Trust me baby

/:part15

Ott voltam a park előtt, és vártam Jaylen-re. Már azt hittem hogy csak egy fogadás volt az egész, és el se jön, mikor már éppen megláttam az egyik irányból jönni.
-Szia szépségem. -ölelt át szorosan, amit én nem teljesen viszonoztam
-Szia... Jaylen. -köszöntem vissza, mire Ő elmosolyodott
-Mondtam hogy forró lesz a hangulat, nem kellett volna ennyi ruhát felvenned. -kacsintott rám, mire én kissé értetlen fejet vágtam
-De most mi lesz? Itt fogunk várni amíg vége lesz a bulinak? -nevettem el magam kínosan, csak hogy eltereljem a témát
-Nem, máris indulhatunk. -fogta meg a csuklóm, és húzni kezdett maga után
Annyira furcsálltam hogy Cal olyan egyszerűen hagyta hogy eljöjjek. Régebben ha találkozni akartam valakivel, az első lépése mindig az volt, hogy Ő akar vele találkozni. Értékelem hogy ennyire aggódik értem, de azért tudok magamra vigyázni.

Később oda is értünk a buliba. Clay családjának a kertjében volt az összes ember leginkább. A medencében úsztak, vagy próbáltak egyensúlyozni a saját súlyukkal. De néhányan inkább a szobákat vették igénybe, vagy a nappalit.
-Hé, nem kérsz valamit inni? -fordult felém Jaylen egy-egy pohárral, amiben valószínűleg valami kevert pia volt
-Nem kösz, majd talán később. -utasítottam vissza. Alig ismerek itt valakit, és nem is kellene egyből leitatnom magam
-Biztos? Megbánod még ha visszautasítod. -lépett közelebb, és a kezembe nyomta a poharat, én pedig beleittam -Okos kislány.
-Na és neked van barátod? -tért egyből a lényegre. Legalább is az Ő szemszögéből.
-Hát, tudod ... -a mondatomat a telefonom rezgése szakította meg. Calum hívott.
-Nyugi Calum, minden rendben. -szóltam bele a telefonba
-Ittál? -kérdezte
-Nem.. miből gondolod?
-Akkor miért van egy pohár a kezedben? -kérdezte mire én körbe néztem
-Ezt meg honnan....? -lepődtem meg, Jaylen pedig furcsán nézett rám
-Csak tippeltem, de ezek szerint eltaláltam. -komolyodott a hangja - Ne igyál sokat, nem lenne jó vége.
-Értettem főnök. -majd letettem a telefont
-A barátod volt az? -kérdezte Jaylen
-Nem, csak Calum, az uncsitesóm. -vontam meg a vállam, mire Ő elmosolyodott
-Szóval nincs barátod? -egyre csak közeledett
-Azt nem mondtam. -léptem egy lépésnyit hátrébb
-Nem lehetne hogy most elfelejtenéd Őt, és Rám figyelnél? -simított végig a karomon, amibe beleborzongtam
-Figyelj, nem. -löktem el a kezét
-Hát jó, viszont akkor igyunk még egy kicsit. -elvette a poharamat, majd újratöltötte, és ismét odaadta.

Egy óra múlva már éreztem a hatását. Jaylen-nel és még pár emberrel rengeteget táncoltunk, így egy kicsit beleszédültem.
-Figyelj, én mindjárt jövök, egy kicsikét tudod.. kiszellőztetem a fejem. -hajoltam közel Jaylen-hez és a fülébe mondtam
-Elkísérlek. -furcsa, rajta meg se látszott hogy ivott, pedig én is ugyan azt ittam amit Ő.
A nappalin át, a ház elé, a bejárathoz ültünk.
-Élvezed a bulit? -karolt át Jaylen
-Nem rossz, azt kell mondjam -nevettem el magam

-Jobbá tehetnénk ezt az estét. Gyere ott parkoltam le a kocsimmal. -fogta meg erősen a karomat és az autó felé kezdett húzni
-De hát gyalog jöttünk. -botladoztam utána
-Én pedig intézkedtem előre. -húzott továbbra is - Ülj be!
-De Jaylen én nem akarok, támaszkodtam az ajtónak, de Ő próbált belökni.
-Elisabeth, most jobb ha engedelmeskedsz! -emelte fel a hangját, majd még erősebben próbálkozott
-Jaylen! -kezdtem kétségbe esni, mire megrúgtam a gyenge pontjánál, így elengedett, majd futni kezdtem
-Gyere vissza! -kezdett utánam futni
Nem tudtam hol vagyok, hogy merre fussak, ezért csak futottam amíg bírtam, ameddig valamiben el nem estem. Talán éppen a saját lábamba botlottam bele, Ő pedig egyre jobban csak közeledett.
-Megmondtam hogy jobban jársz ha nem utasítasz vissza Eli. -ujjait ropogtatta, és már közel volt hozzám, amikor valaki ellökte, és én továbbra is a földön feküdtem.
Ha még egyszer meglátlak a közelében, én esküszöm kinyírlak. -szorította Calum, Jaylent a földhöz, majd hátrakulcsolta a kezét

-Jól vagy? -csúszott le hirtelen mellém térdelve Luke
-Azt hiszem igen. -majd a mellkasába fúrtam a fejem, és simogatta a hátamat
-Menjünk. -lépett oda Calum, és a kezét nyújtotta hogy felsegítsen
A két fiú között sétáltam, mikor kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Egyszer ezt még nagyon megbánod Elisabeth! -hátrafordultam, viszont Jaylen csak egy helyben állt

-Ne is figyelj rá. -mondták egyszerre