SÖTÉT TITKOK | DRACO MALFOY

26. rész

Végül kiderült: a Beauxbatons bajnoka Fleur Delacour, a Durmstrangé Viktor Krum, a Roxforté pedig Cedric Diggory... és Harry Potter. Igen, az idén négy bajnok vesz részt a Tusán, hála valakinek, aki ügyesen kijátszotta a serleget és bedobta Potter nevét. Mindenki fel volt háborodva, de hát nincs mit tenni, a Tűz Serlege döntött, szabotálás ide vagy oda.

Hamarosan jön az első próba, mennek a találgatások, hogy vajon mi lesz a feladat. Marcus például esküdne rá, hogy egy akadálypályán kell majd végigmenni, időre. Nem tudom, én többet várok a Trimágus Tusától, mint holmi kúszást-mászást a földön...

A napok egymást követve tűntek el, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy ősz van. Nem úgy értem, hiszen szeptemberben indultunk Londonból ide a suliba, de akkor még nyárias, meleg idő volt... Ellentétben azzal, hogy ma reggel hangos mennydörgésre keltem. Az eső szüntelenül zuhogott, kint hatalmas volt a sár és a lehullott levelek miatt lépni sem lehetett redesen.
Az első próba napjára szerencsére valamennyire kitisztult, legalábbis már nem esett, de ettől függetlenül borús volt az idő. Nickyvel és a többiekkel vacogva léptünk ki a nagy tölgyfaajtón, ugyanis nem találtuk a kabátjainkat.

- Maguk mit keresnek idekint egy szál vékony ingben? - kérdezte hirtelen szemrehányó hangon McGalagony professzor, aki a díszsüvegével a fején sietett felénk.

- Tanárnő kérem, nincsenek meg a kabátjaink! - szóltam közbe, mielőtt a fiúk poénból kitalálnak valami hülyeséget.

- Áh, igen! A házimanók tegnap este elvitték őket kinosni, de mára bizonyára már megszáradtak. Miss Cook, kérem menjen el értük, ott vannak a mosószobában!

McGalagony utasítására tehát elindultam a pincébe, hogy felhozzam a téli bundás kabátokat. Tudtam az utat, mert már jártam a mosószobában; egy tágas helyiség, tele szárítóval, a házimanók általában ott mossák ki a diákok ruháit.

Amint beléptem, megcsapott a jól ismert öblítő illata, amit annyira imádok. Nem volt bent senki rajtam kívűl, ezért kedvemre nézelődhettem. A Mardekár feliratú akasztóknal meg is találtam a kabátokat, amik tényleg már szárazak voltak. Gyorsan felkaptam őket, aztán már rohantam is kifelé, hogy ne késsem le az első próbát. Éppen az első emelet folyosóján rohantam végig, amikor meghallottam egy mély, recsegő hangot az egyik üres teremből. Az ajtó résnyire volt nyitva, pont annyira, hogy be tudjak lesni. Először alig akartam hinni a szememnek; Mordon professzor a kandalló előtt térdelt, és valakivel beszélgetett a lángokon keresztül. Az illető arcát nem láttam, de a hangjáról felismertem Féregfarkot, aki a Sötét Nagyúr -azaz apám- szolgája volt.

- Értsd már meg Barty, a Nagyúrnak a lány is kell! - harsogta a kandallóból Féregfark. Mordon erre csak ideges mozdulatott tett, majd egy jó nagyot kortyolt a laposüvegéből.

- Jól van Féregfark! Ha a Sötét Nagyúr ezt kívánja... De minek neki az a semmirekellő leány? Semmihez nem ért, még párbajozni sem tud! - háborgott a professzor, majd gyorsan körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla; egyedül van a helyiségben. Engem nem láthatott, mert az ajtó takarásában álltam.

- Te azzal ne törődj, kövesd a Nagyúr utasítását, Barty! - mondta még utoljára Féregfark, majd az arca eltűnt a lángok közül. Mordon feltápászkodott, és bicegve elindult az ajtó felé. Pont jókor kapcsoltam, és beugrottam a szomszédos terembe, mielőtt a professzor észrevehetett volna.

Megvártam, amíg elsántikál a lépcsők felé, és csak utána bújtam elő. A kabátokkal a kezemben rohantam ki a parkba, hogy minnél előbb el tudjam mesélni ezt az egészet Nickynek. Út közben végig az előbb látottakon gondolkoztam, na meg azon, hogy ezt a kis incidenst elmondjam-e McGalagony professzornak. Végül úgy döntöttem, hogy hallgatok, mert abból nem lehet nagy bajom.

-------------------------------------
Sziasztok! Igen, tudom hogy nagyon rövid lett a rész, de azt megígérem, hogy ma vagy holnap jön a következő rész, ami izgalmasabb lesz! Ez csak egy kitöltő fejezet volt, hogy kárpótoljalak titeket a kimaradás miatt. :) A helyesírási hibákért elnézést kérek, csak telefonról írok, és itt nem olyan könnyű írni.