SÖTÉT TITKOK | DRACO MALFOY

21. rész

Te ezt nem értheted, Féregfark!
Kell a vére, hogy le tudjam győzni!
Most pedig eredj, értesítsd Regulust a pontos tervről!

Felriadtam. Hirtelen nem tudtam,  hol vagyok, de aztán rájöttem, hogy az ágyamban. Csak egy rossz álom, győzködtem magamat folyamatosan.
Igen, épp az imént jártam Voldemort fejében, láttam, ahogyan parancsot ad a szolgájának. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet álmodok...
De mégis kinek a vére kell a Sötét Nagyúrnak, és kit akar legyőzni? Legfőképp pedig: ki az a Regulus?

Visszaaludni már nem tudtam, ezért némán bámultam az ágyam fejlécén lévő kis kígyós faragást. Elgondolkoztam, hogy vajon minden házban azt az álltaot vésik az ágyra, ami a jelképezője?

- Miért nem alszol? - csendült hirtelen egy hang, közvetlenül mellőlem. Kis híjján felugrottam, annyira megijedtem.

- Nem tudok. És te miért nem alszol? - kérdeztem bosszúsan a "támadómtól", aki nem más volt, mint Nicky.

- Felriadtam a kiabálásodra.

- A mimre? - kérdeztem értetlenül.

- Össze-vissza beszéltél álmodban! Olyanokat mondtál, hogy kell a vére, meg hasonlók - magyarzáta suttogva a barátnőm. Aha, szóval már kiabálok is álmomban. Ez egyszerűen szuper...

Pirkadatig még volt két óra, de én unalmamban inkább csendesen felöltöztem, és felmentem a klubbhelységbe.
Igen, a Mardekárban máshogy vannak a szobák. Mivel az egész a tó alatt van, így leginkább csak lefelé lehetett ásni, mintsem felfelé, így a hálószobák lentebb vannak.
Leültem az egyik bőrkanapéra, és elkezdtem csendben körbenézni. A klubbhelység nem túl nagy, épp, hogy elfér benne az a pár ülőgarnitúra, néhány könyvespolc, három asztal, ahol tanulni lehet, plusz még karosszékek. Persze minden sötétfából készült, a szőnyegek zöld-ezüst színűek, a kanapé pedig fekete sárkánybőr.

Ahogy a könyveket bambulásztam, megakadt a szemem az egyiken. Bordó kötése volt, és eléggé megviseltnek tűnt. A gerincén arany betűkkel ez állt: Korunk legsötétebb mágusai. Nem csodálkoztam, hogy egy ilyen könyv került a Mardekár birtokába, hiszen itt minden a feketemágiáról szól, de azért mégis.
Felálltam, hogy megnézzem közelebbről. Amikor kivettem a helyéről, a könyv szisszent egyet, amitől konkrétan frászt kaptam.

Rögtön az első oldalon azzal nyitottak, hogy Csak saját felelősségre olvassa!
Már lapoztam volna tovább, amikor is lent becsapódott az ajtó, ami azt jelezte, hogy valamelyik korán ébredő társam másodpercek múlva felér a lépcsőn. Gyorsan visszacsúsztattam a helyére a könyvet, de magamban megfogadtam, hogy éjszaka fellopózok, és elolvasom.

- Emily! Hát te? - kérdezte a lépcső tetején megjelenő Draco Malfoy. Arcán a reggeli álmosság egy cseppje sem látszódott, úgy nézett ki, mint aki órák óta fent van. Rajta volt már az iskolai talárja, de ami mégfurcsább, a köpenye is. Ezek szerint éppen sétálni indult volna, ha nem botlik belém.

- Szia Draco. Nem tudtam aludni, ezért feljöttem olvasgatni. Te? - kérdeztem a szőke unokatestvéremtől. Apropó. Ő ezt még nem is tudja.

- Sétálni indultam a parkba. Jössz?

- Aha - bólintottam, majd együtt elindultunk. A folyosókon még egy lélek sem volt, ilyenkor mindenki alszik még. A bejárati csarnok is szerencsére üresen tátongott, így könnyedén ki tudtunk surranni.
Jól esett friss levegő, rég nem voltam már kint kora reggel sétálni.

- Na és hogy hogy ilyen korán keltél? - kérdeztem Draco-tól.

- Mostanában szeretek reggelente sétálni. Egyszer összetalálkoztam azzal a vén bolonddal -Fricsel- aki magyaráztott nekem arról, hogy most, hogy rajtakapott, legszívesebben kizsigerelne... de aztán küldtem neki egy lábkörömnövesző ártást. Azóta nem zaklat - mesélte.

Nevetve hallgattam a sztorijait, miközben már a Tiltott Rengeteg szélénél jártunk.

- Amúgy... kérdezhetek valamit? - szakítottam félbe az egyik történetét.

- Kérdezz - nézett rám Draco, de az a pillantás sokkal többet árult el róla, mint azt ő szerette volna. Úgy nézett rám, mint aki... nem éppen közömbös neki.

- Tudtad, hogy unokatesók vagyunk?

- Mi? - kérdezte elképedve. Ezek szerint nem tudott róla.

- Az anyáink testvérek. Mármint az én igazi anyám. Juliette Black - magyarátam a szőke fiúnak, aki csak elképedve nézett rám.

- Uh - ennyit bírt kinyögni. Jó, ez így tényleg hirtelen jött, de azért ekkora sokkot nem kéne kapni...

- Szerintem is - értettem egyet.

Innentől már csak némán lépkedtünk egymás mellett, a gondolatainkba mélyedve. Szerintem teljesen másról elmékedtünk, de végül is nem számít, a lényeg, hogy töltöttünk egy kis időt kettesben is.

Mert abban biztos vagyok, hogy az első találkozás óta nem közönbös nekünk a másik, bármennyire is próbáltuk titkolni. Lehet, hogy ez meg fog változni mostantól, de lehet, hogy nem. Senki sem tudhatja előre.
Illetve de. Trelawney professzor bizonyára látja a jövőt a Benső Szemével, úgyhogy majd meg is kérdezem.
Ezen az abszurd ötleten véletlenül hangosan felnevettem, mire Draco kérdőn nézett rám.

- Csak eszembe jutottak Trelawney jóslatai - legyinettem.