Trust me baby

/:part 21

Végre odaértünk Kelsie-ék házához. Az anyukája éppen szállt ki a kocsijából.
-Nem azt mondtad hogy anyukád nem lesz itthon? -néztem rá meglepetten, Döbbenten figyelte anyja minden egyes lépését felénk. Látszott rajta hogy valami ütős magyarázatot akar kitalálni, de ő ebben soha nem volt jó.
-Szia anya. -ölelte át- Nem edzésre kellett volna menned? 
-Mondtam hogy ma nem megyek. Vagy elfelejtettem volna szólni? -vette elő telefonját
-De hát Kelsie-nek azt írta, hogy edzésre megy. -szólaltam meg végül én is, mire a lány köhécselni kezdett, mire mindketten zavartan kezdtek beszélni.
-Ja igeeen... -tördelte idegesen ujjait- elfelejtettem hogy a barátnőimmel találkozom, ezért hazaugrottam csak valamiért. Csak felkapom és már megyek is, nem zavarok. -nevetett kínosan
-Anya, nekünk most mennünk kell, még rengeteg dolgunk van. -majd egyenesen a szobájába mentünk

Már a második film közepénél tarthattunk mikor kiment pop-cornért. Néhány percig gondolkodtam, megéri-e belenézni a telefonjába. De végül a kezemben kötött ki a készülék. Feloldottam a zárolóképernyőt, és az üzenetekre mentem. 
Legutolsó üzenet feladója: Ashton Irwin "Még ne gyertek,,
Valamit szerveznek a hátam mögött, ez már eddig is világos volt. Ash neve alatt... Luke volt. Akkor kapta az üzenetet tőle amikor rákérdeztem kivel beszél, még a plázánál. Rámentem.

Luke: Annyira szeretlek. Nem tudnék lemondani rólad senki kedvéért sem.  Talán mi jelentjük azt hogy örökkévalóság, mert a mi szerelmünk a végtelenségig is képes kitartani, ebben biztos vagyok.
Me(Kelsie): Ez annyira édes tőled.
Luke: Reméltem hogy nem gondolod túl nyálasnak.

Próbáltam nem félre érteni. De egyszerűen nem tudtam, nem ment. Kelsie pont akkor nyitott be a szobájába, észre is vette a magánakciómat. Leült mellém, és csak simán kivette a kezemből, majd elindította a filmet ott ahol abba hagytuk pár perce.
-Kelsie? -megállítottam a filmet, lassan rám vezette tekintetét
-Mit néztél meg? -kérdezte teljesen higgadtan
-Inkább én kérdezek. Mi van közted és Luke között? -tértem a lényegre, vagyis számomra ez volt a lényeg- És mi ez az egész kis titkolózás egész nap? 
-Nem hiszem el. Komolyan nem esett még le? -csapott az ágyára, és egy párnát szorított magához.
-Az hogy visszajössz, és elveszed a barátomat? De, képzeld leesett. -pattantam fel, és a kilincsre tettem a kezemet, mint aki menni készül. Nem is tudom miért nem mentem el egyből. Talán kíváncsi voltam mit reagál. 
-Ezt nézed ki belőlem? Ugye ez egy vicc? -állt fel most már ő is
-Én is pontosan ezt remélem. Mi ez az egész "szeretlek,, és a "nem tudnék lemondani rólad,, meg a többi?! -emeltem fel a hangom vegül

-Jesszusom. Először is ne kiabálj. Azt a szöveget neked szánja Elisabeth! Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy te a legjobb barátom vagy, ő pedig a pasid. Nem veszed észre hogy ez az egész az egy hónapos fordulótok miatt van? -mondta, majd a fejemre csaptam. Hát persze. A kórházban mondta még hogy van egy terve. 
-Úristen. Ne haragudj rám, kérlek. Akkora egy barom vagyok. -oda léptem hozzá, és megöleltem, amit viszonzott szerencsémre
-Végül is, tényleg félre érthető volt az az SMS. De máskor már olvasd vissza, és akkor világos lesz valószínűleg. -nevettük el magunkat egyszerre
-Várj, most mi lesz akkor? -néztem rá, ő meg gondolkozni kezdett. Legalábbis annak látszott.
-Te nem tudsz semmiről, rendben? Most szépen felöltözöl, megcsináljuk a hajadat, és a sminkedet is, utána meg elmegyünk hozzátok. -vázolta fel a tervet, mire előrángatta azt a bizonyos ruhát, én pedig mosolyra húztam a számat.
Minden úgy is lett. Készen voltunk mindennel. Kelsie elégedetten nézett végig rajtam, mintha valami személyi stylisnek érezte volna magát, egy kis fodrász és smink tudással bolondítva.
-Indulhatunk? -kérdezte. Kezdtek azok a bizonyos pillangók előbukkani a gyomromnál. Fogalmam sem volt miért
-Rossz előérzetem van. -hirtelen szédülni kezdtem, leültem az ágyra. Jobban mondva Kelsie ültetett le még mielőtt összeestem volna, és egy pohár vizet nyomott a kezembe.
-Hé, Elis, mi a baj? Jól vagy? -nézett ijedten rám
-Valami nincs rendben. -dadogtam. Furcsa érzésem volt. Mintha valakivel történt volna valami.  Egyszerű megérzés. Gyakran előfordul, nem? 
-Biztos csak izgulsz. De nincs értelme, szeretitek egymást. Gondolom a fiúk is valami hasonló bátorító kis monológot hablatyolnak Luke-nak. -mosolyodott el, de a megérzésem még így sem csillapodott. Kezdtem félni kicsit.
-Induljunk. -mondtam

Már az utcánkban voltunk, ahonnan láttuk a házunkat. Sehol egy árva lélek sem. Erre fele ez is ritka.
-Kelsie? 
-Igen? fordult felém
-Még mindig félek. -nevettem el magam
-Nyugi, minden tökéletes lesz. -karolt át, és így mentünk végig az utcán egészen a házunkig.
-Jól hallom hogy valaki gitározik? -már a bejárati ajtó előtt álltunk
-Ezek szerint észrevették hogy itt vagyunk. Nm szeretnék megzavarni ezt-azt, szóval én megyek is. -ezer wattos mosolyával megölelt, majd hátat fordított, és elment.
Lassan nyitottam be a házunkba. Elsőre rózsaszirmokat pillantottam meg, amik szobám felé vezethettek valószínűleg. Ott álltam, ismét egy ajtó előtt és félénken benyitottam.
Legbelül nem múlt el az a rossz érzésem. Nem véletlen.

-Luke! -rohantam be majd forogni kezdett velem minden. Ismét.