Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

18.rész

Reggel a nap mindent betöltő erőteljes sugaraira ébredtem.

Áprilishoz képest már eléggé jó idő volt, éreztem, ahogy a meleg mindenemet átjárja. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott mi történt este, velem és Stevennel, aki még mindig mellettem feküdt, félig rám dőlve, de mégis ügyelve rá, hogy nem fájjon. Hallottam halk lélegzetvételeit, de tudtam, hogy fel van, mert egyik kezével az egyik szabadon lógó hajtincsemet csavargatta. Felé fordítottam az arcom, és kinyitottam a szememet, mire egyből vele találtam szemben magamat.

Rám mosolygott, majd lehajolt, és megcsókolt. A melegség átjárta az egész testem, végigbizsergett a bőröm alatt, miközben Steven megcirógatta a hátamat az alattam levő kezével.

- Jó reggelt, hercegnő! – suttogta, miután nevetnem kellett, és kicsit elhúzódtam.

- Menned kell – sóhajtottam halkan. Az ajtón kívülről elfojtottan hallatszott a tévé halk hangja, jelezve, hogy apa itthon van. – Nem akarom, hogy meglásson.

- Ennyire visszataszító lennék? – vonta fel az egyik szemöldökét, értetlenséget tettetve.

- Annyiszor megbeszéltük már ezt. – hunytam le a szemem nyűgösen.

- Persze, tudom – tette fel védekezőleg a kezeit, majd felült. – Elhúzok. – elkezdett öltözni, gyorsabban, mint azt eddig megszoktam. Mindig talált ürügyet arra, miért is tart neki 20 teljes percig, mire azt a teljes négy ruhadarabját felkapkodja magára. És most fél perc alatt készen volt.

- Megtanultad, melyik ruha hova való? – húztam el a számat elismerően. Hasra fordultam, és úgy figyeltem tovább. Leguggolt az ágy széle mellett, szemei egy szintbe kerültek az enyémekkel. A méregzöld tekintet a rá vetülő napfénytől most új árnyalatot öltött, és halványzölden csillogott, szinte megvakítva engem gyönyörűségével.

- Sosem volt humorod, Mackenzie. – vigyorodott rám, én pedig elkomorodtam, mikor meghallottam a második nevemet.

- Hé, én próbálkozok. – tettem fel a kezem.

- Másba fektesd majd ezt az energiát, jó? – nevetett halkan, majd megcsókolt. Nem húzta sokáig, elengedett, éreztem, ahogy ellép az ágy mellől, hallottam ahogy kinyitja az ablakot.

Csukva tartottam a szemem, csak egy röpke pillanatra, mégis mikor felnéztem, már nem volt sehol.

Elvonultam zuhanyozni, majd felöltöztem. Nem terveztem ma sehová sem menni, így csak egy fehér cicanadrágot vettem (alá stílusosan egy fekete csipkés francia bugyit), és egy fekete vastag pulóvert, amiben háromszor is elfértem volna.

Felkontyoltam a hajamat, és kisétáltam a nappaliba. Apu a kanapén üldögélt, és kialvatlan fejjel meredt a semmibe, a bögrés kávéját szorongatva.

- Jó reggelt! – huppantam le mellé, mire csak nyögött egyet, és tovább fojtatta a... bámulást. – Hosszú éjszaka? – vontam fel a szemöldököm szórakozottan. Kivettem a kávéját a kezéből, és egy nagyot kortyoltam belőle. Forró volt. És erős. Meg cukortalan.

A nap további részében csak a tévé előtt nyűglődtünk, kínai kaját rendeltünk, és azt elfogyasztva, kritizáltunk minden műsort, ami csak a szemünk elé került.

Végül késő délután elvonultam a szobámba, és nekiálltam zenét kreálni. Igazából nem tartott sokáig, mert már volt egy konkrét elképzelésem, és a szöveghez könnyebb alapot írni, mint alaphoz a szöveget.

Egy üres cd-re vettem fel, tokba raktam, majd kimásztam az ablakomon.

Lehet, hogy már nem vagyunk barátok, de túl jó számot írtam ahhoz, hogy egy veszekedés miatt kárba vesszen. Átsétáltam az erdőn, egyenesen Shawn ablakához. Mielőtt még egyszer belegondolhattam volna, mit is csinálok tulajdonképpen, és túlkombinálhattam volna az egészet, óvatosan felhelyeztem a cd-tokot Shawn nyitott ablakának párkányára, és leléptem.

Hétfő reggel aztán, apu egész hétvégén át tartó unszolására, felkeltem, hogy iskolába indulhassak. Rég volt, már, mikor utoljára, huzamos ideig jártam iskolába, így most a korán kelés elég nagy gondot okozott.

Nyögve vánszorogtam ki a szobámból, magam után vonszolva a lábamat, fogat mostam, hajat vasaltam, és a változatosság kedvéért sminkeltem is. Kihúztam a szememet, megcsináltam a szemöldökömet, majd átsiettem a ruhásszekrényem elé.

Noha rengeteg ruhám volt, sok olyan is volt köztük, amik még szinte egyszer sem voltak rajtam.

Most egy fekete farmer, egy fekete passzos haspóló, és egy szintén fekete bőr, motorosdzseki mellett döntöttem. Bakancsot is húztam, a szobám egy eldugott sarkából előkerestem egy táskát, és találomra beledobáltam pár tankönyvnek kinéző dolgot.

Apu már szokás szerint nem volt otthon, persze, miért is lett volna, 5 perccel a becsöngetés előtt?

Eleget kaptam már tőle a folytonos lógások, késések, na meg persze a csapnivaló jegyeim miatt, így kapkodva zártam be magam után az ajtót, és indultam el.