SÖTÉT TITKOK | DRACO MALFOY

29. rész

| Születésnap part 1 |

– Na! – dörzsölgette a tenyerét Marcus elégedetten. A klubbhelyiségben ültünk egy asztal körül, és a három óra múlva esedékes születésnapi partit szerveztük. – Tehát akkor. Emily, te és Draco elmentek feldíszíteni a termet, én szerzem a kaját a konyháról, Crak és Monstro őrködnek a terem előtt, és Zambini, te pedig a megfelelő időpontban elmész a barátnődért és odavezeted. Addigra már mindenki készen áll majd, és jól meglepjük a kisasszonyt! Jó terv?

– A legjobb – mosolyogtam Marcusra, aki erre magához húzott, és nevetve megborzolta a hajamat. Imádom őt, komolyan, mintha csak a bátyám lenne.

– Tőled nem is vártam más választ, Em! – vigyorgott, miután elengedett. – Blaise? Sikerülni fog kibékíteni Nickyt?

– Remélem. Ilyenkor nem lehet kiszámítani a viselkedését...

Ezen nagyot nevettünk, pedig Zambini nem túlzott. Amikor Nicky megsértődik, akkor kő kövön nem marad.

– Akkor gyerük! Hat előtt tíz perccel mindenki legyen a negyedik emeleti 36-os teremben! Em és Draco, ti menjetek gyorsan, alig van pár óránk!

Így jött össze, hogy három óráig össze lettem úgymond „zárva" Draco Malfoy-al, aki már a megismerkedésünk pillanatában sem volt éppen közömbös számomra. Zavartan pillantottam rá, mire megajándékozott egy magabiztos félmosollyal.

– Akkor szerintem hozom a díszeket, fent vannak a ládámban.

– Rendben, megvárlak – mondta lazán, majd nekidőlt a kandalló oldalának, és szórakozott tekintettel figyelte Marcus és Blaise vitáját a kajáról. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire jól áll neki ez a lazaság, de úgy tűnt, ezzel ő is tisztában van. Draco amúgy az az igazi balhés, menő fiú, akit minden alsóbb éves lány istenként csodál, és izgatottan susmorognak a folyosón, amikor elmegy mellettük. Viszont ha Potter van a közelében akkor 15 éves pasiból átvált tíz éves kiskölyökre, aki minden áron versengeni akar a nála nagyobb hírnevet szerző, másik kisfiúval. Tipikus... [ide most egy ábrándos mosolyú Emilyt képzeljetek]

Mielőtt feltűnt volna neki, hogy legalább egy perce a lépcső aljából bámulom, inkább beszaladtam a hálóba, és kikerestem a ládámból azt a zacskót, amiben a partis díszek vannak. A többiekkel már nyáron felkészültünk Nicky születésnapjára, mert tudtuk, hogy ő ezt nagyon komolyan veszi. Augusztus körül bevásároltunk az egyik Abszol-úti Zonko bazárban minden féle kelléket a bulira, amit a többiek rám bíztak, mondván "Én vagyok az egyetlen felelősségteljes a csapatban". Igen, ez az elmés mondat Marcus fejéből pattant ki, bár valljuk be, ez javarészt igaz.

– Mehetünk. Csak óvatosan, nehogy összefussunk vele. Bár utoljára a parkban láttam sétálgatni – léptem oda Dracohoz, aki elvette a dögnehéz csomagot tőlem. Ohó, milyen kis udvarias!

– Mutatod az utat Emily? Asszem' én nem figyeltem, amikor év elején feltérképeztük a termet – kérdezte Draco egy iszonyúan aranyos mosollyal az arcán.

– Persze. Itt most balra...

Végül csak meglett a 36-os terem, ami most is üres volt, csupán néhány padot toltak az ablakok alá. Úgy tűnt, hogy évek óta nem járt itt senki, még csak takarítani sem. Szuper, szóval ez is a mi feladatunk lesz.

– Na, akkor mi a koncepció? Mert szerintem úgy lenne a legjobb, ha a padokat körbe rendeznénk a teremben, és akkor középen lenne hely. Mondjuk így – kezdte el repterni a padokat Draco a pálcájával, mire bólintottam, és beszálltam én is a rendrakásba.

