Trust me baby

Epilógus

A földön terült el, körülötte a saját vére, mindenhol. Rázni kezdtem, reméltem hogy felébred. Den nem, nem így lett. Nem reagált semmire. Semmire.
-Hát a sors, úgy látom elkerülhetetlen. -rideg hangjától, libabőrös lett mindenem. Tudtam hogy nincs tovább.
-Mit tettél Luke-al?! -fegyver volt a kezében és véres volt szintén ő is. A halott fiúra borulva sírtam, szétesett a világ körülöttem. 
-Elis, Elis, Elis. Már az elejétől fogva nem kedveltem egyikőtöket sem. Te miattad halt meg az apád is. Aki már szinte az én apám is volt. Luke sajnos rájott mire készülök, így nem volt más választásom, meg kellett halnia. De így legalább két legyet ütök egy csapásra. Jaylen elég jó figyelem elterelés volt, nem de? Tartozom a srácnak ezért. -nevette el magát- Istenem ha tudnád, mióta várok arra hogy ezt a szép kis arcocskádat, lássam ahogyan minden csepp élet elillan belőle. Na de essünk is túl rajta. Ég veled drágra Elis.
-Calum, ne! 
Felém tartotta a fegyvert, majd elsütötte azt.

 világ elsütétült. Minden nyugodt volt. Luke jött felém msolyogva. Tenger kék szemei sokkal gyönyörűbbek, mint eddig. Béke és nyugalom. Eggyé vált minden. A tér, az idő, a szerelmünkel együtt. Igaza volt, a mi szerelmünk örökké tart.