Treat You Better |S.M.| MAGYAR |

13.rész

Órákig beszélgettünk még Shawnnal, hol nevetve, hol pedig komolyra fordítva a szót.

Rettenetesen jól éreztem magam mellette. Attól, hogy eleinte mennyire féltem megnyílni bárkinek is, főleg neki, szinte mindent megosztottam vele.

Dél körül kivágódott a szoba ajtaja, és Shawn anyukája viharzott be. Először fel sem tűntem neki, miközben idétlenül hadarni kezdett valamit arról, milyen fontos vacsoravendéget vár. Aztán rám pillantott. Idegesen elvigyorodtam, és intettem neki.

- Meg tudom magyarázni! - vágta rá mindenek előtt Shawn, mikor sem az anyukája, sem én nem beszéltünk, és a kínosan beállt csend kezdett egyre nyomasztóbban helyezkedni a légkörre.

- Alig várom, hogy megtudjam, miért fekszik melletted egy avatarnak kinéző lány, miközben te félmeztelen vagy! - tette csípőre a kezét, de közben halványan mosolygott.

- Ő itt Mackie...

- Igazából - szúrtam közbe -, a Jannine az első nevem, és azt használom.

- Ó, szóval ő az a Davidson-lány, aki felgyújtotta az iskolát? - kapott a fejéhez vidáman, mintha legalább arra jött volna rá, hogy elfelejtett valamit a bevásárlólistáról.

- Shawn! - förmedtem rá dühösen a mellettem ülő, nyakát behúzó fiúra, magyarázatot követelve.

- Amit én tudok, azt anyu is! - tette fel a kezét, remélve, hogy ezzel javítani fog a helyzeten. Hát, jelenthetem, nem javított.

- Jajj, beszélgessetek csak! - sietett ki a nő, mikor végre megneszelte, hogy az így is felettébb kínos szituáció kezd komolyan eldurvulni.

- El akartam mondani, hogy tudja, jó? - túrt bele a hajába szomorúan Shawn. Mintha legalábbis ő lenne a megsértett, és most éppen csalódott volna bennem!

- De ezt senki nem tudta! Elmondtam neked, végre, fél év után valakinek, és te tovább adtad! - nyögtem letörten.

- Sajnálom - suttogta. - De ő csak anya! Nincsenek barátai!

- Megbíztam benned annyira, hogy elmondtam! - akadtam ki megint.

- Mack, ne haragudj! - állt fel, miután felpattantam, és kifelé indultam. Utánam kapott, de csak végigsúrolta a karomat, mert arrébb léptem.

- Hagyjál már! - förmedtem rá kiabálva.

- Csak állj meg egy percre! - fogta meg a kezemet, de ismételten elrántottam. Kimásztam az ablakon, és nagy léptekkel hazafelé indultam. Hallottam a mögöttem puffanó lépteit, és kapkodó lélegzetvételét. Mégsem álltam meg. Pokolba az egésszel!

Még egy gyenge próbálkozást tett arra, hogy megfogja a karomat. Az ujjai a húsomba vájtak, és visszarántottak hozzá. Hozzá, akitől mindennél jobban próbálok menekülni.

Visszakézből pofon vágtam, nem épp gyengén. A tenyerem hangosan csattant puha, szinte sértetlen bőrén. Az orrából folyni kezdett a vér.

Hitetlenkedve nézett rám, mégsem gurult dühbe. A tekintete nem változott, ugyanúgy csak megbánást sugallt, semmi mást.

- Mack, hallgass meg! - könyörgött szomorúan.

- Elárultál! - ordítottam, szemeimet égették a még felszínre nem tört, sós könnycseppek. - Te is láttad, mennyire nem akartam veled barátkozni, és miért? Mert tudtam, az elejétől fogva tudtam, hogy ilyen vagy! Hogy úgyis csalódnom kell benned! Mert úgyis elárulsz! - elsírtam magam, de a lezúduló könnyeimet csak dühösen letöröltem. - És nem akarok ilyen barátokat!

- Mackie... kérlek. Ne csináld ezt! - suttogta halkan, látása elhomályosult.

- Ne szólj hozzám többet! - kiabáltam el magam,és tudtam, hogy itt, ezzel most vége lett. Shawn Mendes, az egyetlen esélyem volt, hogy kihúzzon a gödörből, amit saját magamnak ástam, mégis.

Neki is szüksége volt rám. És elrontotta. Tisztában voltam vele, hogy ha most tovább indulok, már nem fog követni. Mert eltörtem. Végeláthatatlanul, kurvára eltörtem.

De most, még ott volt a másik út. Ott maradhatnék vele, bocsánatot kérnék, és megvigasztalnám. Aztán a mai napot kitörölhetnénk, és elfelejtve, továbblépnénk.

Shawnnak lenne egy legjobb barátja, nekem meg egy új esélyem, hogy leálljak az önpusztító tevékenységekkel.

De én nem ilyen vagyok.

Sarkon fordultam, és rohanvást indultam haza. Éreztem, hogy nem követ, mégsem lassítottam.