– Hagyd csak, majd én csinálom. Te addig takaríts fel valamennyire, mert Monstro allergiás a porra – nevetett Draco, majd folytatta a padok elrendezését a terembe.

Én is nekiálltam -volna- a portörléshez, csak hogy a terem valószínűleg, mint sok másik is, le volt védve a bonyolultabb bűbájok alól. Ez alatt azt kell érteni, hogy az alap varázslatokat el lehet végezni gond nélkül, például Alohomora, Vingardium Leviosa, Invito, Lumos, stb. Nem értem, hogy mi haszna van ennek a levédetésnek, főleg egy ilyen használaton kívüli teremben, de mindegy is. Hiába mondogattam, hogy Suvickus, a por maradt a helyén, jelen esetben a pad tetején. Kész szerencse, hogy hoztunk magunkkal a zacskóban egy rongyot, végszükség esetére.

– Segítsek valamit? – kérdezte hirtelen Draco, aki akkor éppen a saját két kezével rendezgette a sok-sok padot, hogy valamennyire kör alakzatot formázzanak.

– Nem kell köszi, már csak víz kéne valahonnan a portörlőre.

– Aquamenti! – szegeszte Draco a pálcáját a sárga kis rongyra, mire abból vízsugár tört ki, benedvesítve a törlőt.

– Köszönöm – mosolyogtam rá, majd nekiálltam végigtörölni az asztalokat.

– És egyébként... akkor most tényleg rokonságban állunk? – nézett rám kérdőn, mire letettem a rongyot, és szembefordulva neki támaszkodtam a padnak. Most tűnt csak fel, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz, alig egy lépés volt köztünk. Lesütött szemmel válaszoltam neki, egyszerűen nem bírtam a szemébe nézni.

– Igen, unokatestvérek vagyunk anyai ágon.

– És mikor találkozol az igazi édesanyáddal? – kérdezte, miközben tűnődve nézett rám.

– Könnyel lehet, hogy már sohasem látom – feleltem szomorúan, miközben éreztem, ahogy egy könnycsepp végigszántja az arcomat.

– Akkor... – lépett közelebb egy lépést Draco, s így ott áltunk csupán néhány centire egymástól. A szívem a torkomban dobogott, úgy pillantottam fel a nálam egy fejjel magasabb fiúra. – Akkor ezt nyugodtan megtehetjük...

Ahogy ezt kimondta, már tudtam, hogy mi fog történni. Túl régóta vártam már erre a pillanatra, csak mindig máshogy képzeltem el. De ott, abban a minutumban nem számított, hogy mind a kettőnk talárja csupa por, és épp egy kosztól ragacsos padnak támaszkodunk.

Ajkaink már csak pár centire voltak egymástól, amikor sürgős léptek szűrődtek be kintről, majd egy másodpercre rá kicsapódott a terem ajtaja. A szerencsének köszönhetjük, hogy még időben szétrebbentünk és felvettük a pár méteres tisztes távolságot, ugyanis Marcus robogott be az ajtón, miközben idegesen magyarázott valamit Monstronak.

– Na! Képzeljétek... – lépett oda hozzánk, majd vadul mutogatva előadta a sztoriját. – Már ott voltam lent az alagsorban nem messze a konyhától, ahová a találkozót beszéltem meg Blaise-vel. Tudjátok, a kajaszerzés céljából. Na, és ott hirtelen egy kanyar után McGalagony jött velem szembe, és visszaparancsolt a klubbhelyiségbe! Azt mondta, hogy ha még egyszer meglát, akkor büntetőmunkára küld Mordonhoz. Tisztára hülyeség, nem? És egyenesen onnan jövök, hogy leváltsalak Draco. Menj Zambinivel ételt szetezni, ő tudja, hogy mik kellenek. De óvatosan, nehogy meglásson bármelyik tanár! Addig én segítek Emilynek feldíszíteni a termet, mert alig van már csak két óránk!

Így alakult, hogy a délután hátralevő részében Draco helyett Marcus segített nekem takarítani és termet díszíteni. Talán elcsattant volna az a bizonyos első csók, ha... ha nem így alakul. Ez lehet a sors keze, de lehet az is, hogy csak simán ilyen szerencsétlen az életem.

– Na, gyere Em. Dekoráljuk ki ezt a poros szarkupacot – emelte fel Marcus a zacskót, majd kikeresett belőle egy lógós díszt.