkan, tíz perc elteltével.

- Hát, tudod... - elnevettem magam, majd kinyújtóztam, lábaim az ölébe helyezve. - Van egy olyan érzésem, hogy kurvára melletted maradtam, még úgy olyan három és fél évre.

Rámnézett, majd boldogan nevetni kezdett.

- Vagy négy. - húzta a száját. - Ha megbukunk, esetleg.

- Én nem fogok megbukni. - vontam meg a vállam magabiztosan.

- Csak kémiából. - röhögött tovább. - Gyök alatt kettő, mos komolyan?

- Igazából, nem is olyan rossz ötlet. - gondolkodtam el. - Ha megbukok, megszabadulok tőled is.

- Ne reménykedj. Elintézném, hogy én is megbukjak.

- Úgysem hagynák. - legyintettem vigyorogva.

- Dehogynem. Befolyásos nevem van. - húzta ki magát, mire felnevettem.

- Ja, elfelejtettem, hogy tehetséged van hozzá, hogy őrületbe kergess embereket. - oltottam be.

- Neked meg tehetséged ahhoz, hogy iskolákat égess le a földig. - mondta ki az első dolgot, ami átfutott az agyán. Mikor leesett neki, elkerekedett szemmel, máris szólásra nyitotta a száját. Először ráharaptam a számra, majd nem bírtam megállni, hangosan - de főként jókedvűen - röhögni kezdtem. Értetlenül meredt rám, majd megnyugodva elmosolyodott.

Miután lenyugodtam, csendben bámultunk egymás elé. Nem kínos csend volt, tudtam, hogy Shawnnak idő kell, mire megemészti amiket megosztottam vele.

- Shawn... - megint én törtem meg a csendet. Érdeklődve fordította felém barna íriszeit. - tudom, hogy két hónapja lett volna aktualitása, de ha most esetleg... szóval, ha ... ha egyszer kell valamelyik órára dalt írni, akkor... - elpirultam. - Akkor... majd szólsz, ugye? - fejeztem be gyorsan, pedig egyáltalán nem így akartam.

- Ez most egy gyenge próbálkozás lett volna arra, hogy segíts nekem dalt írni? - mosolygott kedvesen. Bólintottam, Shawn mosolya pedig hatalmas vicsorrá nőtte ki magát.

- De ha már nem akarod, akkor nem baj. - vonogattam a vállam.

- Mackie, nagy balhét csaptunk, de a véleményem nem változott. - röhögött fel végül. - Eszméletlenül írsz.

- Azért nem volt az olyan nagy balhé. - fogtam meg a mondandója lényegtelenebb felét. Utáltam, ha dicsérnek.

- Ha áthozom a cuccaimat, tényleg segítesz? Hétfőre kell csak, de... - megvakarta a tarkóját.

- Persze. - vágtam rá. - A próbálkozásaidat is hozd. Összerakunk valamit. - nevettem halkan, mire boldogan elmosolyodott.

- Mindjárt jövök. - állt fel, és kifelé indult. De az ajtóban megtorpant. Kérdőn figyeltem, ahogy visszasétál hozzám, és lehajolva, fél kézzel átkarol. - Örülök, hogy nekem mondtad el ezeket, Mack. - suttogta a fülembe, majd tényleg elindult.