Trust me baby

/:part 11

Fogalmam sincs mikor kelhettem fel. Luke békésen aludt mellettem, én meg néhány percig csak figyeltem ahogy alszik. Mániám hogy esténkét megszomjazok, ezért nagy nehezen kikeltem a meleg ágyamból, és leindultam a konyhába.
Calum szoba ajtója résnyire nyitva volt, ezért gondoltam gyorsan elosonok inkább még mielőtt észrevesznek.
A konyhába leérve, Calummal találtam szembe magam, aki szintén valamit ivott.

-Hány óra van? -kérdeztem rekedtes hangon.

-Éjfél körül, talán.. fogalmam sincs - épp annyira álmos mint én.

-Kérhetek valamit inni? -ültem le az egyik székre, miközben Calum öntött valamit majd megittam.

-Mióta vagy fenn? -néztem rá, már amennyire láttam, amilyen sötét volt a konyhában.

-El se aludtam.. Jessel összekaptunk egy kicsit, ő most ott fenn alszik. -mondta kissé szomorkás hangon. Esküszöm egyszer még megölöm azt a csajt.

-Nyugi, ahogy ismerlek úgy se hagyod hogy haragudjatok egymásra. -próbáltam kicsit lelkesíteni.

-Tudod min kaptunk össze? -kérdezte, miközben csillogó szemeivel rám nézett. Sírt?!

-Mond, nyugodtan.

-Luke. -sóhajtott- Valahogy feljött a téma hogy ti milyen jól megvagytok, erre hozzám vágta hogy nem foglalkozok vele, meg hogy Luke jobb barát lenne mint én.. -ütött bele a konyhapultba

-Hé! Azzal hogy összeversz itt mindent, nem lesz jobb. -annyira sajnáltam.. nem érdemli meg, hogy valaki így bánjon vele

-Szeretem. Ő meg közben más srácokról álmodozik. -csúszott meg a hangja.

-Várj.. azt mondtad ott fenn alszik?

-Igen. Miért?

-Rossz érzésem van.. Most azonnal meg kell néznem valamit.-álltam fel, majd Calum értetlen tekintete kísért végig egész a lépcsőig. Rohantam ahogy csak tudtam, és a rossz előérzetem egyre csak erősödött.
Benyitottam Calum szobájába... nem volt ott senki.. Életembe nem dobogott ilyen gyorsan a szívem, mint most. Legalábbis amennyire tudtam arra figyelni, milyen gyorsan ver.
A szobámhoz lépkedtem óvatosan, az ajtó itt is résnyire volt nyitva. Benyitottam, és a rossz előérzetemből csupán keserű valóság lett. Jessica Lukeon feküdt és csókolgatták egymást, azt hittem ott fogok össze esni, de Calum pont megjelent mögöttem.

-Mi a..?! -hangján hallható volt a düh és a szomorúság egyaránt.
Calum felkapcsolta a villanyt, és Jessica azonnal felpattant Lukeról.

-Szívem! Ne értsd félre! Én csak.. mi csak.. -dadogott a lány, miközben felénk lépkedett.
Calum csak bámulta, de amikor elé lépett, majdnem felpofozta a lányt, csak az én kezem tartotta vissza.

-Ne legyél hülye Calum.. -mondtam remegő hangon, majd óvatosan Luke felé néztem. Értetlenül feküdt az ágyon. Az ágyamon. És pont ott kellett rajta kapnom.

-Húzz a házamból most azonnal te ribanc! -kezdett kiakadni Calum.

-Kérlek! Calum! Édesem, bocsáss meg! -úgy tett mintha sírna. De Calum most észnél volt, és nem dőlt be neki.

-Most! -ragadta meg a karját és kirántotta a szobámból.

Calum mellettem állt lesokkolva, és már csak a földet nézte. Az én szemem Lukeon pihent, aki elkezdett közeledni felém.

-Megmagyarázom.. -állt meg, és mélyen a szemembe nézett. Több se kellett, elcsattant a kezem teljes erőből.

-Tűnj innen a kis barátnőddel! -kiabáltam, miközben könnyek gyűltek a szememben.

-Addig örülj amíg tőlem nem kapsz ilyen pofont.. -mondta egyhangúan Calum.

Összeszedte a ruháit, majd kiment a szobából.

Szabadul engettem az érzéseim, és csak sírtam. A földre rogytam, Calum meg lehajolt hozzám és simogatott nyugtatásként. Bármennyire is próbált erősnek tűnni, neki se ment.. egy egy könnycsepp legördült az arcán.

-Ott aludhatnék nálad? -próbáltam elfojtani azt az érzést ami felgyülemlett bennem.

-Persze. Gyere. -emelt fel, majd a szobájába cipelt. Annyira irigylem hogy akár még ennyire is képes erős maradni.
Lerakott az ágyra, majd betakart. Ő csak az ágy szélére leült, és ott is maradt egy darabig.

× × ×

-Calum.. nem tudok aludni. -szólalt meg egér hangom a sötét szobába.

-Elhiszem. -megfordult majd bekúszott mellém az ágyba. Egymást néztük folyamatosan.. annyira megviselt volt az arca.. kisírt szemek, és karikák a szemei alatt. Valószínűleg én ennél is rosszabbul nézhetek most ki.

-Elis.

-Igen? -akkor hívott így utoljára, mielőtt apám meghalt..

-Ugye tudod hogy te vagy nekem a legfontosabb? -mondta rekedt hangon. Furcsa.. nem rég, még más mondogatta ezt nekem.

-Te is nekem Thomas. -mosolyodtam el. Olyan érzésem volt mintha egy pillanatra megint gyerekek lennénk, és Calum ugyanazt mondta volna el, mint az nap este amikor ideköltöztem.

Csalódtam benned Hemmings.

Ez volt az utolsó gondoltam, míg mielőtt elaludtam volna.