Trust me baby

/:part18

-Mikor fog már végre felébredni? -Calum.. ez az ő hangja volt, felismertem
-Napok, vagy akár órák kérdése. -válaszolt egy ismeretlen hang. Egy nő.
Hallottam ahogyan néhány dolog csipog körülöttem. Éreztem ahogyan a hátamba benyilal a fájdalom. Majd kinyitottam a szemem óvatosan. Senki nem vette eddig észre. Luke mellettem feküdt, és mintha próbált volna aludni, de közben folyamatosan fogta a kezemet. Calum, és a srácok egy nővel beszéltek. Valószínűleg valami nővér lehetett. És ami a legjobban meglepett, az a másik ágyon fekvő személy volt. Kelsie... a legjobb barátnőm, aki egy időre elköltözött, és azt hittem ezzel megszakad minden kapcsolatunk. Ami így is lett, de végül most itt van. És ez meglepett. Miután felmértem a körülöttem lévő embereket, próbáltam valami féle hangot kiadni, amit Calum észrevett.
-Nézze! Felkelt! -rohantak körém, mire Luke, és Kelsie is felébredt. Luke azonnal megcsókolt, Kelsie pedig átölelt.
-Annyi kérdésem lenne. -mondtam ki kissé nehezen, mire egy pohár vizet nyújtottak
-Fáj valamid? -kérdezte Calum aggódó arckifejezésével.
-A hátam.. brutálisan ha megmoccanok. -próbáltam volna felkelni, de Luke óvatosan visszanyomott az ágyba
-Ne próbáld inkább, legyél óvatos. -adott egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodtam
-Pontosan mi is történt? -kérdeztem, majd hirtelen mindenki csendben maradt- Luke?
-Jaylen... -kezdte volna, de Calum folytatta helyette
-Haza fele sétáltatok Luke-al, amikor hátba támadott. Egy kést döfött a hátatba, és azonnal elájultál. Azonnal elrohant onnan, Luke pedig a mentősöket hívta majd engem, mint hogy ott hagyjon egyedül és utána fusson. Sok vért veszítettél, és jó pár napig aludtál. Pontosan 3 napot átaludtál. -sóhajtott, mire Mike átkarolta

-És... Jaylen...? -tettem fel félve a kérdést
-Azóta sem találják. -kezdett ideges lenni Luke- Bárcsak én feküdnék most itt és nem te. Ez az egész az én hibám. -majd egy könnycsepp gördült végig az arcán
-Nem mondj butaságokat. -majd magamhoz húztam és megcsókoltam
-Annyira örülök hogy nem esett komolyabb bajod Elis. -próbált átölelni Kelsie, akinek kicsit mintha megviselt lett volna az arca
-Örülök hogy itt vagy. -mondtam
-Én nem igazán. Inkább a szobádban lennék szívesebben mint hogy itt. -nevetett halkan, majd elhúzódott
-De te hogy kerülsz ide? -néztem rá, majd megfogta a másik kezemet
-Hé, az igazi legjobb barátok mindig számíthatnak egymásra. Calum felhívott és elmesélt mindent, én pedig azonnal jöttem ahogy tudtam. -mosolyodott el
-Csak értem jöttél annyit? -nevettem el magam
-Bármit megtennék érted, tudod. 

Eltelt pár óra. Felváltva vigyáztak rám, így legalább volt is kivel beszélgetnem. Ashton és Mike feldobták rendesen a kedvemet a jó vicceikkel. Ha akartam volna se tudtam volna aludni úgy hogy ők bent voltak nálam. Calum és Kelsie néha kínos csenden ültek, miközben én figyeltem őket. Bele vannak zúgva egymásba, de mindketten rosszul titkolják előttem. Amint Cal megtudta hogy el fognak költözni, összejött Jessica-val. De figyeltem őket, és egy-egy szemkontaktus meg volt közöttük. 
-Most mondanám hogy ki megyek, és kettesben hagylak titeket, de pillanatnyilag meg se bírok mozdulni. -nevettem el magam, hiszen mind a ketten olyan vörösek lettek mint még soha. Vicces látvány volt, az biztos.
Luke pedig egyedül jött be midig. Vagy ezerszer elmondta hogy sajnálja, és hogy neki kellene most a helyemen feküdnie. 
-Lekéstem az egy hónapos fordulónkat. -nevettem el magam, mire csak megcsókolt
-Ne aggódj, van egy tervem. -mosolygott, majd oldalra döntöttem a fejem, és láttam hogy valaki figyel minket az ablakon keresztül. 
-Ja...Jaylen?! -ijedtem meg, mire Luke felpattant és kinézett az ablakon
-Hát ezt nem hiszem el. -majd kifutott, valószínűleg Jaylen után. Én pedig egymás után nyomogattam meg a nővér hívó gombot, hogy valaki jöjjön már végre. 
De nővér helyett más jött be.
-Szegénykém. -mondta rekedt hangon
-Mit akarsz még tőlem? -kérdeztem remegő hangommal, miközben még mindig a gombot nyomogattam
-Megmondtam hogy nekem ne ellenkezz gyönyörűségem. -lépkedett közelebb az ágyamhoz
-Ne gyere közelebb! -mondtam eléggé hangosan, mire ő közel hajolt
-Csókolj meg. -mosolygott
-Hogy mi? -próbáltam arrébb csúszni, de lefogta a karjaimat, így moccanni se bírtam
-Mondom csókolj meg! -emelte fel a hangját, mire hirtelen elrántották tőlem. 
-Remélem a börtönben fogsz megrohadni! -Luke ott ütötte ahol csak tudta, de még Calum is. Sőt, mindenki itt volt, pár perc alatt, és próbálták ők is ütni valahol. 
-Ez még csak a kezdet Hemmings, ez még csak a kezdet. -nevette el magát, majd befutottak végül a rendőrök is, akik hátra kulcsolt karral kirángatták szobából. 
-Istenem akkora egy barom vagyok hogy itt hagytalak egyedül. -ölelt át Luke 
-Azt tetted amit kellett, nem tudhattad hogy vissza fog jönni.
-Most megkapja amit megérdemel. -túrt bele idegesen a hajába Calum
-Szeretlek Elisabeth... az életemet adnám érted... -majd megcsókolt