SÖTÉT TITKOK | DRACO MALFOY

18. rész

- Ezt nem hiszem el! Ez lesz a legjobb évünk a Roxfortban! - örömködött Marcus a klubbhelységbe érve.
Elfoglaltuk a bőrkanapét és a foteleket, majd hozzákezdtünk az órarendünk nézegetéséhez.

- Holnap rögtön az első óránk jóslástan lesz! - fintorgott Nicky, mire a többiek is felkapták a fejüket és elkeztek hisztizni.
Én tavaly nem jártam jóslástanra, helyette kipróbáltam a számmisztikát. Kár volt, szörnyen unalmas az az óra, ebben az évben le is adtam.

- Emily, örülj, hogy nem voltál tavaly Trelawney óráin! Nekem megjósolta, hogy hetedik év végén meg fogok halni! - mesélte bosszúsan Crack, és a kifakadására többen is sötét képpel bólogattak.

- Figyelem! Piton professzor üzeni, hogy mindenki menjen a hálókörletébe, mert akit egy percen belül itt talál, az kemény büntetőmunkával kezdi az évet! - kiabált körbe az egyik prefektus, akinek, ha jól tudom McRoy a neve.

- Gyere Nicky! Jó éjt! - búcsúzkodtam a többiektől, majd felmentünk a lányok hálószobájába.

*

Másnap reggelinél megjöttek az első baglyok. A madártömegben kiszúratam a sajátomat, Bimit.

- Okos bagoly vagy! - simogattam meg a tollát, amint leszált a tányérom mellé. Egy ütött-kopott boríték volt a lábához rögzítve, amin látszott, hogy messziről küldték.

- Hű, ez mi? - kíváncsiskodott rögtön a barátnőm.

- Nem tudom, most hozta Bimi.

- Nyisd ki! - sürgetett Nicky, mire kibontottam a borítékot.

"Kedves Emily!
Sietnem kell, mert a dementorok hamarosan visszacsukják a cellámat. Csak egy rövid levelet engedtek meg, úgyhogy nem is fűzöm tovább a szót.
Azért írok most, hogy tudd; nem önszántamból mondtam le rólad a születésedkor. Már akkor halálfaló voltam, és a Mágiaügyi Minisztérium nem engedte meg,  hogy én neveljelek fel, ehelyett kihallgatásra kültek, aztán Azkabanba zártak. Remélem jó a sorod, és a nevelőszüleid kedvesek.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy Mardekáros lettél, Piton professzor egy levélben beszámolt minderől. Év közben többször is írni fogok neked, de egyenlőre még nem árulhatok el semmit.
Nagyon szeretlek!
Ölel: Édesanyád

U.i.: Van valaki a Roxfortban, aki veled van, én bíztam meg, hogy ügyeljen rád is."

Lefagytam. Újra, és újra elolvastam a levelet, majd a végén az "édesanya" szót. Éreztem, amint egy ártatlan könycsepp lefolyik az arcomon, majd rácsöppen a kezemben tartott levélre.

- Na? - kérdezte aggódva Nicky, gondolom látta rajtam, hogy nincs minden rendben.
Némán átnyújtottam neki az üzenetet. Ő is elolvasta többször is, majd halálra vált arccal visszaadta.

- Nekem elment az évtágyam. Órán találkozunk! - pattantam fel, majd kirohantam a nagyteremből, és egyenesen a pince felé mentem.

Három rövid kopogtatás után szinte berontottam Piton dolgozószobályába, és szerencsémre ott is találtam a professzort.

- Áh, Miss Cook, minek köszönhetem a látogatását ebben a korai órában? - csengett a hangja, melyből félig gúny, félig pedig érdeklődés szűrődött. Kopott íróasztala mögött ült és egy bájitalfőzős könyvet olvasgatott, amit az érkezésemre becsukott.

- Ma reggel kaptam - csaptam le elé anyám levelét. Piton fekete szemével végigfutotta a sorokat, majd felpillantott rám.

- Már épp ideje volt.