Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

4.rész

Az órát követő szünet 30 perces volt, hogy minden diák ebédelhessen. Visszasiettem az iskolába és már egyből a menza felé vettem az irányt, hogy még csak véletlenül se találkozzak össze Shawnnal.

Leültem egy üres asztalhoz, és a telefonomba temetkeztem. Hirtelen Shawn vágódott le velem szemben,és beletúrt a hajába.

- Beszéljünk! - jelentette ki komolyan.

- Szerintem ne. - morogtam, fel sem nézve a készülékből.

- Mackie...

- Hagyjál már! - horkantam fel.

- Nem hagylak. - jelentette ki, majd visszarántott, mikor felálltam, hogy új helyet keressek magamnak.

- Idegesítő vagy. - forgattam a szemem.

- Szerintem meg örülsz, mert így nem kell egyedül enned az első napodon! - vágta rá őszintén.

- Nem, nem örülök.

- Pedig ha tudnád, hány barátom lenne, aki most bármit megtenne, csak hogy öt percet velem tölthessen. És én az egész ebédszünetemet rád szánom. - panaszkodott.

- Szörnyű lehet. - vágtam rá szarkasztikusan, mire megrázta a fejét.

- Nem az. Mindenki a barátom akar lenni, hívnak moziba, bulikba, mindenhova, király életem van. - vigyorodott el, majd beleharapott az almájába.

- Mégis itt ülsz, egy szerinted antiszociális ember mellett, és vele próbálsz barátkozni, mikor neked király életed van, rengeteg baráttal. De hol vannak? - mutattam körbe gúnyosan. Nem tudott mit válaszolni.

Enni kezdtem, ő pedig elővette a telefonját,és lőtt egy képet, ahogy éppen almát eszik.

- Nem mondanám őket barátnak. - szólalt meg végül. - Inkább csicskák.

- Jó tudni, hogy csicskaként gondolsz a barátaidra. - jegyeztem meg.

- Nem ezt mondtam. Ők csak barátkozni akarnak velem, és mindent megtennének értem, ezért csicskák lesznek. - magyarázta.

- Majd emlékeztess, hogy sose akarjak veled barátkozni. - dünnyögtem unottan.

- Á, te nem lennél a csicskám. - legyintett. - Szerintem már most elterjedt a pletyka, hogy együtt vagyunk.

- Hát együtt ülünk az asztalnál. - húztam az agyát, és úgy tettem mintha nem érteném.

- Nem úgy. Dugótársak.

- Dugótársak. - ismételtem döbbenten, majd körbenéztem, nehogy meghallja valaki rajtunk kívül.

- Aha, tudod. Csak szex, és más semmi. - kacsintott.

- Szűz létedre eléggé képben vagy a dolgokkal. - húztam a szám egy gúnyos vigyorra.

- Élvezed? - nézett rám unottan.

- Persze. - vigyorogtam tovább.

- Mellesleg, ha az óra után nem siettél volna el, most tudnád, hogy nem lesz több óránk. - vonta meg a vállát, majd bedugta a fülhallgatóját a fülébe és telefonozni kezdett. Magyarázatot várva szuggeráltam tovább, de nem nézett rám. Mielőtt észbe kapott volna, gyorsan odanyúltam és egy mozdulattal kirántottam a füléből. Feljajdult, majd dühösen nézett rám.

- Mi van? - még neki állt feljebb.

- Miaz, hogy nem lesz több óránk? Miért? - kérdezgettem türelmetlenül.

- Valami nagy konferencia van a héten, és mindenkinek öt órája van.

- Oké. És te mit csinálsz? - ráncoltam a homlokomat.

- Ebédelek. - mutatott a tálcájára, amin egy szelet csoki, és egy almacsutka volt.

- Nem így értettem.

- Téged várlak. - vágta rá, mintha tök egyértelmű lenne. - És együtt megyünk haza.

- Nem is tudod hol lakom. - röhögtem fel.

- Mack... - nézett rám unottan. - Szomszédok vagyunk.

- Dehogy vagyunk! - vágtam rá. - Szomszédunk sincs. A házunk egy kibaszott tisztáson van!

- Ha átmész a házatok mögötti erdőn, a mi kertünkben lyukadsz ki. - magyarázta. - Nincs kerítésünk, és nyitva szoktam hagyni az ablakomat esténként. - kacsintott, majd felállt, én pedig tátott szájjal bámultam utána. Ilyen idegesítő személy is csak egyszer születik ezerévente.

Hii, emberek, meghoztam a negyedik részt!! :)

Most valószínű, hogy találtok benne helyesírási, vagy bármilyen hibát, mert nem vagyok túl fényesen, és koncentrálni sem bírtam eléggé, szóval bocsii.

Olvassátok, szavazzatok, vagy kommenteljetek, ha gondoljátok!

És szép délutánt nektek!

Ui: Ha jobban leszek, estefelé lehet felrakok még egy részt, de most egy időre elegem van a technikából, mert ahhrrrg... Szóval értitek.:DDD