Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

5.rész

Shawn nem tágított, tényleg megvárt, és utána csendben sétáltunk hazafelé a kihalt utcákon.
- Jól vagy? - néztem rá furán, mikor már öt perce meg sem szólalt.
- Igen? - nyögte értetlenül.
- Nem voltál ilyen csöndben azóta, mióta... - elgondolkoztam. - Nos, sosem voltál még ilyen csöndben.
Felnevetett. - Csak gondolkoztam.
Bólintottam, majd tovább mentünk. Négysaroknyira voltunk a házunktól, mikor újra megszólalt.
- Segítenél nekem dalt írni? - bölte ki.
- Micsoda? - döbbentem meg.
- Péntekre kell apukád órájára dalt írni. Zenével, meg minden. És nem megy. - röhögött letörten. - Amiket írtál,az meg nagyon jó. És ha az én próbálkozásaimból segítenél összerakni, vagy átírni,vagy nem tudom, de ha nem, nem gáz, csak... - próbálkozott kinyögni egy értelmes mondatot, de elvörösödött.
- Persze. - bólintottam rá,mire felkapta a fejét.
- Tényleg?
- Aha. - bólintottam megint, mire elvigyorodott, és szorosan megölelt. Mindig utáltam ölelkezni, mégsem löktem el, de nem is öleltem vissza. Párszor megveregettem a hátát.
- Köszönöm. - vigyorgott folyamatosan, miután tovább haladtunk. - Akkor...
- Majd átjössz valamelyik délután. Tudod,hol lakom. - felnevetett, majd bólogatni kezdett. Két saroknyira a házunktól megálltam. Shawn felvont szemöldökkel figyelte,ahogy leülök a járdaperemre, és szépen előkészülődök a cigitöltéshez.
- Nem muszáj megvárnod. - néztem fel a komoran engem figyelő Shawnra. - Ez nekem idő.
- Ráérek. - vonta meg a vállát,majd leült mellém.
- Töltsek neked is? - motyogtam az orrom alatt, miközben beleszórtam a dohányt a töltőbe.
- Nem dohányzok. - vágta rá rögtön.
- Nyugi! Csak kérdeztem. - tettem fel a kezem. - De nincs valami kártyád?Amivel belenyomkodhatom a cuccot.
- A diákom jó?
Bólintottam, ő pedig előkereste, és a kezembe nyomta.
- Te jó ég! Itt mèg cuki voltál! - kiálltottam fel a kép láttán, ami kábé fél éve készülhetett, mégsem mondtam volna meg, hogy Shawn az. A kis, fogszabályzóval mosolygó fiú, és a mellettem ülő,szívdöglesztően helyes férfi között fényévnyi különbség volt. Most unottan nézett rám. Nem foglalkoztam vele,inkább befejeztem a cigitöltést, és rágyújtottam. Csendben ültünk egymád mellett,a távolba meredve.
- Miért? - kérdezte halkan Shawn. Értetlenül pillantottam rá.
- Mit miért?
- Cigizel iszol, drogozol, és mindenkit ellöksz magadtól. Mire jó az, ha tönkre teszed az életed? - akadt ki.
- Ó, haver, az én életem kurvára nem itt lett elrontva! - horkantottam fel.
- Jajj,bocsánat, biztos történt veled valami szörnyűség,igaz? Apu nem vette meg a cipőt, amelyiket szeretted volna? - kiabálta szakrazmussal.
- Kurvára nem érted. - röhögtem fel flegmán, majd megint beleszívtam a cigimbe.
- Talán mert nem mondod el! - csattant fel.
- Mit vársz? Hogy minden idegennek, aki szembejön velem elmeséljem az életem legsötétebb korszakait?
- Nem ezt mondtam! - ordított rám.
- De ezt akartad! - kiabáltam vissza.
- Tudod mit? - pattant fel idegesen Shawn. - Nem érdekel! Én csak barátkozni akartam, de te vagy az, aki minden embert eltaszít magától,mert fenékig süllyedt az önsajnálatban!
- Vannak barátaid, akkor mégis miért akarnál az én barátom lenni?! - ordítottam már én is. - Nekem kurvára nincs szükségem barátokra! Szerinted mégis mi a francért nem akartam, hogy velem foglalkozz? Ismerem magamat,ismerem az embereket, és azt is tudom, te milyen vagy! Neked nem barátok kellenek, Mendes,hanem csodálók! Vagy csicskák,ha úgy tetszik! De ne várd,hogy megnyíljak előtted! Egy kihívást látsz bennem, nem barátot! Azt hiszed,mert helyes vagy,mindenki elolvad tőled,ahogy egyesek,de tudd meg hogy nem! - fel sem tűnt,de a hangom sikolynyi vékonyságúra szűkült, és már szinte sikoltoztam az előttem álló megszeppent fiúval. Nekirontottam,és a mellkasát kezdtem püfölni apró kezeimmel. Nem hiszem,hogy fizikailag fájhatott neki,és egy idő után meguntam.
A sírás mardosta a torkomat, és homályosította el a tekintetemet. Szembefordultam a mögöttem lévő ház falával, és ököllel belecsaptam. Erősen.
Borzasztóan erős fájdalom hasított mindkét kezembe, de nem érdekelt. Folytattam. Egy idő után már szinte nem is éreztem, a fal pedig vörös árnyalatban díszlett.
Két kéz ragadta meg a vállamat, és szembefordítva magával,Steven két ijedt fekete szemével találtam szembe magam. Zokogva borultam a mellkasára.
Fogalmam sem volt,Shawn ott van-e még, vagy rég elhúzott. Felnéztem. Steve mellett Leila állt,mögötte a banda. És velük szemben Shawn. Mikor rá néztem, tekintetünk találkozott. Rettegés volt a szemében. Steven mondott neki valamit,mire felkapta a fejét, de nem hallottam semmit a fülemben dobogó vértől. Még egyszer rám nézett,majd a táskáját felvéve hátatfordított,és elment. Némán sikítottam utána.

Emberek,meghoztam az ötödik részt! 🙌
Olvassátok,voteoljatok, ha akartok, viszont azt nem tudom,mikor sikerül felraknom a kövit. Holnap tanulnom kell, mert iszonyatosan elúsztam.
Utána meg iskola😢😢
Ne öljetek meg nagyon a rész miatt,tudom, nem lett valami happy.
Kommentbe ha gondoljátok, leírhatjátok, szerintetek hogy folytatódhatna ezután a sztori.😉 Kíváncsi vagyok a véleményetekre,persze én már tudom,mi történik majd a következőkben.
Na sziasztok!👋