Trust me baby

/:part 13

Reggel Luke mellett ébredtem fel. Mire felvázoltam magamba hogy ki is alszik mellettem, eszembe jutott, hogy Calum akár mikor hazaérhetett. Felpattantam Luke mellől, mire ő mocorogni kezdett és felébredt lassan.

-Eli? Mit csinálsz? -kérdezte

-Luke el kellene menned. Most. -fordultam felé, majd felkaptam egy pulcsit és Calum szobája felé kezdtem menni. Az ajtójához mentem, majd óvatosan benyitottam. Nem volt ott benn egy árva lélek sem, nem hogy ő.. szerencsére.

-Mit keresel? -szólalt meg egy kómás, rekedt hang a hátam mögül

-Inkább kit. Szerencséd hogy Calum nem ért még haza, mert különben futva mehetnél most haza. -csuktam be a szoba ajtót, majd felé fordultam

-Még mindig haragszol? -tette kezeit a derekam köré, majd közel húzott magához. Nagyon közel.

-Nem. Vagyis nem tudom. Most inkább haza kellene menned. Azt se tudom hogy magyarázom el ezt az egészet Calumnak, hogyha meglát vagy ha megtudja -sóhajtottam, mire egy puszit adott a homlokomra

-Nem tudom mennyi értelme lenne nekem beszélni vele, mert nem nagy eséllyel hallgatna meg szerintem...- döntötte homlokát az enyémnek, majd ajkaimat célozta meg

-Luke.. most kérlek menj el. -suttogtam ajkaira a szavakat. Mélyen a szemembe nézett, majd szorosan átölelt, mire az ajtó hangjára lettünk figyelmesek. Odakaptuk mindketten a fejünket. Calum volt az. Viszont nem csak mi vettük őt észre... hanem ő is minket.

-Luke.. hát te meg..? -lépkedett lassan felénk, ami horror filmbe illő volt. Lassan mintha ökleit is összeszorította volna.

-Calum, figyelj rám, ne csinálj semmi hülyeséget, csak beszéljük meg. -szóltam, de már a lépcsőn jött fel egyenesen felénk, egész végig minket nézve.

-Cal.. tesó.. figyelj öhm...-állt elém Luke, mintha védeni akarna. Pedig Calum engem sose bántana.

-Luke... -lépett közel hozzá Calum és farkasszemet néztek. Calum emelte már a kezét, mire már azt hittük meg fogja ütni, de a kezét vállára rakta, majd magához húzta és átölelte. -Mindenről tudok, nyugi.

-Mindenről? -kérdeztük egyszerre

-Eli, tegnap Jessicanal voltam. -mondta halkabban. Hangja egyszerre volt nyugodt és szomorú is.

-Hogy mi? -néztem rá döbbenten, mire Luke vissza lépett mellém, így teljes egészében láthattam Calumot

-Nem tudtam tovább várni. Meg akartam tudni mindent. Zavart hogy nem voltam képbe, de leginkább az zavart, hogy te is áldozat voltál.

-De Jessica mit mondott? -szólalt meg Luke

-Hogy ő mászott rád.. és hogy már rég óta nem érzett irántam semmit, csak nem akart megbántani. Pedig jobban "örültem" volna ha inkább megmondja és szakít, minthogy belekeverjen téged, vagyis titeket is. -nézett le a földre, majd sóhajtott

-Sajnálom. -tette Luke a kezét Calum vállára, majd barátságosan megütögette

-A lényeg az hogy ti újra együtt vagytok, velem ne is foglalkozzatok. -erőltetett egy mosolyt az arcára, majd a tarkójára kapta a kezét

Calumhoz léptem és átöleltem, amit ő is viszonzott. Az az érzés, hogy fontosabb neki az én boldogságom mint az övé, mindig is elgondolkodtatott. Nem tettem semmit, hogy megérdemeljem azt hogy ennyire szeressen. De ő még is így tett, és tesz a mai napig is. Jessicaban meg nem csalódtam akkorát, hiszen pontosan ilyennek gondoltam, csak mindig inkább Calumnak próbáltam elhinni azt hogy milyen is "valójában". De ő csak kihasználja az embereket, és amint jön egy új és feltehetően jobb, egyből azt akarja. Nagyon remélem hogy többet nem kell látnom őt. Nem Luke miatt, és nem is miattam, hanem Calum miatt.

-Na és van valami tervetek mára? -kérdezte fél órával később Calum, a nappaliban ülve

-Hát.. nemrég még arra se mertem gondolni hogy ti beszélni fogtok, szóval nem igazán. -nevettem miközben Luke mellé ültem, aki kissé bátortalanul átkarolt, mintha még soha se tette volna. Ránéztem, mire kinyújtotta a nyelvét.

-Én szerintem átmegyek és ott alszom Michaelnél. Kettesbe hagylak titeket, de nekem nehogy szétszedjétek a házat. -nevetett végre Calum is, de azt se mondtam volna "igazi" nevetésnek

-Oh hidd el nem berendezősdit fogunk játszani egész este. -mondta rekedtes hangon Luke, mire elpirultam és ajkaimba haraptam.

-Oh ennyire nem voltam rá kíváncsi. -nevetett majd a konyhába ment át a reggeli kávéért, kettesbe hagyva minket néhány percre

-Mi van Hemmings, megjött az életkedved? -fordultam felé miközben nevettem és az ajkait bámultam folyamatosan

-Ha mellettem vagy, legalább van értelme hogy legyen egyáltalán. -hajolt közel majd ajkaimat kezdte falni, épp úgy mint amikor legelőször tette azt.

-Hééé menjetek szobára, ne előttem csináljátok. Óvszert is nekem kell adnom, vagy mi? -nevetett Calum miközben három pohár kávéval egyensúlyozott be a nappaliba, amit odaadott amint közelebb ért.

-De vicces vagy Hoody. -nevettem- Inkább a kávédra koncentrálj, annak legalább értelme is van.

-Khm.. Hoody... -kezdett halkan nevetni Luke- Jó hogy nem Woody a Toy Story-ból. -nevettünk már mind a ketten, mire Calum odajött és hirtelen ránk feküdt.

-Kényelmesek vagytok, de nem eléggé. Legközelebb hozzatok párnákat magatokkal. -nevette el magát, mire én orron pöcköltem, Luke meg a talpát kezdte csikizni- Hé hé hé, ez nem ér. -nevetett

-Nincsenek szabályok Hoody...