Trust me baby

Mindent megtudsz idővel

Egy mozdulat kellett ahhoz, hogy helyet cseréljünk. Hemmings volt alattam, én pedig csípőjén ültem.
-Felejts el Hemmings. -vágtam hozzá a szavakat, nem mintha ez részegen eljutott volna az agyáig, de akkor is jól esett ezt neki mondani.
-Eli! -nyöszörgött utánam miközben felém jött, de én csak az ajtóhoz mentem, magam mögött hagyva Aranyhajat.
Lerohantam a lépcsőn, és a kijáratot kerestem szemeimmel.
-Várj már meg! -nyúlt a vállam után
-Hagyj! -löktem el, majd egy fiú is így tett. Dulakodni kezdtek Hemmingssel.
-Te vagy az a nyomorék aki ráhajtott a barátnőmre?! -lökte neki a falnak.
Nem léptem közbe. Lefagytam. Csak néztem pár másodpercig, ahogy behúznak egymásnak. Vagyis, Luke csak próbált, mikor végre észhez tértem.
-Fejezzétek be! -álltam közéjük. Luke mögöttem állt, és csak a hátamnak döntötte a fejét, miközben próbált levegőhöz jutni
-Ezt majd még elintézzük, ha nem lesz itt a kis barátnőd, hogy megvédjen. Vagy tudod mit? Visszakapod azt, amit a barátnőmmel tettél. -húzott magához és hosszasan megcsókolt. Próbáltam ellökni, de erős volt a szorítása a kezemen, ez pedig elgyengített.
-Szállj le róla! -húzott be a srácnak, aki ezúttal a földre került. Luke megfogta a csuklóm majd az ajtó felé kezdett rángatni.
A kocsi felé kezdtünk futni, és be is ültünk. Nagy nehezen végre el is indultunk.

-Hogy-hogy nálad volt a kulcs? -néztem felé. Nem is volt annyira részeg, mint hittem, hiszen tudott még vezetni, ami asszem nála jó.

-Mindent megtudsz idővel. -bámulta folyamatosan az utat.

Beütött a kínos csend, ami 10 percig tarthatott. Megőrjített ez az egész.
-Megjöttünk. -nézett rám miközben megállt az autóval. Már nyitottam volna az ajtót, de visszanéztem még.

-Nem akarsz inkább itt aludni? Elég ramatyul nézel ki. -nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.
-Nem akarok zavarni. De hát ha ennyire akarod. -szállt ki ő is a kocsiból, majd a ház felé kezdtünk menni.

Én a konyhába, Hemmings meg a nappaliba ment. A fagyasztóban kerestem valami hideget, amit fejéhez tarthat. Találtam egy lefagyasztott halat. Végül is, ez is hideg..
-Ahh, ugye most csak viccelsz? -mutatott a kezemben lévő halra, ami ijesztőbben nézett ki, mint a nagyi egy hosszú éjszaka után.
-Ne nyavalyogj, csak tartsd oda. -vágtam hozzá a jeget, mire felszisszent

-Ennél kedvesebb nem is lehetne valaki. -játszotta a sértődöttet

-Örülj hogy halat kaptál, nem pedig Calum fagyasztott alsógatyáját. -ültem le lábai mellé
-Elmehetsz aludni. -mutatott csukott szemmel az emelet felé

-Ki kérdezett? Egyenlőre az én lakásomban vagy, szóval ne pattogj itt nekem. Ahh, tudod mit.. tényleg elmegyek inkább. -lépkedtem sebesen az emelet felé.
Bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyamra. Folyamatosan Lukeon kattogott az agyam, hogy mégis mit csinálhat ott lenn. Nagy gondolkodásom közben lassan elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki befekszik mellém, és átöleli derekamat. Néhány percig élveztem ezt az érzést, majd átfordultam másik oldalamra. Kék íriszeivel találtam szemben magam, amik folyamatosan engem vizsgáltak. Nem volt akaratom ellökni a kezét derekamról. Túl álmos voltam ahhoz. Végig simítottam borostás arcán, amire elmosolyodott. Nem tudom miért tettem.
-Sajnálom. -mondta.
-Mégis mit?
-Hogy azt hitettem el veled, hogy egy egoista barom vagyok és hogy majdnem.. -harapott bele telt ajkaiba
-Nem kellett ezt elhitetned. -kuncogtam, mire közelebb bújt. SOKKAL közelebb. Arcom már mellkasát súrolta, így éreztem isteni illatát.
-Inkább aludjunk, persze csak ha nincs ellenedre hogy...így... aludjunk.-simított végig oldalamon, majd így összebújva próbáltunk elaludni.